Én elhivatottan olvasom Cassandra Clare árnyvadászos történeteit, de ezt a negyedik kötetet olvasva elgondolkoztam azon, hogy lehetséges, hogy jobb lett volna, ha a harmadik kötet a befejező kötet. Persze azóta megjelent egy ötödik kötet is, ami ott csücsül a polcomon és csak arra vár, hogy kézbe vegyem, valamint nemsokára jön egy hatodik kötet is...
Van ez a Végzet Ereklyéi sorozat, van a múltban játszódó Pokoli szerkezetek és még jön elméletileg egy Magnus Bane sorozat is... árnyvadásztörténetek árnyvadásztörténetek hátán és elgondolkodtam azon, hogy mennyi ideig lehet bökdösni egy témát, hogy az ne váljon lerágott csonttá? Félreértés ne essék a Végzet Ereklyéi első három kötete az egyik kedvencem, többször is olvastam a részeket, a szereplőket is imádom. Így vagyok a Pokoli szerkezetekkel is, aminek még a harmadik kötetét várom elepedő lélegzettel, de ez a mostani rész, ez a negyedik a Végzet Ereklyéiből... Tele vagyok kétségekkel ezzel kapcsolatban, mert nem lett rossz, de Clare-hez képest mélyrepülés. És ezek után nekem mindenki azt mondja, hogy az ötödik mérföldekkel jobb. De mi van, ha mégse? Mi van akkor, ha kezdem érezni a lerágott csontot? Na, persze vannak olyan könyvsorozatok, amiknek már vagy a huszadik része jelenik meg, mondjuk én még ilyet nem olvastam, de ismerek jó párat, nem is értem, hogyan lehetséges egy történetet ilyen sokáig húzni. És most itt nem is az a bajom, hogy mindenképpen unalmassá válna egy sorozat az x-edik rész után, mert nem így van, vegyük példának okárért a hétrészes Harry Potter-t. És akkor, hogy egy ellenpéldával éljek a másik végletben is, vegyük példának Lisa Jane Smith Vámpírnaplók c. könyvsorozatát, amiből... azt hiszem már a nyolcadik vagy kilencedik rész jelenik meg nemsokára? A negyedik kötet után mélyrepülés van ott is, mert, emberek, egy idő után ezt már nem lehet erőltetni!
De most nagyon elkalandoztam. A lényeg a következő: egy sorozatnak lehet akárhány része, ha az írónő fent bírja tartani az olvasók figyelmét, érdeklődését és olyan kreatív, hogy tovább csűrje a szálakat. Ez csak az írótól függ. Ez a kötet nekem... hm... tölteléknek tűnt. Nem is tudom teljesen megmagyarázni miért. Clary és Jace szerelme... aminek persze már semmi akadálya sem lenne, mert ugye kiderült, hogy nem testvérek. Szóval ha már nincsen probléma a szerelmesek között, akkor kreálnunk kell egyet, mert nehogy már minden happy legyen, mert az úgy unalmas, nem igaz? Szóval adjunk Jace-nek pár jó kis rémálmot, tegyük őrültté, Clary meg hadd futkosson tovább, mint egy levágott fejű csirke, aki nem tud mit kezdeni a helyzettel.
A történeten az sem dobott sokat, hogy Simon-t előtérbe helyeztük. Ne essen félreértés, imádom a gyereket, de a szemszöge egy merő unalom néha. Persze, hogy Jace és Clary érdekelne minket, de ehelyett Simon-t kapjuk meg Camille-t...
Ezenkívül árulkodó jel volt a harmadik rész végén, hogy Sebastian holtteste nem került elő. Mire gondol ilyenkor a ravasz olvasó, aki sokéves tapasztalatokat tudhat a háta mögött? Mi van akkor, ha a gonosz holtteste nincs meg? Hát, akkor nyilván nem halott. Biztos hibernált vagy túlélte, mert mindent túlél vagy szellem vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy nem halt meg.
Az egész részt tölteléknek éreztem, ami átvezethet minket a harmadikból az ötödikbe. Ezek után nem meglepő, hogy kicsit félek az ötödik kötettől. Szerintem Clare-nek kicsit össze kellene szednie magát, mert ez nekem nem fekszik, valószínűleg túl magasra rakta a lécet az első három kötettel, ezért érzek egy kis mélyrepülést, vagy talán csak elfáradt az írónő... nem tudom. A lényeg, hogy remélem összeszedte magát az ötödik kötetre.
Cassandra Clare: Bukott angyalok
városa
|
Értékelésem: Csalódás
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Jace
|
Sorozat: A Végzet
Ereklyéi
1.)
Csontváros
2.)
Hamuváros
3.)
Üvegváros
4.)
Bukott angyalok városa
|
Megjelent: 2011
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 392
|
Eredeti cím: City of Fallen Angels
|
Műfaj: fantasy,
ifjúsági, romantikus, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése