Kingnek vannak azok a művei, amik egy univerzumon belül összefonódnak, mint a pókháló. És vannak azok a könyvei, amik egy távoli jövőképet vetítenek előre, ami a pókháló után sok-sok évvel játszódik, ennélfogva elég nehéz a kitekintés a többi művére.
A menekülő ember egy ilyen disztópikus szösszenet. Az ijesztő az egészben az, hogy King ezt 1982-ben írta, és konkrétan ma, azaz a 2020-as években játszódik. Ijesztő, nemde? Hogy King ilyennek "színezte ki" vagy 40 évvel ezelőtt a jövőt, ami felé akkoriban tartottunk. A még ijesztőbb az, hogy bár szépen becsomagolva, átvitt értelemben, de majdhogynem el is értük…
A sztoriban, a távoli jövőben, mint kiderült radikálisan eltávolodott egymástól a szegény és a gazdag réteg. A gazdag réteg gyakorlatilag tudatlanságban él, eltorzult világképpel, miszerint minden rendben van. A szegény réteg pedig haldoklik, és valóban a végsőket rúgja.
S mindennek a középpontjában ott van a média. És hogy King mennyire tökéletesen látta, hogy a média lesz az emberiség veszte a jövőben… A média különböző műsorokat vetít, amik a gazdagok szórakoztatására vannak. Túlélőműsorok, mókuskerékben futó szívelégtelenekkel… És már a legelején érzi az olvasó, hogy az emberi jogok már rég a béka segge alatt vannak. A szegények arra kényszerülnek, hogy olyan műsorokban szerepeljenek, ahol akár meg is halhatnak, ha pénzt akarnak szerezni az éhező, beteg családjuknak. Ha kisarkosítva is, de nem ilyesmi a média manapság?
Mindennek a közepében van egy férfi, akinek a kislánya beteg, ezért arra vetemedik, hogy jelentkezzen a gazdagok élet-halál játékaiba… Végül pedig A menekülő ember nevezetű műsorba kerül, ami gyakorlatilag arról szól, hogy egy embert köröztetnek minden médiában, majd szabadjára engedik azzal, hogy vadászok sora ered a nyomába, az átlagember bejelentései pedig pénzt érnek. Minél tovább bírja, annál több pénzt szerez. A főszereplő egy végtelenül átlagos személyiség – Schwarzenegger szinte tökéletes a szerepre egyébként – és itt nem is a karakterfejlődésen van a hangsúly.
Ez egy rémisztő jövőkép volt akkoriban, ami részben valóra is vált, ha jobban belegondolunk, és lecsupaszítjuk a mondandót. Mindent a média ural, a médiában nézzük a filmeket, sorozatokat, valóságshow-kat… És emellett az ember veleszületetten vonzódik a katasztrófához, tragédiákhoz – gondoljunk csak a közlekedési balesetnél megálló bámészkodó tömegre… Az ember ilyen. Az emberek hazamennek, leülnek a tévé elé, és már indulnak is a showműsorok, a streaming platformok… A homokba dugott ember szindrómája, aki csak szórakozni akar, miközben átnyomja a híradót, ahol esetleg éhező gyerekekről, vagy kihalt állatokról beszélnek, vagy a klímaválságról... Nem akarják tudni, ezért nem is létezik.
King jövőképében a levegő a 2020-as évekre szinte belélegezhetetlenné vált. Az embereknek szűrővel kell élnie. Nem efelé tartunk? Nem teszünk ellene. Minek? Hisz szombaton jön az új showműsor, az fontosabb…
Nem akarnék végtelenbe nyúlva belemenni ezekbe a dolgokba. King egy nagyon egyszerű történettel, egyszerű karakterrel, nem is egy kiemelkedő regénnyel, de 1982-ben olyan gondolatokat vetett papírra, amik ma olyan égetőek, mint még soha.
A vége egyenesen tetszett. Mi lenne, ha felajánlanák, hogy gazdag légy, átkerülj a másik oldalra egy csettintésre? Ezzel a lehetőséggel élnél, és homokba dugnád a fejed? Vagy repülőt küldenél a kellős közepébe? A döntés a tiéd.
Stephen King: A menekülő ember |
Értékelésem: Tetszett |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: - |
Megjelent: 1982 |
Kiadó: Európa Kiadó |
Oldalszám: 252 |
Eredeti cím: The Running Man |
Műfaj: disztópia, fantasy, horror, sci-fi, thriller |
0 comments:
Megjegyzés küldése