J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Őszintén szólva, még engem is meglepett, hogy ilyen sokáig olvastam A Gyűrűk Urát, de valahol szép is, hogy tavaly megkaptam a három kötetet karácsonyra, egy évvel később pedig megírom róla az értékelést. Olyan kerek ez az értékelés, mint maga a gyűrű.

Egy korábbi értékelésemben már megemlítettem a high-fantasy műfajjal való kapcsolatomat, de akkor most boncolgassuk még egy kicsit. Vannak olyan könyvek, amiket életem során mindenképp el szeretnék ovasni, ha az én műfajom, ha nem, ebbe a "must read" kategóriába tartozott A Gyűrűk Ura is.

Míg kezdetben azt hittem, egy trilógiáról van szó, hamar kiderült, hogy egyedülálló regényt olvasok, amely három kötetbe lett szedve: A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A király visszatér. Igen, faragatlan tudatlan tuskó vagyok.

J. R. R. Tolkien minden bizonnyal megalkotta a világ egyik legösszetettebb, legszínesebb és leghatalmasabb high-fantasy világát, aminek még a felébe sem sikerült beletekintenem annyi további regény és történet fűződik hozzá.

Nem elég, hogy saját nyelvet, történelmet, fajokat alkotott a regényeihez, egyre csak kibővítve a világát, de végül sikerült lezárnia is egy hatalmas világ több szálon futó történetét. Ha másra nem is, olvasás közben arra biztos rájöttem, hogy mélyen tisztelem azokat az írókat, akik ilyen szintű high-fantasyt képesek alkotni. El sem tudom képzelni, mennyire öszetett gondolkodás kell hozzá, élénk fantázia és határtalan történetvezetési képesség.

És bár igazán zseniálisnak tartom ezt a műfajt, valamiért mégsem sikerül teljes mértékben kiélveznem, valahogy elveszek bennük, de valószínűleg ez szimplán csak az én olvastalanságomnak köszönhető. Ezúttal úgy emelkedtem felül ezen a problémán, hogy a regény kiolvasása után végignéztem a három nagy filmet - amiket mellesleg még sosem láttam, csak és kizárólag azért, mert először a könyvet akartam elolvasni, de mikor azt mondtam, hogy sosem láttam még a filmeket, az emberek valamiért hajlamosak voltak úgy nézni rám, mintha három fejem nőtt volna, így szerencsére ezt is sikerült orvosolnom.

A filmekkel együtt pedig egy csodálatos világ tárult elém, tág és hatalmas, mégsem oly határtalan, hogy elvesszek benne. Valószínűleg A Gyűrűk Ura is arra a sorsa jutott, mint a Trónok harca. Valamennyire szeretem könyvben, ám a mozivásznon valamiért élvezhetőbb, színesebb, emészthetőbb. És bár A Gyűrűk Ura nem ezernyi szálon fut, többnyire csak kettőn, mégis éppoly szerteágazó.

Ha már a történetvezetési szálaknál tartunk: nagyon zavart. A három kötet öt részt rejt, és miután a Gyűrű Szövetsége szétválik, az ötből át kellett olvasni egy teljes részt, hogy végre visszajussak Frodóhoz. Ilyen téren A tűz és jég dala sokkal olvasóbarátabb, bár ott is több száz oldalakat kell elolvasni, hogy végre a kedvenc szereplőinkhez, szálainkhoz érjünk, olyan tömérdek sok szálon fut a cselekmény.

A regény eleje nagyon magával ragadott, úgy éreztem, mintha egy igazi mesekönyvet olvastam volna. Gördülékeny volt, bevezette a szereplőket, akiket végigkísértünk útjukon, és bár mindenkinek Frodó a kedvenc karaktere, nekem Samu volt a mindenem (bár nem tudom a filmekbeli Sam miért lett végül Samu, de jó).

Ugyanis míg Frodó egy küldetést hivatott véghez vinni az egész regényben, a majdnem 2000 oldalban, addig Samu... nem. Samunak nem is kéne ott lennie, csak és kizárólag azért megy Frodóval, mert mellette akar lenni. A hű és lojális barátság egy olyan foka itatja át A Gyűrűk Ura lapjait, ami végtelenül ritka, és azt hiszem, ez tetszett az egész regényben a leginkább. Ezt jelenti nekem A Gyűrűk Ura. Nem holt seregeket, egy hatalmas mindent látó szemet, fantasy lényeket, hobbitokat, suttogó gyűrűt a mindenek felett... hanem az örök és odaadó barátság próbáját, amit Samu és Frodó kiállt a nagy kaland alatt.

A regény további részében hol elveszett az érdeklődésem, hol ismét belehabarodtam a történetbe. Engem még a sok leírás sem zavart, ami miatt sokan elengedték a regényt, bár Tolkien tényleg nagyon szeret leírásokat írni. Nem fogom részletesen kivesézni a regényt, majdnem mindenki ismeri a történetet, vagy a könyvekből, vagy a filmekből. Rengeteg aspektusában imádom a sztorit: a gyűrű, mi csábít; imádtam Szauron mindent látó szemét, Gandalf bölcs és odaadó segítségnyújtását, Aragorn színtiszta emberi bátorságát, Legolas és Gimli párbeszédeit (főleg a filmekben), Gollam történetét a múltjával együtt... Rengeteg mindent, és nagyon jól tudom, hogy még közel sem ástam bele eléggé magam a világába csupán azzal, hogy elolvastam a regényt és megnéztem a filmeket. És tudom, a határ még a csillagos ég, hisz következik A Hobbit, mind könyvben, mind filmekben, A szilmarilok... és még megannyi regény a témán és Tolkien fantasy világán belül. Majd egyszer...

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Csavardi Samu, Gandalf, Aragorn, Éowyn

Megjelent: 1955

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 1774

Eredeti cím: The Lord of the Rings

Műfaj: fantasy, high-fantasy