Nagyon, nagyon rég kacsintgatok Neil Gaiman alkotásaival. De csak addig jutottam, hogy végignéztem az American Gods sorozat-feldolgozását, és meglepően mély gondolatok rejlettek a sokszor kaotikusan groteszk történetben, majd egy apróságot olvastam tőle, a Köztesvilágot. Akkor valamelyest képet kaptam arról, hogy milyenek is Gaiman művei.
Valahogy nem volt kétségem afelől, hogy a Sandmannel fogom kezdeni, mert ismét csak piszkált a sorozat-feldolgozás gondolata, de ugyanakkor ezúttal jól akartam csinálni. Azaz beszereztem a képregénygyűjteményt is, és azzal párhuzamosan kezdtem el nézni a sorozatot, ahogy azt kell.
A képregény egyébként Eisner-díjas, nem véletlenül. És ha jól tudom, a DC-kánon része lett, de javítson valaki, ha tévedek.
A történet igen összetett. Hét végtelen létezik, ezek közül Álom a főszereplő, akit rögtön a történet elején fogságba ejt egy halandó az örök élet reményében (mivelhogy Halállal összetévesztette). Álmot megfosztják 3 ereklyéjétől, amelyek eztán az éber világban bolyonganak. A majdhogy 100 éves fogságot követően Álom célja, hogy visszaszerezze ereklyéit, felvirágoztassa a távollétében romlásnak indult birodalmát és visszanyerje erejét. Azonban mindeközben felsejlik egy ifjú lány képe, aki képes lerombolni a falakat az álmok között, s aki veszélyt jelent az egész éber világra, holott nem is tud róla. Mindeközben számos ikonikus DC-karakter jelenik meg "személyesen" vagy említésszínten a lapokon.
Én ezt nagyon élveztem. Belemehetnék részletesen, hogy mennyire és miért. Hatalmas képregény, képregényfilm és -sorozat rajongóként imádtam felfedezni a kis utalásokat és easter eggeket. De ha ez nem lett volna, a sztori önmagában is olyan szerteágazó, mégis oly érthető, hogy könnyedén úsztam az árral. A felvetett gondolatok, egyes koncepciók oly mélyek és egyediek, amiket csak Gaiman képes kigondolni, teszem hozzá, mesterien. És ehhez csodaszép, színes és érzékletes képek társulnak. Nagyon aprólékos, szinte egy remekmű. Nem is ragoznám, alig várom, hogy folytathassam a képregényt, valóban egyedi alkotás lett.
A sorozathoz már voltak megjegyzéseim, nem feltétlenül jó értelemben. Megértem én, hogy nem akarták a DC-vonalat erőltetni, hogy a nem-képregényfanoknak is érthető legyen minden, de... Miért? Miért kell John Contantine-t nővé változtatni (ez fájt a legjobban, sajnálom, mert a karaktert meg amúgy imádom...)? Miért kell kihagyni az ikonikus Igazság Ligája utalást a rubin esetében? Ahol megcsavarták a sztorit, ott érthető volt, a legtöbb karakter rendben volt, a színészi játék is elment (Rose karaktere a képregényben is bugyuta, így nem hőzöngtem sokat a színésznő alakítási hiányosságain), de egyes esetekben igenis fájtak a változtatások. Mondjuk, hogy Rose-nak és a Halálnak miért kellett sötétbőrűnek lennie a sorozatban, holott a képregényben fehérek, azt se értem, de hát ez a hollywoodi szokás, most mit értetlenkedek... Ha nem olvastam volna a képregényt, jobban tetszett volna a sorozat, de így csak halovány tükörképe volt az eredeti történetnek. És ez így is van jól...
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1. |
Értékelésem: Katarzis |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: John Constantine |
Sorozat: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1. 2.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 2. 3.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3. 4.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 4. 5.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 5. #Death - Halál |
Megjelent: 2006 |
Kiadó: Fumax könyvek |
Oldalszám: 560 |
Eredeti cím: The Absolute Sandman 1. |
Műfaj: dark fantasy, fantasy, horror, képregény, urban fantasy |
0 comments:
Megjegyzés küldése