Valami igazán könnyeddel akartam kezdeni a nyaralást, ami nem igényel agymunkát, ami megnevettet, ami elrepít valahová, ami magába szippant.
Hát, ez a regény pedig egyáltalán nem hétköznapi. Teljesen abszurd, teljesen groteszk mégis természetesnek hat, a könyv elhiteti veled, hogy ami éppen történik a lapokon, az egy mindennapi cselekmény, ami velünk is bármikor megtörténhetne. Mármint az, hogy rászabadítunk egy sárkányt Budapestre. Teljesen hétköznapi esemény, még jó, hogy nem kotyogós kávéfőzőnk van itthon.
A fülszöveg egyébként magáért beszél, nézzetek csak utána. Már abból is le lehet szűrni, hogy ez egy végtelenül bohém és abszurd mű lesz. A nevek hétköznapisága (József, Béla) és a főszereplők reagálása egyes lehetetlen eseményekre szintén azt érzékeltetik az olvasóval, hogy hétköznapi a cselekmény.
Nemes egyszerűséggel végig olyan érzésed van a könyv olvasása közben, hogy "Ez meg mi a fészkes fene, amit olvasok?" Aztán rájössz, hogy ezen nem kell agyalni, nem kell elemezni, ezt csak át kell élni, hagyni kell, hogy az őrült eseménysorozat folyjon a medrében és meg kell adnod magad ennek a hihetetlen nagy őrültségnek.
Természetesen ehhez a stílushoz is kell egyfajta befogadóképesség, de ha az ember képes elvonatkoztatni és szereti a bohókás, meseszerű, humoros történeteket, amiknek semmi köze a realitáshoz, akkor felejthetetlen élményt tud nyújtani.
A karakterek is éppolyan bohókásak és őrültek, mint maga a történet. A dumájuk egyenesen fenomenális. A maguk módján hősök, de nem a legyőzhetetlen, vívódó fajtából valók.
Erőteljesen megjelennek a szokásos meseelemek, mint egy gyerekeknek szánt történetben: a beszélő állatok, a meseszámok, a próbák, a vándorlás, a királylány kezének elnyerése, harc a nagy szörny ellen.
Ha nagyon mélyen bele szeretnék menni egy elemzésbe (amit határozottan nem akarok), akkor elmerenghetnénk azon, hogy a média és az emberek reagálása a sárkányra egy elfedett kis társadalomkritika lenne-e. Én mindenesetre nem kerestem ilyesfajta mélyebb értelmét a regénynek, szerintem nincs is neki. Egyes egyedül a szórakoztatás, ami csillagos ötös módon sikerült is neki.
A fülszöveg egyébként magáért beszél, nézzetek csak utána. Már abból is le lehet szűrni, hogy ez egy végtelenül bohém és abszurd mű lesz. A nevek hétköznapisága (József, Béla) és a főszereplők reagálása egyes lehetetlen eseményekre szintén azt érzékeltetik az olvasóval, hogy hétköznapi a cselekmény.
Nemes egyszerűséggel végig olyan érzésed van a könyv olvasása közben, hogy "Ez meg mi a fészkes fene, amit olvasok?" Aztán rájössz, hogy ezen nem kell agyalni, nem kell elemezni, ezt csak át kell élni, hagyni kell, hogy az őrült eseménysorozat folyjon a medrében és meg kell adnod magad ennek a hihetetlen nagy őrültségnek.
Természetesen ehhez a stílushoz is kell egyfajta befogadóképesség, de ha az ember képes elvonatkoztatni és szereti a bohókás, meseszerű, humoros történeteket, amiknek semmi köze a realitáshoz, akkor felejthetetlen élményt tud nyújtani.
A karakterek is éppolyan bohókásak és őrültek, mint maga a történet. A dumájuk egyenesen fenomenális. A maguk módján hősök, de nem a legyőzhetetlen, vívódó fajtából valók.
Erőteljesen megjelennek a szokásos meseelemek, mint egy gyerekeknek szánt történetben: a beszélő állatok, a meseszámok, a próbák, a vándorlás, a királylány kezének elnyerése, harc a nagy szörny ellen.
Ha nagyon mélyen bele szeretnék menni egy elemzésbe (amit határozottan nem akarok), akkor elmerenghetnénk azon, hogy a média és az emberek reagálása a sárkányra egy elfedett kis társadalomkritika lenne-e. Én mindenesetre nem kerestem ilyesfajta mélyebb értelmét a regénynek, szerintem nincs is neki. Egyes egyedül a szórakoztatás, ami csillagos ötös módon sikerült is neki.
Virág Emília: Sárkánycsalogató
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Józsi
|
Sorozat: Hétvilág
1.)
Sárkánycsalogató
|
Megjelent: 2016
|
Kiadó: Athenaeum
Kiadó
|
Oldalszám: 328
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: fantasy,
urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése