Kelley Armstrong: A szellemidéző

Újraolvasás történt.

Évekkel később, immár "felnőtt" fejjel és nem tinédzserként. És főként azért, mert úgy emlékeztem, szerettem az elsőt, megvan a második, és egy leárazáson beszereztem a trilógia harmadik kötetét is. Valamint szeretném kivégezni a rég megkezdett sorozataimat.

Így történt, hogy újra elővettem a Sötét erő trilógia első kötetét. És bár sok olyan könyvsorozat van, amiket ha előveszek, szinte semmi sem rémlik belőlük, de ez kivételt képez.

Emlékeztem arra, hogy Chloé szellemeket lát, és ezért bekerül egy fiataloknak fenntartott intézménybe, ahová problémás gyerekeket zárnak. Itt megismerkedik a fogadott testvérpárral Simonnal és Derekkel. A szeleburdi Lizzel és a gonosz Torival. De nemsokára kiderül, hogy az intézet mögött sokkal több áll, a gyerekek pedig közel sem betegek, hanem képességekkel rendelkeznek.

Chloé karaktere valahogy szerethető lett, annak ellenére, hogy szerencsétlen lányka képét nyújtja. Mégse idegesített, simán figyelemmel követtem a szemén keresztül a történteket.

A sztori érdekes, nem feltétlenül pörgős az első kötetben, de mivel imádom a képességgel rendelkező egyének élettörténeteit, teljesen lekötött, és ahogy olvastam, visszatértek a régi emlékek a vérfagyasztó horrorszerű jelenetek, az imádnivaló karakterek.

Ó, a karakterek. Karakterek terén erős a sorozat. A legélénkebben arra emlékeztem, hogy Derek a szívem csücske lett, mögötte Simon kullog, akit szintén megszerettem. Chloé-val az oldalukon egy nagyon édes kis triót alkotnak, akikről több köteten keresztül olvasnék.

És a továbbiakban így is lesz, ugyanis hamar elővettem utána a második, immár sosem olvasott kötetet.


A régebbi gondolataim:

Chloé Saunders nem átlagos lány, bár minden álma annak lenni, hisz ki kívánná azt, hogy halott embereket lásson? Ez a különleges képessége gyermekkorában kezdődött és ahogy egyre idősebb lett a szülei arra a lépésre folyamodtak, hogy beíratták egy intézetbe. A Lyle Ház látszólag egy olyan intézet, ami "elmezavarral küzdő fiatalok számára van fenntartva".

Azonban ez csak a látszat és ahogy Chloé egyre több időt tölt itt, úgy egyre jobban biztos lesz abban, hogy valami nem stimmel a Lyle Ház falai mögött. Több magához hasonló gyerekkel találkozik az intézetben, akik szintén valami furcsaságra képesek. Így ismerkedik meg Simonnal és Derekkel is, a fogadott testvérpárral, valamint Lizzel, a mindig jókedvű szobatársával. Egy napon Liz furcsa rohamot kap, aminek következtében elviszik az intézetből. Az idő múlásával pedig Cholénak rá kell jönnie, hogy már nem is fog visszajönni...

Chloé egyre kétségbeesettebben akar elmenekülni ebből a különös és ideglelős intézetből, azonban ehhez terv kell és társak, méghozzá Simon és Derek személyében. Miután elkezdődik a hajsza a megszökött gyerekek után az izgalmak fokozódnak.

A történet izgalmas, bár néha csak lézeng. Voltak pillanatok mikor érdekes volt a történet, néha viszont egyszerűen csak küzdöttem, hogy történjen már valami. Azonban imádom a szellemes regényeket, ezért ezt sem hagyhattam ki, néha tényleg szörnyen borzongató volt a történet.

Ha te is szellemimádó vagy, akkor garantáltan tetszeni fog. A kedvenc szereplőm határozottan Derek, az ő karaktere fogott meg engem a legjobban, de Simont szerettem meg a leginkább. Az intézet sejtelmessége és a háttérben munkálkodó rejtélyes események miatt természetesen érdeklődve olvastam végig.

Kelley Armstrong: A szellemidéző

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Derek, Simon

Sorozat: Sötét erő 1.) A szellemidéző 2.) Az Ébredés 3.) A leszámolás

Megjelent: 2008

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 344

Eredeti cím: The Summoning

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy