Ha Izolde Johannsen, akkor történelem! Tömény mennyiségben. De ezúttal valamiért egy kicsit más volt ez a történet, mint az eddigiek. Kiléptünk a második világháború borzalmaiból, más témákat boncolgathattunk, de ismét valós történelmi helyeket járhattunk be, valós történelmi személyeket ismerhettünk meg a La Fayette sorozat első kötetében.
Lőjük be kicsit a korszakot - én magam például nagyon könnyen elveszek a történelmünk hatalmasságában - 18. század, XVI. Lajos, amerikai függetlenségi háború. Főszereplőnk, Gilbert La Fayette George Washington vezérlete alatt tábornokként dolgozott a függetlenségi háborúban. A La Victoire fedélzetén megismeri Szalma Jasont, a titokzatos mesterlövészt.
A háború közepette furcsa barátság szövődik, miközben a történelmi események peregnek a lapokon olyan testközelbe hozva a családias gyönyörű pillanatokat és a háború brutalitását, hogy akarva-akaratlan is az jár az olvasó fejében, hogy bár olyan, mintha fikciót olvasna, ez mégsem az.
Izolde Johannsen ezúttal olyan olvasóközeli "karaktereket" alkotott, hogy sokszor elfelejtettem, létező személyekről olvasok, és bár biztos került bele fikció is bőven, de a történet kerete mégis valós. És amikor ez tudatosodik, akkor sokkolódik le az olvasó igazán. Személy szerint rám sokkal nagyobb hatással vannak azok a történetek, regények, filmek, amik valós eseményeket taglalnak és mutatnak be, nem véletlenül. A gondolat, hogy eme borzalmakat igazából is átélték, hátborzongató.
Izolde Johannsen ezúttal olyan olvasóközeli "karaktereket" alkotott, hogy sokszor elfelejtettem, létező személyekről olvasok, és bár biztos került bele fikció is bőven, de a történet kerete mégis valós. És amikor ez tudatosodik, akkor sokkolódik le az olvasó igazán. Személy szerint rám sokkal nagyobb hatással vannak azok a történetek, regények, filmek, amik valós eseményeket taglalnak és mutatnak be, nem véletlenül. A gondolat, hogy eme borzalmakat igazából is átélték, hátborzongató.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de úgy éreztem, hogy az írónő Megölni a királyt! regényében sokkal több érzelem bújt meg, mint az eddig általam olvasottakban. Talán azért, mert La Fayette és Jason barátsága volt a központban - és híresen imádom a baráti lojalitás regénybeli és filmbeli példáit. A kettejük közötti párhuzamok, a család, gyermekáldás, gyermekveszteség, a bosszú... megannyi érzelem, hihetetlenmód sokkolt.
Az egészen az sem segített, hogy ismét visszaköszönt az írónő realisztikus, már-már naturalisztikus írásmódja. Nem költőien, hanem a kőkemény valóságnak megfelelően ír. Ha vér folyik, akkor vér folyik. A családias idill és a vérfürdő közötti váltakozás pedig igen éles és gyakori váltásokkal terhelte le az olvasó érzelmi világát.
Bár többnyire bírja a gyomrom a brutalitást, maga a háború és annak mindenfajta bemutatása még mindig érzékenyen tud érinteni, ez csöppet sem meglepő. Az emberi kegyetlenség legmagasabb foka. Izolde Johannsen pedig tökéletesen le tudja festeni ezt a fajta emberképet, a történelmi pontosságok és körítés pedig csak még valóságosabbá teszik a cselekményt.
Ismét történelmi karakterek köszönnek le a lapokról: elolvashatjuk, amint George Washington döntéseket hoz és irányít, ahogy Gilbert La Fayette családjáért és önmagáért harcol, ahogy Marie Antoniette végzetére vár... Az utóbbi szál különösen érdekelt, azt hittem, még a regényben megtörténik a kivégzése, de valószínűleg a következő kötetekre marad, a dolgok tovább lógnak a levegőben, hogy a második kötetben folytatódhasson La Fayette élettörténete...
Köszönöm szépen a könyv élményét, Izolde Johannsen!
Az egészen az sem segített, hogy ismét visszaköszönt az írónő realisztikus, már-már naturalisztikus írásmódja. Nem költőien, hanem a kőkemény valóságnak megfelelően ír. Ha vér folyik, akkor vér folyik. A családias idill és a vérfürdő közötti váltakozás pedig igen éles és gyakori váltásokkal terhelte le az olvasó érzelmi világát.
Bár többnyire bírja a gyomrom a brutalitást, maga a háború és annak mindenfajta bemutatása még mindig érzékenyen tud érinteni, ez csöppet sem meglepő. Az emberi kegyetlenség legmagasabb foka. Izolde Johannsen pedig tökéletesen le tudja festeni ezt a fajta emberképet, a történelmi pontosságok és körítés pedig csak még valóságosabbá teszik a cselekményt.
Ismét történelmi karakterek köszönnek le a lapokról: elolvashatjuk, amint George Washington döntéseket hoz és irányít, ahogy Gilbert La Fayette családjáért és önmagáért harcol, ahogy Marie Antoniette végzetére vár... Az utóbbi szál különösen érdekelt, azt hittem, még a regényben megtörténik a kivégzése, de valószínűleg a következő kötetekre marad, a dolgok tovább lógnak a levegőben, hogy a második kötetben folytatódhasson La Fayette élettörténete...
Köszönöm szépen a könyv élményét, Izolde Johannsen!
Izolde Johannsen: Megölni a királyt!
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: La
Fayette, Szalma Jason
|
Sorozat: La Fayette
1.)
Megölni a királyt!
|
Megjelent: 2018
|
Kiadó: Szenzár
|
Oldalszám: 320
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: történelmi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése