Jaj, nekem! Egy kiemelten érdekes kötettel állok szemben. Az
első benyomásom az volt, hogy ez egy amerikai fegyverviseléssel kapcsolatos
elmélkedés lesz egy amerikai tollából. Majd arra gyanakodtam, hogy emberünk skizofrén.
Mi más lenne magyarázat arra, hogy van egy George, van egy Fred, van egy Bart,
és egy Charlie is? Nem, Charlie a gyermek, akit a házaspár elveszített... Oké.
Igen, építenek egy autópályát, ezért megkezdődik az állami
kisajátítás, ami mérhetetlenül felbőszíti emberünket. Jó, akkor ez mégiscsak
egy vérbeli amerikai hőzöngése lesz az amerikai kormánnyal kapcsolatban.
Majd szépen lassan nyomon követhetjük egy elme elborulását, egy-egy visszatekintéssel színesítve a múltját, a kezdeti kiegyensúlyozott személy végül szép lassan elindul egy lejtőn, amely végén az őrület várja. És miért?
A múltban egy elhunyt gyermek, egy elhidegültebb, de jó feleség, egy ház, ahol sok-sok éve laknak… És a kormány, az állam, a modernizáció a pólus másik oldalán, aki az átlagpolgár ölébe dobja a pénzt, csak hogy eltakarítsa az útból. Az átlag amerikai segélykiáltása ez a kormánnyal szemben az 1980-as évek hajnalán. Egy elborult elme tollából.
És hogy ki az a George és Fred? Hm.
Stephen King: Az átkozott út |
Értékelésem: Tetszett |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: - |
Megjelent: 1981 |
Kiadó: Európa Kiadó |
Oldalszám: 390 |
Eredeti cím: Roadwork |
Műfaj: horror, pszicho-thriller, thriller |
0 comments:
Megjegyzés küldése