Már nagyon régóta vágytam egy igazán tipikus horrortörténetre. Filmek formájában már az összes említésre méltót kivégeztem, sőt még a borzalmasan zs-kategóriásak közül is nem egyet. Könyvek terén is kutatom őket, talán az sem titok, hogy a szellemes horrorok a gyengéim.
Paul Tremblay Szellemek a fejben című regénye egy ilyen tipikus szellemes horror történet. Mint sokakat, engem is meggyőzött a tény, hogy Bram Stoker-díjas műről van szó, amiről többnyire Stephen King ugrik be az összes horrorrajongónak.
A történet egy horrorveteránnak elég hétköznapi: egy családban az idősebbik lányt megszállja valami, legalábbis igen különösen viselkedik, furcsa hangokat ad ki magából, olyan dolgokról tud, amikről egy tinédzser nem tudhatna, rohamai vannak... A dolog addig fajul, hogy egy tévéshow kerekedik a történtekből, megjelenik az egyház, ördögűzésre kerül sor.
Igazán tipikus horrortörténet, ugye? Megannyi film és könyv ugrik most be minden horrorrajongónak ezek után: A Rítus, The Amityville Horror, Paranormal acktivity, Ragyogás, Az ördögűző... és még sok más régebbi vagy éppen újabb mű jut eszünkbe. A Szellemek a fejben azonban egy kissé másképp mutatja be ezt a nem éppen különleges horrortörténetet.
A regénynek ugyanis van egy mesélője, aki E/3 személyben tárja fel előttünk a történetet, méghozzá három síkon. Az elbeszélő a családban lévő legkisebb lány, Meredith, aki gyermekként követte végig a nővérével történteket. A három sík közül az egyiken Meredith immár a húszaséveiben van és egy interjú keretei között meséli el a kislánykori élményeit egy írónak. A második sík maga a múlt minden kétségbeejtő eseményével együtt. A harmadik sík pedig egy blog, amit Meredith ír egy szubjektív személyként arról a showról, amelynek ő maga is a részese volt. Ez a blog egyfajta elidegenítésként is lehet jelen, valahogy nem illik bele a történetbe, idegenként hat, mégis nagyon fontos a történet szempontjából, már-már elengedhetetlen.
Bram Stoker-díj ide vagy oda, egy olyasfajta horrorimádó számára, mint amilyen én vagyok, ez a történet nem tud újat adni. Igen, remek könyv és remek a kivitelezés is, remek film válna belőle, a történet ugyanis önmagában elgondolkodtató. A Gonosz valóban létezik, vagy csupán az elménk illúziója az egész? Meddig képes elmenni egy beteg elme? A szkeptikusoknak vagy a hívőknek van igaza? A hit vajon képes azt láttatni az emberrel, amit látni akar?
Érdekes továbbá még, ahogyan egy ilyesfajta dolog hogyan hat ki egy családra, ez többnyire az apával kapcsolatosan figyelhető meg, ahogyan hívővé, majd már-már megszállottá válik. A kislány Meredith cselekedetei szintén érdekesek, valamint hogy milyen hatással volt ez a felnőtt éveire is.
A nagy fordulat? Az a baj, hogy csöppet sem szerencsés rájönni, hogy egy regény végén nagy fordulat várható, ugyanis ilyenkor egy összeesküvés elmélettár jön létre az ember fejében, mindegyik nagyobb csattanó a másiknál, mire a végén, mikor rájössz, hogy mi az a fordulat, az lesz a világ legnyilvánvalóbb és legkisebb fordulata. Nos, ezért nem szoktam mások értékeléseit olvasni egyes könyvekről.
A történet közben többször is kirázott a hideg a szokásos horrorjelenetektől és a jó stílussal megírt borzongató hangulattól, de vártam egyfajta tetőpontot, talán az ördögűzés alkalmával, ami igazán kiránt engem és a földhöz vág, de végül nem érkezett el ilyesfajta csúcspont. Sokkal inkább egy nyitott kérdést kaptunk. Vajon akkor démon szállta meg Marjorie-t? Vagy csupán egy betegség vette rá mindarra, amit tett? De akkor mi volt az a jeges fuvallat a regény utolsó soraiban? Vajon ha egy gonoszabb erő volt a ludas, akkor az most Meredith körül él tovább a mai napig is?
Annak ellenére, hogy nem egy kiemelkedő horrortörténettel volt dolgom és még csak közelébe sem ér például Stephen King munkásságának, azért remek órákat adott a regény, ezért megérdemli a Kedvenc kategóriát.
Igazán tipikus horrortörténet, ugye? Megannyi film és könyv ugrik most be minden horrorrajongónak ezek után: A Rítus, The Amityville Horror, Paranormal acktivity, Ragyogás, Az ördögűző... és még sok más régebbi vagy éppen újabb mű jut eszünkbe. A Szellemek a fejben azonban egy kissé másképp mutatja be ezt a nem éppen különleges horrortörténetet.
A regénynek ugyanis van egy mesélője, aki E/3 személyben tárja fel előttünk a történetet, méghozzá három síkon. Az elbeszélő a családban lévő legkisebb lány, Meredith, aki gyermekként követte végig a nővérével történteket. A három sík közül az egyiken Meredith immár a húszaséveiben van és egy interjú keretei között meséli el a kislánykori élményeit egy írónak. A második sík maga a múlt minden kétségbeejtő eseményével együtt. A harmadik sík pedig egy blog, amit Meredith ír egy szubjektív személyként arról a showról, amelynek ő maga is a részese volt. Ez a blog egyfajta elidegenítésként is lehet jelen, valahogy nem illik bele a történetbe, idegenként hat, mégis nagyon fontos a történet szempontjából, már-már elengedhetetlen.
Bram Stoker-díj ide vagy oda, egy olyasfajta horrorimádó számára, mint amilyen én vagyok, ez a történet nem tud újat adni. Igen, remek könyv és remek a kivitelezés is, remek film válna belőle, a történet ugyanis önmagában elgondolkodtató. A Gonosz valóban létezik, vagy csupán az elménk illúziója az egész? Meddig képes elmenni egy beteg elme? A szkeptikusoknak vagy a hívőknek van igaza? A hit vajon képes azt láttatni az emberrel, amit látni akar?
Érdekes továbbá még, ahogyan egy ilyesfajta dolog hogyan hat ki egy családra, ez többnyire az apával kapcsolatosan figyelhető meg, ahogyan hívővé, majd már-már megszállottá válik. A kislány Meredith cselekedetei szintén érdekesek, valamint hogy milyen hatással volt ez a felnőtt éveire is.
A nagy fordulat? Az a baj, hogy csöppet sem szerencsés rájönni, hogy egy regény végén nagy fordulat várható, ugyanis ilyenkor egy összeesküvés elmélettár jön létre az ember fejében, mindegyik nagyobb csattanó a másiknál, mire a végén, mikor rájössz, hogy mi az a fordulat, az lesz a világ legnyilvánvalóbb és legkisebb fordulata. Nos, ezért nem szoktam mások értékeléseit olvasni egyes könyvekről.
A történet közben többször is kirázott a hideg a szokásos horrorjelenetektől és a jó stílussal megírt borzongató hangulattól, de vártam egyfajta tetőpontot, talán az ördögűzés alkalmával, ami igazán kiránt engem és a földhöz vág, de végül nem érkezett el ilyesfajta csúcspont. Sokkal inkább egy nyitott kérdést kaptunk. Vajon akkor démon szállta meg Marjorie-t? Vagy csupán egy betegség vette rá mindarra, amit tett? De akkor mi volt az a jeges fuvallat a regény utolsó soraiban? Vajon ha egy gonoszabb erő volt a ludas, akkor az most Meredith körül él tovább a mai napig is?
Annak ellenére, hogy nem egy kiemelkedő horrortörténettel volt dolgom és még csak közelébe sem ér például Stephen King munkásságának, azért remek órákat adott a regény, ezért megérdemli a Kedvenc kategóriát.
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2015
|
Kiadó: Agave
könyvek
|
Oldalszám: 288
|
Eredeti cím: A Head Full of Ghosts
|
Műfaj: horror,
pszicho-thriller, thriller
|
0 comments:
Megjegyzés küldése