R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök I.

R. Kelényi Angelika Az ártatlan című trilógiájával az egyik kedvenc történelmi romantikus írómmá avanzsált, ezzel együtt pedig az egyik kedvenc magyar írónőmmé, amiből egyébként nincs valami sok.

Miután nagyon szerettem Az ártatlant, evidens volt számomra, hogy a Riva nővéreket is el fogom olvasni. Az ismét csodálatosan gyönyörű borító pedig már önmagában elegendő lehetett volna ahhoz, hogy a polcomon akarjam tudni ezt a sorozatot is. De komolyan, hogy lehet egy könyvborító ennyire gyönyörű?

Ismét két főszereplő van a regény középpontjában, egy Blanca nevű fiatal aktmodell, aki édesanyjuk halála után igyekszik eltartani két kishúgát, de folyamatos bonyodalmak nehezítik meg az életét;  és egy Marco nevű középkorú férfi, aki amikor nem az ópiumnak, a nőknek és az italnak szenteli a perceit, magánnyomozóként dolgozik.

Eleinte fel sem tűnt, hogy ezúttal nem E/1 személyben íródott a könyv, hanem E/3 személyben. Pedig sokkal inkább az E/1 személyt preferálom, mert szerintem több érzelmet képes átadni. Most azonban nem vált a regény hátrányára, így pedig könnyedén kaptunk váltott szemszöget, aminek külön örültem.

Habár nem tudtam rögtön elvonatkoztatni Az ártatlantól, Blanca ártatlansága, szendesége, talpraesettsége nagyon Flórát juttatta eszembe, ahogy Marco enyhe hímsovinizmusa, szakértelme és határozottsága Lorenzot. Az egymáshoz való hozzáállásuk is nagyon hasonló volt, főleg Marco oldaláról. Egy kicsit észrevehető, hogy a regény gyakran ismétlő önmagát, amikor pedig már hatodjára kellett azt olvasnom, hogy Marco mennyire tárgynak tekinti a nőket, nem érezhet soha szerelmet - akkor már azért a szememet forgattam, elsőre is felfogtam. (Mellesleg pontosan ugyanez volt Lorenzo hozzáállása is a nőkhöz.)

De igyekeztem félretenni Az ártatlant. Tetszett, hogy a Mennyei bűnökkel kapcsolatban az írónő nem kapkodta el a dolgokat. Szép lassan kibontja Bianca élettörténetét, a húgaival való viszonyát, a pénz miatta küszködését. Bár a húgai miatt gyakran felment bennem a pumpa, nem irigyeltem miattuk Biancát.

Marco karaktere - amikor épp nem a nők iránti érzéketlenségét taglalta folyamatosan - szintén szerethető. A magánnyomozó jelleg és az ópiumfüggőség miatt képtelen voltam elvonatkoztatni Sherlock Holmes-tól. Marco enyhén őt testesíti meg a lapokon.

Természetesen minden olvasó hamar rájöhet, hogy hogyan is kapcsolódik majd össze a két főszereplő sorsa a regényben, ez mégis csak körülbelül a felénél történik meg. Ez egyfajta várakozásteljes feszültséget kelt, hogy történjen már meg. A nagy nyomozás pedig már önmagában is érdekesnek tűnik, bár az első kötetben még nem tudunk meg spkat róla, nem is az áll a középpontban, az írónő inkább csak hagyja, hogy az olvasó igazán megismerhesse a főszereplőket, ami nekem tökéletesen megfelelt.

Ennélfogva ez a rész egyfajta bevezető-, felvezetőérzést keltett, úgy érzem, a második kötetben kezdődik meg igazán a nagy nyomozás és cselekmény, ezért már alig várom, hogy azt is olvashassam.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Marco, Blanca

Sorozat: Riva nővérek 1.) Mennyei bűnök I. 2.) Mennyei bűnök II. 3.) Lánynevelde I. 4.) Lánynevelde II. #Rizzo #Doria

Megjelent: 2018

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 392

Eredeti cím: -

Műfaj: romantikus, történelmi