Izolde Johannsen bebizonyította számomra, hogy él-hal a történelemért és ez látszik is ezen könyvén. Olyannyira hitelesen láttam magam előtt a régi kori helyszíneket, hogy szinte már-már úgy éreztem ott sétálok Caspar mögött. Megvallom bűnömet: én sosem voltam oda annyira a történelmi könyvekért, habár a történelem órákat szeretem, szóval olyasfajta kettősség ez, amit magam sem értek. A lényeg, hogy ritkán veszek kézbe történelmi regényt és még ritkábban fejezem is be az olvasását. Gondolhatjátok...
