Egyszerűen beszippantott a Witcher világa. Elkezdtem végigjátszásokat nézni a játékokról, végignéztem a sorozat eddigi két évadát, beszereztem a képregényt, készülök megnézni az animét és, természetesen, hősiesen nekikezdtem a könyveknek is.
A végzet kardja már kezdi felvenni azt a fonalat, amit a sorozatban megismertem. Egyes részei valóban elnyújtott párbeszédek sokasága, ahogy mástól is olvastam, de minden sorozathoz való illeszkedés izgalommal tölt el.
Sajnálom, nem tudok tenni ellene, a sorozat varázsolt el először, ezért az lesz a mérce, holott tudom, hogy a könyveknek van a nagyobb jelentősége, hisz minden azokból indult.
Ezért is kezdett igazán lekötni a sztori, amikor Yennefer megjelent, vagy amikor a kötet végén Ciri is felbukkant és végre helyet kapott a Meglepetés Törvénye, amit a sorozat első évadában felvezettek, a másodikban pedig központba helyeztek. Holott Ciri karaktere ebben a kötetben nem olyan erős, mint a második évadban, gyermek lévén inkább az első évados menekülős-túlélős változata jelent még csak meg.
A végén pedig sikerült beérni az első évadot, a Tündevér pedig már a sorozat második évadát rendeli feldolgozni, ezért annak is kíváncsiak fogok nekiesni.
Továbbra is szeretem Sapkowski humorát, a szereplők párbeszédein sokszor felnevettem, olyan könnyed, gördülékeny stílust kölcsönöz a regénynek, ha már számos olyan jelenet csak említés szinten van jelen a könyvben, ami hosszú jeleneteket kapott a sorozat cselekményében, legyen szó a soddeni csatáról például.
Az utazás tehát folytatódik, s nem is fejeződik be, amíg minden tartalmat feléltem belőle. Van még bőven.
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja |
Értékelésem: Tetszett |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: Geralt, Kökörcsin |
Sorozat: Vaják 2.) A végzet kardja 3.) Tündevér 4.) A megvetés ideje 5.) Tűzkeresztség 6.) Fecske-torony 7.) A tó úrnője #Viharidő |
Megjelent: 1992 |
Kiadó: GABO Kiadó |
Oldalszám: 424 |
Eredeti cím: Miecz przeznaczenia |
Műfaj: dark fantasy, fantasy |
0 comments:
Megjegyzés küldése