Igazán ideje volt befejeznem az egyik kedvenc történelmi romantikus trilógiámat, bár reális okokból kifolyólag húztam-vontam a dolgot. Vannak azok a regények, amiknek a főszereplői annyira az olvasó bőre alá tudnak mászni, hogy nem akarja, hogy a történetük véget érjen. Számomra Flóra és Mariani párosa pontosan ilyen.
Az ártatlan sorozat rögtön belopta magát a szívembe A grófnő árnyékában résszel, a történelmi romantikusok egy tökéletes példája, ebben a műfajban igen könnyű belehabarodni egy-egy regénybe, ha jól meg van írva, és a karakterek szerethetőek.
A borítóról már nem is akarok áradozni, hogy az egyik kedvenc sorozatom a polcomon, annyira gönyörű és egyedi mind a három... A továbbiakban pedig nézzük a történetet, ám hatalmas spoilerveszéllyel!
Az ártatlan sorozat rögtön belopta magát a szívembe A grófnő árnyékában résszel, a történelmi romantikusok egy tökéletes példája, ebben a műfajban igen könnyű belehabarodni egy-egy regénybe, ha jól meg van írva, és a karakterek szerethetőek.
A borítóról már nem is akarok áradozni, hogy az egyik kedvenc sorozatom a polcomon, annyira gönyörű és egyedi mind a három... A továbbiakban pedig nézzük a történetet, ám hatalmas spoilerveszéllyel!
Mariani és Flóra valóban tökéletesen imádható főszereplők. Flóra, a végtelenül ártatlan, de harcos lelkű leány, ki kezdetben a nővérét keresi, majd menekülésre kényszerül, kétszer is. Mariani, a nőcsábász, aki akaratlanul is beleszeret a megmentésre szorult magyar lányba. A történések Magyarországról Velencébe, majd Párizsba kényszerítik őket.
Harmadik rész alkalmával ismét egy ismeretlen, intrikákkal teli helyre kerül a párosunk, ismét összeesküvés feszül a háttérben, Flóra felé ismét közeledik valaki, ismét egy Marianiba szerelmes kétes erkölcsű nő akarja szétválasztani őket... Szóval a város változott, de a körülmények csak kicsit lettek mások. Őszintén szólva, annyira nem zavart, mint a második kötet alkalmával, volt, ami jobban zavart A párizsi nő kötetében, de az nagyon.
Az pedig Mariani és Flóra kapcsolatának egyes aspektusai. Félreértés ne essék, imádom ezt a kettőt, mint írtam, az egyik kedvenc párosommá váltak a közelmúltban, de amit ez a kettő leművelt, azt sokszor fájdalmas volt olvasni. Abban reménykedtem, amint egymásra találnak, valóban bízni fognak egymásban, mindent megtesznek egymásért, szeretik egymást, őszinték lesznek egymással... Nem gondoltam volna, hogy továbbra is a kapcsolatuk buktatóit, a saját gyarlóságaikból eredő félreértéseiket és egymás megvezetését kell majd olvasnom.
Fájt a szívemnek. Flóra nehezteli, hogy Mariani nem akar szerelmes lenni, legyen. De Flóra, akár egy tinédzser csitri, azzal bünteti, hogy elidegenedik tőle, szándékosan, amikor pedig Mariani szintén ridegen bánik vele, még megilletődik és megsértődik. Mit várt? Mindeközben Mariani szintén manipulálási szándékkal hideg a lánnyal, nem őszinte érzéseit illetően, és még meglepődik, hogy Flóra büntetni akarja... Valóban fájdalmas volt olvasnom e két számomra fontos szereplő kínlódását, mikor jól tudtam, a végén úgyis mindenki bevallja érzéseit és boldog befejezést kapnak.
Azt már meg sem említem, hogy Flóra botrányosan fittyet hányt arra, hogy terhes, amikor Mariani életveszélyben volt. Miért kell a terhes nőknek mindig veszélyben ugrálni, és öngyilkoshajlamúvá válni, mikor a szerelmesük életveszélybe kerül? Nem a gyerek az első? De! Ezt úgy utálom, mostanában nagyon irritál a terhes nők efféle viselkedése...
Minden bosszúságom ellenére nagyon szerettem Mariani gondoskodását, Flóra odaadását olvasni, imádtam Párizst ebben a korszakában megismerni, a háttérben megbújó összeesküvés oly szövevényesen lett kitalálva, hogy könnyedén meglepetést okozott számomra a megoldása. Az írónő valahogy nagyon jól kiegyensúlyozza a történelem-romantikus arányt, teljesen könnyed hangvételt tud megütni, olyan természetes maga az egész, hogy nagyon könnyű volt ismét belefeledkezni a cselekménybe.
A külön Mariani rész igazi megváltás volt számomra, híresen szeretem a kétszemszögű regényeket, bár ezúttal kicsit nehéz volt Flóra és Lorenzo "szenvedése" miatt, mégis nagyon szerettem Mariani szemszögét, ha féltem is tőle, miután A porfészek nem lett nagy kedvencem.
Nagyon vártam Flóra és Mariani boldog befejezését, bár a vége felé erős kétségeim támadtak, azt hittem, hogy ebből tragikus végkimenetel lesz. Nem biztos, hogy bántam volna (valamiért szeretem a rossz befejezéseket), de mindenképp összetörte volna a szívemet. Így viszont bár nehéz szívvel, de nyugodtan engedtem el az egyik kedvenc párosomat, és rögtön bele is vetettem magam Kelényi Angelika következő sorozatába...
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Harmadik rész alkalmával ismét egy ismeretlen, intrikákkal teli helyre kerül a párosunk, ismét összeesküvés feszül a háttérben, Flóra felé ismét közeledik valaki, ismét egy Marianiba szerelmes kétes erkölcsű nő akarja szétválasztani őket... Szóval a város változott, de a körülmények csak kicsit lettek mások. Őszintén szólva, annyira nem zavart, mint a második kötet alkalmával, volt, ami jobban zavart A párizsi nő kötetében, de az nagyon.
Az pedig Mariani és Flóra kapcsolatának egyes aspektusai. Félreértés ne essék, imádom ezt a kettőt, mint írtam, az egyik kedvenc párosommá váltak a közelmúltban, de amit ez a kettő leművelt, azt sokszor fájdalmas volt olvasni. Abban reménykedtem, amint egymásra találnak, valóban bízni fognak egymásban, mindent megtesznek egymásért, szeretik egymást, őszinték lesznek egymással... Nem gondoltam volna, hogy továbbra is a kapcsolatuk buktatóit, a saját gyarlóságaikból eredő félreértéseiket és egymás megvezetését kell majd olvasnom.
Fájt a szívemnek. Flóra nehezteli, hogy Mariani nem akar szerelmes lenni, legyen. De Flóra, akár egy tinédzser csitri, azzal bünteti, hogy elidegenedik tőle, szándékosan, amikor pedig Mariani szintén ridegen bánik vele, még megilletődik és megsértődik. Mit várt? Mindeközben Mariani szintén manipulálási szándékkal hideg a lánnyal, nem őszinte érzéseit illetően, és még meglepődik, hogy Flóra büntetni akarja... Valóban fájdalmas volt olvasnom e két számomra fontos szereplő kínlódását, mikor jól tudtam, a végén úgyis mindenki bevallja érzéseit és boldog befejezést kapnak.
Azt már meg sem említem, hogy Flóra botrányosan fittyet hányt arra, hogy terhes, amikor Mariani életveszélyben volt. Miért kell a terhes nőknek mindig veszélyben ugrálni, és öngyilkoshajlamúvá válni, mikor a szerelmesük életveszélybe kerül? Nem a gyerek az első? De! Ezt úgy utálom, mostanában nagyon irritál a terhes nők efféle viselkedése...
Minden bosszúságom ellenére nagyon szerettem Mariani gondoskodását, Flóra odaadását olvasni, imádtam Párizst ebben a korszakában megismerni, a háttérben megbújó összeesküvés oly szövevényesen lett kitalálva, hogy könnyedén meglepetést okozott számomra a megoldása. Az írónő valahogy nagyon jól kiegyensúlyozza a történelem-romantikus arányt, teljesen könnyed hangvételt tud megütni, olyan természetes maga az egész, hogy nagyon könnyű volt ismét belefeledkezni a cselekménybe.
A külön Mariani rész igazi megváltás volt számomra, híresen szeretem a kétszemszögű regényeket, bár ezúttal kicsit nehéz volt Flóra és Lorenzo "szenvedése" miatt, mégis nagyon szerettem Mariani szemszögét, ha féltem is tőle, miután A porfészek nem lett nagy kedvencem.
Nagyon vártam Flóra és Mariani boldog befejezését, bár a vége felé erős kétségeim támadtak, azt hittem, hogy ebből tragikus végkimenetel lesz. Nem biztos, hogy bántam volna (valamiért szeretem a rossz befejezéseket), de mindenképp összetörte volna a szívemet. Így viszont bár nehéz szívvel, de nyugodtan engedtem el az egyik kedvenc párosomat, és rögtön bele is vetettem magam Kelényi Angelika következő sorozatába...
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Mariani
|
Sorozat: Az
ártatlan
3.)
A párizsi nő
|
Megjelent: 2018
|
Kiadó: Álomgyár
Kiadó
|
Oldalszám: 412
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: romantikus,
történelmi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése