Cassandra Clare: Mennyei tűz városa

Hát nem is tudom...

Ez a sorozat a végére annyira vegyes érzéseket keltett bennem. Emlékszem még, mennyire imádtam az első három kötetet, többször is olvastam őket, odavoltam a karakterekért, a történetért, a világért, a humoráért.

Többszöri olvasásra is szerettem az első három kötetet, szóval nem bennem változott meg valami, hanem a sorozat további három kötetében.

A negyedik rész Simon központúsága még jó is lehetett volna, de még ott is szerelmi háromszög alakult. Az ötödik kötetet nagyon megsínylettem. A sorozat átment egy szenvedésbe Jace és Clary szempontjából, folyamatosan volt valami, ami miatt nem lehetettek együtt, holott már alig vártam a harmadik kötet után, hogy együtt lássam őket. Aztán jött a "más irányít engem", meg a "nélkülem nagyobb biztonságban vagy"... stb. És untam.

Emellett az egész cselekmény csak a párkapcsolati problémákról szólt. Clary és Jace, Simon és Isabelle, Alec és Magnus, még Jocelyn és Luke is... Sok volt, unalmas volt, nyűglődés volt.

A Mennyei tűz városa szintén erre hegyeződött ki. És persze újra kaptunk valamit, ami miatt Jace és Clary nem lehetnek teljesen együtt... Sebastian egy unalmas főgonosz volt. Banális célokkal, abszolút negatív karakter, semmi vívódás, mélyebb agenda (ami apja esetében jelen volt), és mindehhez még társult egy Trónok harca szerű morbid vérfertőzés iránti hajlam is. Miért kellett?

Szeretem az írónőt. Még mindig. Szeretem az árnyvadász világot. Még mindig. De ez a sorozata, A Végzet Ereklyéi számomra kifújt az első három kötet után és kész.

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: Simon

Sorozat: A Végzet Ereklyéi 1.) Csontváros 2.) Hamuváros 3.) Üvegváros 4.) Bukott angyalok városa 5.) Elveszett lelkek városa 6.) Mennyei tűz városa

Megjelent: 20124

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 650

Eredeti cím: City of Heavenly Fire

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Tovább...

Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Annyi módon el lehet rontani egy jó történetet. Clare-nek több szempontból is sikerült. 

Az első három kötet tökéletes lett a maga imádni való, izgalmas módján egy őrült főszereplőnővel és egy beképzelt árnyvadásszal. Meg egy maréknyi mellékszereplővel és hatalmas kalamajkákkal. A negyedik kötet hatalmas csalódásként ért és ennek az ötödiknek reménnyel telve kezdtem neki, hátha lehet ezt még hová húzni, de kiderült, hogy egyáltalán nem kellett volna. A harmadik rész annyira tökéletes befejezést kapott, Clare mégsem tudta megállni, hogy ne folytassa, ami nem lett volna baj, ha „jól” folytatja. 

(Figyelem, a további sorok erősen spoileresek lesznek! Ha még nem olvastad a regényt elárulhatok egyes részleteket a történésekkel kapcsolatban!)

Az egész kötet 500 oldalon keresztül hablatyol a nagy semmiről. Igazából nagyon érződött a könyvön, hogy Clare most már valójában be fogja fejezni a történetet a hatodik kötettel, ezért ez a terjedelmes ötödik könyv az „elsimítások” könyve lett, amiben az írónő igyekezett sok-sok szálat elsimítani, hogy tökéletes befejezést alkothasson. Egyrészt ezt nem kellett volna 500 oldalon keresztül húzni-vonni, mert a könyv fele volt körülbelül az, ami egyáltalán érdekelt engem. 

Párok végtelen sora foglalta el az egész regényt. Noha kezdetben csak Clary és Jace volt a középpontban, Clare most minden kis mellékszereplőt elővett és elkezdte szépen összepárosítani őket, hogy a hatodik kötetben mindenkinek meglegyen a happy end. Engem ez személy szerint idegesített. Miközben háttérben készült egy újabb háború, amire valójában kíváncsi lenne mindenki, közben arról kellett olvasnom, hogy Isabel mit érez, vagy mit nem érez Simon iránt. Hogy Simon hogyan várja, hogy Izzy tegye meg az első lépést, mert ő nem meri. Oké, én szeretem Simont, sőt ebben a kötetben valahogy csak ő volt az, akit nagyon szerettem a poénos beszólásai miatt, imádom a gyereket. Isabel viszont idegesített, mert noha magabiztos lánykának ismertük meg, mégsem mer Simon elé állni és bevallani, hogy mit érez iránta. Gyerünk, kislány, ne légy már gyáva! 

Aztán ott volt nekünk Alec és Magnus, akik között egyre hűvösebb a levegő, mert Magnus halhatatlan, Alec meg féltékeny. Ebben a kötetben Magnus sem alakított úgy, mint kellett volna, Alec meg még inkább hidegen hagy, mint eddig. 

Aztán ott a harmadik szál, amit követnem kellett: Maya és Jordan. Először nem tudtam kik ezek? Ki az a Jordan? Kit érdekel ezek ketten mit éreznek egymás iránt? Olyan szürke mellékszereplők, akik teljesen hidegen hagytak. Még azt sem tudtam kik ők, kezdetben. Most minek őket behozni mellékszálnak? Hogy Maya is boldog lehessen, mert Simon Izzy-t választotta? Kit érdekel? 

A negyedik szál azt hiszem Clary, aki persze mindenkit hátrahagyva rohan Jace után. De Jace persze nem önmaga, szóval őérte sem volt érdemes az egész könyv elolvasásra. Sebastion is annyira jó szereplő lehetett volna, a gonosz csodagyerek, erre vérfertőzéssel nem törődve veti rá magát a húgára… Azért ez egy kicsit sok volt, még nekem is. Persze, Clare, tegyük perverzzé a főgonoszunkat, akit majdnem megszerettettél velem. 

Mindeközben az egyetlen normális szereplőt majdnem megölik, Luke teljesen eltűnik, Jocelyn pedig annyira az agyamra ment, hogy legszívesebben felpofoztam volna, mikor megjelent. Ennyire idióta nőről sem hallottam még. 

Poén az egészben az, hogy a sok-sok szerelmi dráma közepette Simon az, aki a nap hőse, drága Simonom, te élteted bennem még a lelket! 

Clare a végére azért még beütemezett egy jó kis csatát, mint általában minden rész végére, de végül ez a csata sem dönt el semmit és az egész ötödik rész tök feleslegessé válik, mert a végén megint ott vagyunk, ahonnan elindulunk, csak éppen egyesek összejöttek, mások szakítottak… 

Igen, el fogom olvasni a hatodik részt, nem tudom ennél ez még lehet-e rosszabb. Nem tudom lehet-e ezt még jobban elrontani. Simon miatt mégis megéri, hátha Jace is magához tér és vége lesz a királydrámáknak. Hátha Clare egy izgalmas végkifejletet hoz, mert egyébként az írásmódjával semmi baj, sakkban tudja tartani az olvasót, könnyen hoz izgalmat a cselekményekbe. Ebben a könyvben csak a történet alakulása miatt vagyok dühös. Én csak azért sem fogom az első három részt a süllyesztőbe dobni, emiatt a két elrontott rész miatt. Az első három igazi remekmű. 

Habár már szívesen olvasnék valami árnyvadászmenteset Clare-től. Talán sosem érem meg. Kicsit ki kéne már szabadulnia ebből a skatulyából és más irányba mozdulni, lezárni ezt a világot, mert többet már nem nagyon lehet kifacsarni belőle. Én lennék a legboldogabb, ha az a hatodik rész tetszene majd. Meglátjuk.

Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: Simon

Sorozat: A Végzet Ereklyéi 1.) Csontváros 2.) Hamuváros 3.) Üvegváros 4.) Bukott angyalok városa 5.) Elveszett lelkek városa 6.) Mennyei tűz városa

Megjelent: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 512

Eredeti cím: City of Lost Souls

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Tovább...

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Én elhivatottan olvasom Cassandra Clare árnyvadászos történeteit, de ezt a negyedik kötetet olvasva elgondolkoztam azon, hogy lehetséges, hogy jobb lett volna, ha a harmadik kötet a befejező kötet. Persze azóta megjelent egy ötödik kötet is, ami ott csücsül a polcomon és csak arra vár, hogy kézbe vegyem, valamint nemsokára jön egy hatodik kötet is...

Van ez a Végzet Ereklyéi sorozat, van a múltban játszódó Pokoli szerkezetek és még jön elméletileg egy Magnus Bane sorozat is... árnyvadásztörténetek árnyvadásztörténetek hátán és elgondolkodtam azon, hogy mennyi ideig lehet bökdösni egy témát, hogy az ne váljon lerágott csonttá? Félreértés ne essék a Végzet Ereklyéi első három kötete az egyik kedvencem, többször is olvastam a részeket, a szereplőket is imádom. Így vagyok a Pokoli szerkezetekkel is, aminek még a harmadik kötetét várom elepedő lélegzettel, de ez a mostani rész, ez a negyedik a Végzet Ereklyéiből... Tele vagyok kétségekkel ezzel kapcsolatban, mert nem lett rossz, de Clare-hez képest mélyrepülés. És ezek után nekem mindenki azt mondja, hogy az ötödik mérföldekkel jobb. De mi van, ha mégse? Mi van akkor, ha kezdem érezni a lerágott csontot? Na, persze vannak olyan könyvsorozatok, amiknek már vagy a huszadik része jelenik meg, mondjuk én még ilyet nem olvastam, de ismerek jó párat, nem is értem, hogyan lehetséges egy történetet ilyen sokáig húzni. És most itt nem is az a bajom, hogy mindenképpen unalmassá válna egy sorozat az x-edik rész után, mert nem így van, vegyük példának okárért a hétrészes Harry Potter-t. És akkor, hogy egy ellenpéldával éljek a másik végletben is, vegyük példának Lisa Jane Smith Vámpírnaplók c. könyvsorozatát, amiből... azt hiszem már a nyolcadik vagy kilencedik rész jelenik meg nemsokára? A negyedik kötet után mélyrepülés van ott is, mert, emberek, egy idő után ezt már nem lehet erőltetni!

De most nagyon elkalandoztam. A lényeg a következő: egy sorozatnak lehet akárhány része, ha az írónő fent bírja tartani az olvasók figyelmét, érdeklődését és olyan kreatív, hogy tovább csűrje a szálakat. Ez csak az írótól függ. Ez a kötet nekem... hm... tölteléknek tűnt. Nem is tudom teljesen megmagyarázni miért. Clary és Jace szerelme... aminek persze már semmi akadálya sem lenne, mert ugye kiderült, hogy nem testvérek. Szóval ha már nincsen probléma a szerelmesek között, akkor kreálnunk kell egyet, mert nehogy már minden happy legyen, mert az úgy unalmas, nem igaz? Szóval adjunk Jace-nek pár jó kis rémálmot, tegyük őrültté, Clary meg hadd futkosson tovább, mint egy levágott fejű csirke, aki nem tud mit kezdeni a helyzettel. 

A történeten az sem dobott sokat, hogy Simon-t előtérbe helyeztük. Ne essen félreértés, imádom a gyereket, de a szemszöge egy merő unalom néha. Persze, hogy Jace és Clary érdekelne minket, de ehelyett Simon-t kapjuk meg Camille-t...

Ezenkívül árulkodó jel volt a harmadik rész végén, hogy Sebastian holtteste nem került elő. Mire gondol ilyenkor a ravasz olvasó, aki sokéves tapasztalatokat tudhat a háta mögött? Mi van akkor, ha a gonosz holtteste nincs meg? Hát, akkor nyilván nem halott. Biztos hibernált vagy túlélte, mert mindent túlél vagy szellem vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy nem halt meg. 

Az egész részt tölteléknek éreztem, ami átvezethet minket a harmadikból az ötödikbe. Ezek után nem meglepő, hogy kicsit félek az ötödik kötettől. Szerintem Clare-nek kicsit össze kellene szednie magát, mert ez nekem nem fekszik, valószínűleg túl magasra rakta a lécet az első három kötettel, ezért érzek egy kis mélyrepülést, vagy talán csak elfáradt az írónő... nem tudom. A lényeg, hogy remélem összeszedte magát az ötödik kötetre.

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jace

Sorozat: A Végzet Ereklyéi 1.) Csontváros 2.) Hamuváros 3.) Üvegváros 4.) Bukott angyalok városa 5.) Elveszett lelkek városa 6.) Mennyei tűz városa

Megjelent: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392

Eredeti cím: City of Fallen Angels

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Tovább...

City of Bones (The Mortal Instruments) - Csontváros (A Végzet Ereklyéi)

Nem, nem bírtam ki. Igen, megnéztem. Nem, nem bántam meg. Igen, tetszett, de nem erre számítottam. Oké, akkor most egy kicsit érthetőbben...

Cassandra Clare árnyvadász sorozata az egyik szívem csücske. Az első részt már háromszor olvastam ki, a másodikat és a harmadikat kétszer, a negyediket egyszer és az ötödik is be van tervezve. Egyszerűen leborulok Clare írásai előtt, mind a történet, mind a szereplők elvarázsoltak. Bárki bármit mond a megalkotott világa egyedi és utánozhatatlan. Lehet, hogy a vérfarkasok, vámpírok sablonosak manapság, de Clare nem is rájuk helyezte a hangsúlyt, ők csupán mellékszereplők az egészben. A főszereplő egy tudatlan lányka: Clary, aki kirobbanva az unalmas mindennapokból egy olyan világba csöppen, ami mindvégig ott volt előtte, sőt az egész emberiség előtt. De most nem a könyvről és a cselekményéről kell beszélnem elsősorban, hanem a filmről és a kettő közötti különbségekről.

Éltem-haltam azért, hogy megcsodálhassam a Clare fejéből kipattanó világot a mozivásznon. Nem tehetek róla, mozimániás vagyok, csak nem hagyhattam ki a kedvenc regényem filmes változatát?! Szóval megnéztem. 

A szereplőgárda felével elégedett voltam, a másik felével viszont egyáltalán nem. Lily Collins-hoz már volt szerencsém (már nem személyesen) az Elhurcolva című filmben is ő játszotta az egyik főszerepet Taylor Lautner oldalán, az alakításával engem meggyőzött, bár úgy érzem néha kicsit túl is játssza a szerepeit, ennek ellenére szívből örültem, hogy ő kapta Clary karakterének a megformálását. A kinézete megegyezik Clary fellépésével - az elvárásaim alapján - mind a magassága, mind a hajszíne, amit egy jó kis hajfestékkel el is intéztek. Úgy gondolom, hogy méltóan játszotta el a főszerepet, remek alakítást nyújtva.

Jamie Campbell Bower számomra teljesen új arcként tűnt fel. Rögtön az volt a reakcióm, hogy ki ez a srác?!Úgy gondolom, hogy Jamie-nek volt a legnehezebb feladata az összes színész közük. Ugyanis neki kellett a sikongató, hajukat tépő, Jace-imádó lánykák előtt a tökéletes Jace karaktert alakítania. Nem csak azonosulnia kellett a karakterével, hanem azzá kellett válnia. Neki kellett a legtöbbet bizonyítania a film alatt, hisz a rajongók nagy része lány/nő, akik odavannak (ha még csak plátóin is) Jace-ért, a harcosért. És jaj lett volna Jamie-nek ha nem sikerül neki a szerep eljátszása. Ha lerombolta volna Jace karakterét és egyéniségét, egy falka dühös nő eredt volna a nyomába. Jó ez vicc volt. Visszatérve a feltételes módra: Jamie nekem nem okozott csalódást. Nem őt vártam a főszerepre, de már nem is bánom annyira, hogy ő kapta meg, mert ahhoz képest, hogy nem a zsánerem, mégis miközben néztem a mozivásznon elhittem, hogy ő Jace. Jamie jó színésznek bizonyult, szinte elhittem, hogy szerelmes Clary-be, nagyon jól játszotta a hősszerelmest és az a nézés... Két szóval: elégedett vagyok.

Akkor most a mellékszereplőkről. Simon-t egyáltalán nem úgy képzeltem el, ahogy megkaptam. Sebaj, mert a karakter kiválóan hozta a vicces, legjobb havert. A poénos fellépése megegyezett a könyvben lévővel, pár új poént is kaptunk, de a megszokott könyvbéli beszólásaiból is feltűnt egy-néhány. Az Isabelle-t megalkotó színész kiválasztása egy kis csalódást okozott számomra. Nincs gondom a színésznővel, de Isabelle-t egy gyönyörű, magas, érdekes karakternek ismertük meg a regényben. Ezzel ellentétben nem sok figyelmet kapott a könyvben és a színésznő bár szép (mert nem akarom leszólni, tényleg gyönyörű), de nem olyan kimagaslóan gyönyörű, amit Clare a könyvében leírt. Alec karakterét sem úgy képzeltem el, ahogyan a színész kinéz, de semmi gond, mert mégis eltalálták a figurát. Azonban neki sem adtak sok szerepet így nehéz megítélni a színészi képességeit. Magnus Bane a lehető legjobb. Nem szerepelt sokat, meglehet, mégis kimagasló figurát alkottak. Egy az egyben Bane, a karaktert úgy eltalálták, hogy lehetetlenség különbséget tenni a könyvbéli és a filmbéli Bane között. Azt hittem az ő karakterét nehéz lesz létrehozni és lássanak csodát, tökéletesen sikerült. Valentine csalódás számomra (nem a színész alakítása miatt), hanem főleg a karakter miatt. Egyáltalán nem így képzeltem el, és mik voltak azok a fürtök?! Nem, nem, szerintem ez tévedés, nem is néz ki úgy, mint egy apa. Vagyis elég idősnek hozzá, hogy 17 éves gyereke legyen. Nálam Valentine karaktere egy csalódás volt... Luke elment, bár sok jelenetét kivették a filmből, a színészt azért úgy-ahogy eltaláltál, de nem hagyták érvényesülni. Hodge is elment, nem számottevő az alakítása, de a karaktere megfelelő.

És akkor most a cselekményről. Ajjaj... (Jól kezdem, mi?) Szóval voltak előnyök és hátrányok. Az első felét a filmnek imádtam, biztos voltam benne, hogy éppen a kedvenc filmemet nézem. Kezdetben szinte minden megegyezett a könyvvel, ami nagyon nagy plusz pont, mert utálom, ha szétcincálják a regényt, bahh... Pedig itt a végére ez történt. És nagyon fájt. Most azt ajánlom, hogy ezt ne olvasd tovább, ha nem olvastad az első három kötetet, mert a végén még elárulok valami fontosat. Most megkérdezhetnéd, hogy miért, hisz ez az első kötetnek a filmes változata, hogy jönne képbe a második meg a harmadik? Hát ez az. Szóval amit nagyon rossz néven vettem, hogy már a film elején kicsúszott egy mondat Clary anyukája szájából, mielőtt elrabolták: "Valentine életben van". Na, már most ez a regény végén derül ki nagy csinnadratta közepette és akkor félig leesett az állunk a fordulatra. A filmben az első tíz percben már tudjuk, hogy Valentine él, habár fogalmunk sincs az kicsoda (ha nem olvastad a könyvet, persze). És ez hiba, ez baj. Így elvesztegettük a végéről a nagy fordulatot. Oké sejteni lehetett már a könyvben is, de akkor is! Ez nem tetszett. A másik ilyen elszólás a végén történt. Hodge Valentine-al beszél és ekkor Hodge száján kicsúszik egy eget rengető mondat, ami feldühített: "Ha azt hazudod nekik, hogy testvérek, elrontod az életüket." (Nem biztos, hogy pontos az idézés) Mi történt itt gyerekek?! Ha jól tudom ez csak a harmadik kötet végén derül ki. Na, mindegy. Gondolom azért történtek ezek a kis elszólások, mert nem valószínű, hogy lesz a többi kötetnek filmes változata így pedig nem akarták, hogy azok az emberek, akik nem olvasták a könyvet homályban maradjanak a testvéri szállal kapcsolatban. Megértem.

Ezek ellenére voltak kihagyott jelenetek, voltak átformált jelenetek és voltak olyan jelenetek amik teljese eltértek a könyvtől. Nem, már nincs kedvem ezeket részletezni, majd meglátjátok. Nem akarom, hogy azt higgyétek nem tetszett a film. Nagyon tetszett, csak voltak buktatói. A színészekkel úgy ahogy elégedett vagyok egy-két félrenyúlással, a cselekmény ütős volt, a balhés és verekedős jelenetek nagyon ott voltak, a zene csodálatosra sikerült, a vége nem volt hiteles a könyvhöz, de sebaj, elnézem, ugyanis a könyv a nyerő, ez nem kérdés. Mindenesetre gratulálok a filmhez is, mert azért méltó Clare regényéhez. Nem egy szánni való semmiség. :) Sőt, egy megnézendő film minden molynak, Clare és árnyvadász-rajongónak!

Összegzés:

Hűség a könyvhöz: 10/4

Szereplőgárda: 10/7

Hangulat: 10/9

Látvány: 10/8

Befejezés: 10/6

Tovább...

Cassandra Clare: Üvegváros

A harmadik kötet minden szempontból az egyik legizgalmasabb, legeseménydúsabb, legfordulatosabb kötet az eddigiek közül, ami nem csoda, hisz elméletileg ez a trilógia befejező kötete, gyakorlatilag viszont mivel nagyon nagy sikere volt a sorozatnak készült egy negyedik, sőt később egy ötödik kötet is. Úgy gondolom, hogy az Üvegváros méltó befejezése lett volna a sorozatnak, mégis repes a szívem, amiért tudom, még mindig nincs vége Clary, Jace és Simon, valamint az Árnyvadászok és az Alvilágiak történetének, ami ma már az egyik legkedvencebb könyvsorozatommá nőtte ki magát. 

Minden egyes megválaszolatlan kérdésre választ kapunk, nem marad elvarratlan szál és olyan függőben lévő gondolat, ami nem hagyna nyugton aludni éjszaka. Cassandra Clare remekül lekerekítette a történetét, semmit sem felejtett ki, mindeközben pedig meghökkentő fordulatok, feszültséggel teli pillanatok és küzdelmekkel teli események láncolata a könyv, aminek nem látod a végkimenetelét, egészen az utolsó sorokig. Fogalmad sincs mire számíts, mit várj, többször megijedsz majd, garantáltan a magasban lesz az adrenalinszinted, talán még el is sírod magad. Ugyanis sorra került a nagy küzdelemre, a végső összecsapásra... De vajon az Alvilágiak végül összefognak az Árnyvadászokkal, hogy legyőzhessék Valentine-t? Vajon sikerül megmenteni az Üvegvárost, vagy Valentine a porig rombolja azt? Mindeközben pedig folyton az jár a fejünkben, hogy vajon mi lesz szeretett főszereplőink sorsa?

 

Szeretem azt, amit az írónő megalkotott. Az egészet, kivétel nélkül. Szeretem azt, hogy nincs egyetlen olyan szereplő sem, aki irritál, nincsen egyetlen olyan mozzanata sem, amit nem értek, nincsen zagyvaság a sorok között, nincs unalom az olvasása közben, nincsen nyugtom, míg el nem olvasom az egész könyvet, hogy tudjam mi lesz a vége... Minden egyes karakter egyedi és mondhatni "aprólékos" jellem érzelmekkel, indulatokkal, múlttal és tettekkel teli szereplők tekintenek vissza ránk a lapokról. Gondja van valakinek azzal, hogy ömlengek? Az ő baja. :)

Én eddig sok embernek ajánlottam már ezt a könyvet és mindahányszor a kezükbe nyomtam a sorozat valamelyik kötetét, ugyanaz volt a reakciójuk. Hasonlított az enyémhez. Örök kedvenc marad, ezen nincs is mit tovább ragozni.

Cassandra Clare: Üvegváros

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jace, Simon

Sorozat: A Végzet Ereklyéi 1.) Csontváros 2.) Hamuváros 3.) Üvegváros 4.) Bukott angyalok városa 5.) Elveszett lelkek városa 6.) Mennyei tűz városa

Megjelent: 2009

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 502

Eredeti cím: City of Glass

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Tovább...

Cassandra Clare: Hamuváros

Cassandra Clare bámulatosan izgalmas, eseménydús ugyanakkor humoros és mondjuk ki őszintén: letehetetlen története folytatódik. Szerintem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a következő kritikám kicsit elfogultabb lesz, hiszen az egyik kedvenc sorozatommal és írónőmmel van dolgom, de úgy érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Miután Clary és Jace összecsaptak a vérfarkas Luke oldalán Valentine-al - mint később kiderült Clary és Jace apja - Valentine megszökött a Végzet Kelyhével maga mögött hagyva Clary édesanyját, aki viszont mély kómában maradt. Clary és Luke tehetetlenül állnak Jocelyn betegágya fölött, ugyanis ötletük sincsen, hogyan ébresszék fel, miközben az intézetbe megérkeznek Izzy és Alec szülei, akik nem mást, mint Jace-t nevezik ki bűnbaknak a történtek után, mondván Jace Valentine kémjeként maradt hátra.

Mindezek mellett Clary-nek rá kell jönnie, hogy különleges képesség birtokában van, Jace vádolása addig fajul, hogy bezárják a Csontvárosba, ahol azonban hatalmas mészárlás szemtanúja lesz, amire még a legnagyobb Árnyvadászok és maga a rettenthetetlen Inkvizítor sem számít. Valaki eközben lesben várja az áldozatait, hogy minden csepp vért lecsapoljon különféle Alvilágiak testéből. Egy tündérgyerekkel és egy boszorkánymesterkölyökkel már így végeztek és majdnem egy vérfarkasgyerek is áldozattá vált... A legtöbben a vámpírokat gyanúsítják, azonban nemsokára rá kell jönniük az Árnyvadászoknak, hogy a Csontvárosból eltűnt a Végzet Kardja is, ami pedig csak egyet jelenthet... , hogy Valentine háborúra készül. A pörgős események közepette Clary-nek el kell számolnia az érzelmeivel Simon és Jace iránt; azonban mielőtt észbe kapna Simon-al szörnyű dolog történik még pedig pont a Clary iránt táplált viszonzatlan szerelme miatt... Mindeközben Jace egyre jobban Clary közelébe akar kerülni, pedig mind a ketten tudják, hogy érzelmeik lehetetlen és kegyetlen játékot űznek velük, hisz testvérek...

A történet ezerrel pörög tovább, az események leláncolnak a székbe és nem engednek el, az első sortól az utolsóig iszom a szavait, egyszerűen imádom és biztos vagyok benne, hogy többször is a kezemben fogom tartani ezt a sorozatot. Cassandra Clare karakterei szerethetőek, érdekesek, humorosak és teljesen azonosulni bírok velük. Az izgalmak felviszik az adrenalinszinted a plafonig, a könnyed humoros párbeszédek megmosolyogtatnak és a szerelmi szálak megdobogtatják a szívedet.

Clary karaktere teljesen elfogadható, pedig nem sokszor szimpatikus számomra a főszereplő lány. A két kedvencem mégis Jace és Simon (ki hitte volna, igaz?) Jace a maga nagyképű, sármos, humoros módján nagyon szerethető. Bár a karaktere tele van keserűséggel és sokkal inkább kemény és érzelemmentes harcosnak képzeljük el, mégis mikor Clary közelébe kerül érzelmekkel teli karakterré változik, ezért szinte imádom ezt az érdekes személyt, meg persze egy kicsit én is beleszerettem. Simon a lehető leghétköznapibb fiú; mondhatni mondén; és ezért is imádom az egyszerűen vicces beszólásaival és érzelmekkel teli kisfiús bájával együtt.

Clary és Jace karaktere együtt a lehető legkomplikáltabb kapcsolat, hisz az első részben úgy találkoztak, hogy fogalmuk sem volt ki a másik és szépen lassan egymás is szerettek, habár az első kötet végén arra derült fény, hogy testvérek. Ezek után mégis hogyan nézhetnének egymásra testvérekként? Hihetetlen volt számomra, de nem Clary volt az, aki fejvesztve akart futni Jace karjaiba; sokkal inkább arra gondoltam, hogy Jace lesz a történtek után távolságtartó és lássanak csodát, pont fordítva történt: Clary volt az, aki mindent megtett, hogy elkerülje a fiút és Jace volt az, aki minden pillanatot kihasznált, hogy kimutathassa a lánynak az érzelmeit.

Összevetve a második kötetet az elsővel: azt kell, hogy mondjam nem csalódtam! Sőt, talán a második még túl is szárnyalta az első kötetet izgalmak terén. Cassandra Clare mindig tudja, hogyan tartsa sakkban az olvasót. Imádom ezt a sorozatot!

Cassandra Clare: Hamuváros

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jace, Simon

Sorozat: A Végzet Ereklyéi 1.) Csontváros 2.) Hamuváros 3.) Üvegváros 4.) Bukott angyalok városa 5.) Elveszett lelkek városa 6.) Mennyei tűz városa

Megjelent: 2008

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 416

Eredeti cím: City of Ashes

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Tovább...

Cassandra Clare: Csontváros

Cassandra Clare nagyon ért ahhoz, hogy elvarázsolja az olvasóit. Ha belekezdesz az egyik regényébe nem szabadulsz, egyrészt a pörgős események miatt, amik nem lohadnak le egészen a regény végéig, másrészt a főszereplők miatt, akik nagyon szerethetőek és valóságosak.

Clarissa Fray édesanyjával él New York-ban. Az életét főleg a rajzolás és a legjobb barátjával, Simon-al, meglévő szórakozás teszi ki. A történet elején főszereplőnk egy Pandemonium nevezetű klubban olyan eseményeknek lesz a szemtanúja, amiket más emberi lény nem láthatna... És ezzel indulnak meg az események, ugyanis Clary édesanyját elrabolják, s utóbb kiderül, hogy akiket a klubban látott, azok Árnyvadászok voltak és éppen egy démonnal végeztek. Clary így ismerkedik meg a gyönyörű Isabell-el, a fennhéjázó Alec-el és a mindig pimasz, de helyes Jace-el, akik mind Árnyvadászok, akiket az Alvilágiakat és démonokat irtják az emberek védelmében. 

Clary egy olyan világba csöppen, ahol nem csak démonok és Árnyvadászok, hanem vérfarkasok, vámpírok, tündérek és sok más különleges teremtmények élnek, mind-mind az emberek világában... a MI világunkban. Csakhogy a nem látó emberek elhaladnak mellettük az utcán, ugyanis számukra ez a világ láthatatlan. De akkor hogyan került Clary tulajdonába a Látás? És miért pont most, amikor az anyukáját elrabolták? Clary és az Árnyvadászok nyomozásba kezdenek, miközben megismerkednek egy bizonyos Magnus Bane-el, valaki patkánnyá változik, a vérfarkasok és vámpírok összecsapnak, repülő motorok és Elhagyatottak közepette mindannyiuk élete veszélyben forog. Az Alvilági lények egy bizonyos Valentine nevét suttogják. De ki az a Valentine és hogyan térhetett vissza a halálból? Az események közepette Clary-nek rá kell jönnie, hogy az Árnyvadász Jace egyre közelebb kerül hozzá és érzelmei talán nem is viszonzatlanok...

Egy tökéletesen pörgős eseménysorozat imádni való szereplőkkel, rejtélyekkel és izgalmakkal. Nem fogsz unatkozni! Elsősorban az írónő által megalkotott Jace tetszett, másodsorban az a varázslatos világ, ami olyan részletesen kidolgozott, hogy miközben olvasom elgondolkodom azon, mi van, ha tényleg egy ilyen világban élünk?

Cassandra Clare: Csontváros

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jace, Simon

Sorozat: A Végzet Ereklyéi 1.) Csontváros 2.) Hamuváros 3.) Üvegváros 4.) Bukott angyalok városa 5.) Elveszett lelkek városa 6.) Mennyei tűz városa

Megjelent: 2007

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 470

Eredeti cím: City of Bones

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Tovább...