Hát nem is tudom...
Ez a sorozat a végére annyira vegyes érzéseket keltett bennem. Emlékszem még, mennyire imádtam az első három kötetet, többször is olvastam őket, odavoltam a karakterekért, a történetért, a világért, a humoráért.
Többszöri olvasásra is szerettem az első három kötetet, szóval nem bennem változott meg valami, hanem a sorozat további három kötetében.
A negyedik rész Simon központúsága még jó is lehetett volna, de még ott is szerelmi háromszög alakult. Az ötödik kötetet nagyon megsínylettem. A sorozat átment egy szenvedésbe Jace és Clary szempontjából, folyamatosan volt valami, ami miatt nem lehetettek együtt, holott már alig vártam a harmadik kötet után, hogy együtt lássam őket. Aztán jött a "más irányít engem", meg a "nélkülem nagyobb biztonságban vagy"... stb. És untam.
Emellett az egész cselekmény csak a párkapcsolati problémákról szólt. Clary és Jace, Simon és Isabelle, Alec és Magnus, még Jocelyn és Luke is... Sok volt, unalmas volt, nyűglődés volt.
A Mennyei tűz városa szintén erre hegyeződött ki. És persze újra kaptunk valamit, ami miatt Jace és Clary nem lehetnek teljesen együtt... Sebastian egy unalmas főgonosz volt. Banális célokkal, abszolút negatív karakter, semmi vívódás, mélyebb agenda (ami apja esetében jelen volt), és mindehhez még társult egy Trónok harca szerű morbid vérfertőzés iránti hajlam is. Miért kellett?
Szeretem az írónőt. Még mindig. Szeretem az árnyvadász világot. Még mindig. De ez a sorozata, A Végzet Ereklyéi számomra kifújt az első három kötet után és kész.
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
|
Értékelésem: Csalódás
|
Borító: 5/4
|
Kedvenc szereplő: Simon
|
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
1.) Csontváros
2.) Hamuváros
3.) Üvegváros
6.) Mennyei tűz városa
|
Megjelent: 20124
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 650
|
Eredeti cím: City of Heavenly Fire
|
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése