Az első rész nagyon bejött, mert kissé Harry Potter feelingje volt, a főszereplőnő humora közel áll hozzám és mert könnyed, laza olvasmány volt, amelyet egy nyári délutánon ki lehetett végezni. Ez a második rész sem különbözik sokban, de most nem volt meg az újdonság varázsa, ezért számomra egy kissé csalódás volt.
Ebben a kötetben elhatárolódtunk az iskolától és inkább a tanács felé kalandoztunk. Új szereplők is felbukkantak a furcsa démonpáros: Nick és Daisy, valamint Sophie apja is előtérbe került. Crosst nem sokat látjuk, azonban Calról többet tudunk meg, így teret adva egy szerelmi háromszögnek, ami lehet, hogy nem volt olyan okos ötlet. Kissé sablonos dolgok kerültek elő. Tiltott szerelem, baráti veszekedések, apa-lánya kapcsolat... Kicsit Tuti gimisre lett vége a figura. Mindemellett a mágia-része még mindig tetszik, de ott sem tudott újat mutatni az írónő.
Izgalmak is csak a regény végén voltak, a regény első háromnegyede eléggé laposra sikerült, csak pár rejtélyes utalás ütötte fel a fejét, amin legalább el lehetett gondolkozni. Aztán mikor a végén végre pörögtek az események akkor a végjáték kellős közepén befejeződik a kötet. Borzalmasan irritáló. Engem annyira nem szokott zavarni a függővég, mert akkor van mit várni, de ne ilyen szinten a történések kellős közepén hagyjuk már abba, könyörgöm! Legalább legyen egy kis nyugis rész a nagy csata után és akkor legyen egy csattanó, de ne így.
A főszereplőnő stílusát imádom, azt a gunyoros, ironizáló hangvételt, de most időnként irritált, főleg mikor tinis picsogó rohama lett és azért nyafogott, hogy Archer így, meg Cal úgy és akkor Jenna is elhanyagolja...
Egy kis zuhanó tendencia számomra, de nem baj, nem adom fel. A harmadik rész hátha megugorja az első kettőt. A remény hal meg utoljára.
Ebben a kötetben elhatárolódtunk az iskolától és inkább a tanács felé kalandoztunk. Új szereplők is felbukkantak a furcsa démonpáros: Nick és Daisy, valamint Sophie apja is előtérbe került. Crosst nem sokat látjuk, azonban Calról többet tudunk meg, így teret adva egy szerelmi háromszögnek, ami lehet, hogy nem volt olyan okos ötlet. Kissé sablonos dolgok kerültek elő. Tiltott szerelem, baráti veszekedések, apa-lánya kapcsolat... Kicsit Tuti gimisre lett vége a figura. Mindemellett a mágia-része még mindig tetszik, de ott sem tudott újat mutatni az írónő.
Izgalmak is csak a regény végén voltak, a regény első háromnegyede eléggé laposra sikerült, csak pár rejtélyes utalás ütötte fel a fejét, amin legalább el lehetett gondolkozni. Aztán mikor a végén végre pörögtek az események akkor a végjáték kellős közepén befejeződik a kötet. Borzalmasan irritáló. Engem annyira nem szokott zavarni a függővég, mert akkor van mit várni, de ne ilyen szinten a történések kellős közepén hagyjuk már abba, könyörgöm! Legalább legyen egy kis nyugis rész a nagy csata után és akkor legyen egy csattanó, de ne így.
A főszereplőnő stílusát imádom, azt a gunyoros, ironizáló hangvételt, de most időnként irritált, főleg mikor tinis picsogó rohama lett és azért nyafogott, hogy Archer így, meg Cal úgy és akkor Jenna is elhanyagolja...
Egy kis zuhanó tendencia számomra, de nem baj, nem adom fel. A harmadik rész hátha megugorja az első kettőt. A remény hal meg utoljára.
Rachel Hawkins: Démonüveg
|
Értékelésem: Csalódás
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Cross, Cal
|
Sorozat: Hex Hall
1.)
Hex Hall
2.) Demonglass - Démonüveg
|
Megjelent: 2011
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 304
|
Eredeti cím: Demonglass
|
Műfaj: fantasy,
ifjúsági, romantikus, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése