Melissa Landers: Összefonódva

Egy másik, igen kedvelt sorozatom befejező kötetéhez is elértem, amely szintén trilógia és szintén kellemes perceket okozott számomra. Olyan jó érzés végigkövetni az általad megszeretett főszereplők sorsát és útját majd szívedet melengető lezárást is kapni, ami megnyugtat és jó érzéssel tölt el. Persze léteznek sokkoló és élményromboló befejezések is, amik meg örökre bevésődnek a tudatunkba az út végén, de szerencsére az Elidegenítve bonyodalmai szépen elrendeződtek, Melissa Landers egy izgalmas, dinamikus végjátékot nyújtott át nekünk az Összefonódva című regényével.

Cara és Aelyx kapcsolata ebben a kötetben teljesedik ki végre, olyan "ketten a világ ellen" stílust vesz fel a harcuk. A körülöttük lévő szereplők is előtérbe kerülnek ezáltal, habár ez még mindig nem kötött le annyira, mint  a Cara-Aelyx páros.

Az Összefonódva egy tipikus sci-fi regényként zárta a trilógiát. Az emberek és a földönkívüliek végre megegyezésre jutottak, megkezdődött a két faj keveredése egy erre külön kialakított városban, Cara komoly tisztséget tölt be a kezdeti jelenléte miatt, sokan hozzá fordulnak, de nincs sok ideje saját párjára. A nehezen kezdődő idillbe csap bele olyan Függetlenség napja szerűen a harmadik faj, az Aribolról származó csillagközi védelmezők, akik komoly fenyegetésként élik meg a két faj egyesülését ezért azonnali visszavonulást követelnek, miszerint mindenki térjen vissza a saját bolygójára, vagy mindkét fajt kiirtják. Annyira tipikusan sci-fi, már hallottam is a fülemben a legkülönfélébb, legkultikusabb sci-fi filmek futurisztikus zenéjét...

Két faj élete és jövője forog kockán, ennek a közepébe kerül Cara, Aelyx és barátaik. Rendkívül pörgős, izgalmas befejezés lett, minden fejezetében történik valami, fenntartja a figyelmet, csavarokkal és fordulatokkal teli.

Az egész "mentsük meg a két fajt" hangulat elárasztott, a küzdelem, a harc és a háború közeledte logikus felállásnak tűnt, igazi összecsapásra vagy fondorlatos lezárásra vágytam és csak egyetlen egy valamit nem értettem teljesen: hogy mégis hogy lehetséges, hogy egyedül egy tinédzserekből álló félig emberi, félig földönkívüli kis csapat megy szembe és harcol, áldozza fel magát, hogy megállítsák az Aribol lakóit? Hol a hadsereg, a két faj katonái, kiképzett seregei, titkos ügynökök... akárki? Persze, lehetséges, hogy csak azért érzékeltem így, mert Cara és Aelyx szemszögét követhettük csak nyomon, ennélfogva nem érzékelheti az olvasó, hogy milyen küzdelmek folynak a háttérben.

Mindent összevetve méltó lezárásnak érzem, nem fáj a szívem, nem érzek ürességet a kiolvasása után, egyszerűen élveztem a trilógia minden egyes részét. Egyszerre sci-fi, könnyed ifjúsági/romantikus és fantasy történet, a legjobb egyveleg.

Köszönet az olvasás élményéért a Maxim Kiadónak!

Melissa Landers: Összefonódva

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Aelyx

Sorozat: Elidegenítve 1.) Elidegenítve 2.) Elválasztva 3.) Összefonódva

Megjelent: 2016

Kiadó: Maxim Kiadó

Oldalszám: 336

Eredeti cím: United

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi

Tovább...

Melissa Landers: Elválasztva

Emlékszem, hogy az első rész nagyon tetszett a maga egyediségével, félig komolytalan félig komoly beállítottságával és igen elgondolkoztató témájával.

Ez a sorozat egyszerre felel meg a sci-fi rajongó énemnek, néha romantikus kedvű énemnek és az ifjúsági regények egyszerűségét szerető énemnek. Vagyis tripla-élvezet.

Mivel észrevettem, hogy a harmadik rész most jelenik meg és a Maxim Kiadó jóvoltából el is olvashatom, ezért rögtön elővettem a második kötetet, habár nem is emlékszem, miért nem folytattam régebben, pedig az első kötet függővégére még ma is emlékszem.

Érdekes csereprogram indult, csak ezúttal nem különböző nemzetiségek, hanem az emberek és a földönkívüliek között. Furcsán hangzik, de ennek az az oka, hogy a Föld hamarosan megsemmisül, ennek megoldása pedig a földönkívüliek kezében van, akik át is adják, amint megbizonyosodnak afelől, hogy van értelme megmenteni a bolygónkat. A csereprogram során érkeznek a Földre egyes családokhoz földönkívüliek, de itt ne kicsit zöld emberkékre gondoljunk, ugyanolyan emberi kinézetűek, mint mi, azonban sok dologban eltérnek: nem tulajdonítanak nagy dolgot az ételnek, szórakozásnak, a kisebb örömöknek, inkább racionális lények. Cara családjához Aelyx került, Cara pedig blogján osztja meg az emberekkel a tapasztalatait.

Az első kötet annyira aranyos volt, ahogyan a két kultúra találkozik és próbál kompromisszum készen együtt élni. Eközben végtelenül érdekes témákat feszeget a könyv, ahogyan az emberek ezt az egész csereprogramot lereagálják, természetesen a társadalom egy része ellenzi és erősen ellen is áll, később ez már terrorizmus formájában nyilvánul meg. Az első kötet végén pedig Cara és Aelyx (akinek a nevét mindig Alex-ként ejtem ki, mert az áll a számra) szétválik, Cara így köt ki a Leihren, Aelyx pedig a Földön marad, így erősítve meg a pár a szövetséget a két faj között, és míg Cara komoly megaláztatásoknak, addig Aelyx komoly támadásoknak van kitéve az ellenkező faj otthonában.

Az igazat megvallva, nem múlta felül az első kötetet, nem volt meg az újdonság varázsa, de azt sem mondanám, hogy unalmas volt. Nem, pörögtek az történések, néha a semmiből robbant be valami az események alakulásába. A regény két szálra osztódott, mivel a főszereplőket is kettéválasztották. Talán egy kicsit hiányoltam az első rész humorát és játékosságát, de lehet, csak így érződik, hogy a helyzet és a történet kezd komollyá válni.

Ebbe a kötetbe az írónő mellékszálakat is sűrített, ha már a két főszereplő nem tudott együtt lenni, ami nem lett volna baj, csak engem teljesen hidegen hagyott. Nem tudott érdekelni, hogy ki jön össze Cara vagy éppen Aelyx körül, kit érdekel?

Összességében, kíváncsi vagyok, hogyan lesz lezárva ez a történet. Remélhetőleg tényleg le lesz zárva, manapság már túl sok regényt folytatnak a befejezésen is túl, ha kicsit is beválik és sikeres a történet és így születnek meg a lerágott csontok... De azt hiszem, ennek a trilógiának (reméljük, hogy az is marad) a harmadik és egyben befejező kötete egy méltó befejezés lesz. Reméljük a legjobbakat.

Melissa Landers: Elválasztva

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Aelyx

Sorozat: Elidegenítve 1.) Elidegenítve 2.) Elválasztva 3.) Összefonódva

Megjelent: 2015

Kiadó: Maxim Kiadó

Oldalszám: 336

Eredeti cím: Invaded

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi

Tovább...

Melissa Landers: Elidegenítve

Egy hihetetlenül érdekes és egyedi történetet tudhatok magam mögött, a könyvet nem csak a borítója teszi gyönyörűvé, hanem maga a története is. Végre nem egy sablonos sci-fi/romantikus regény, hanem egy újszerű ötlet. Indítsunk csereprogramot a földönkívüli fajjal. Érdekes tinis-űrlényes párhuzam. Mostanában az ilyen különlegességeket kutatom, az olyan történeteket, amik eltérnek az átlagostól és újszerű helyzeteket taglalnak. Hát, Melissa Landers újszerű alapötletet vetett fel, a megvalósítása pedig olvastatja magát.

Főszereplőnőnk, Cara egy átlagos 17 éves lány. Kítűnő tanuló, tagja a vitacsoportnak, átlagos szülőkkel rendelkezik. Minden tekintetben hétköznapi élete van. Kivéve azt a tényt, hogy kiválasztották az űrlény-csereprogramra. Cara először egyáltalán nem repes az örömtől, amiért ő a három kiválasztott egyike, ugyanis a csereprogram elvárásokkal jár. Mégis fejest ugrik a dologba és még csak nem is sejti, hogy miféle veszélyekkel fog ez járni. Nem csak a kíváncsiság fűti, hanem a hála is a földönkívüliek iránt, ugyanis nem mást adtak békeajándékként az emberiségnek, mint a rák ellenszerét, ami megmentette Cara édesanyját a haláltól. Mindenki azt rebesgeti, hogy béke fog kialakulni a két faj között, a Béke Szerződés meg fog köttetni. Ezért jött létre a csereprogram. Cara blogot indít Elidegenítve címmel, amelyben megosztja a világgal a cserediákjával megélt mindennapokat.

Aelyx földönkívüli. Ugyanúgy néz ki, mint mi, de minden tekintetben más. Telepatikusan kommunikál fajtársaival, érdekes gesztusai vannak, nem szívesen érint meg másokat, nem szereti az erős színeket és ízeket - ez mind azonban minden fajtársára igaz. Aelyx azonban nem szereti az emberi fajt, taszítja azok erőszakossága, közvetlensége. Egyáltalán nincs ínyére a csereprogram, mégis egy 17 éves lányhoz kell utaznia a Földre, egy évre, hogy ezzel megalapozzák a Békét. Aelyx és két fajtársa azonban titkos tervet eszelnek ki, amely könnyen felrúghatja a békét.

Annyira érdekesnek találtam, ahogy az írónő megkülönbözteti egymástól a Földet, az idegen bolygótól. Míg ott minden szürke vagy barna, itt rengeteg színkavalkád van; ott nem szeretik az erős ízeket, itt mindent agyon-sózunk/fűszerezünk... És még rengeteg apróság. Aelyx reagálása egyes dolgokra, ahogy furcsállja az emberiség hétköznapi tetteit, mint az ölelést, érintést - ez mind nagyon bejött nekem.

Az emberiség reagálása a Békére szintén reális. Gondoljunk bele mi történne, ha valóban felbukkanának, odaadnák nekünk a rák ellenszerét, békét ajánlanának és annak lehetőségét, hogy a két faj egymás mellett éljen. Valószínűleg az emberiség egy része szívesen elfogadná az ajánlatot, hisz ez által fejlődhetnénk, használhatnánk a technológiájukat, betegségektők menekülhetnénk meg, akár tovább is élhetnénk. Azonban mind tudjuk, hogy lenne a kemény mag, akik erősen elleneznék, tüntetések, merényletek, erőszakos fellépés... Mert az ember nem szereti az ismeretlent. Összeesküvés-elméketeket gyárt, miszerint, biztos kérnek valamit cserébe, biztos el akarják foglalni a bolygónkat. Ez a téma is központi szerepet játszik a könyvben.

És akkor emellett ott van Cara és Aelyx, akik persze a hetek, hónapok alatt összekovácsolódnak, a kezdeti ellenszenvből barátokká lesznek. Aelyx gyökeresen megváltozásik Cara által, míg kezdetben keresztbe akart tenni a Békének, miközben megszereti Carát, rájön, hogy az emberi faj talán mégsem reménytelen. Meg akarja menteni az ő Elire-jét. A baráti érzelmek elmélyülnek. Jó, persze, sablonosnak is mondhatjuk, mert sejtettük, hogy ez következik, de a körítés érdekes és elgondolkodtató. A végén sem lepődtem meg, az írónő előhúzta a szeretem-de-elszakítanak-tőle kártyát, ami miatt fennmarad a feszültség a második résszel kapcsolatban.

Olvastatja magát. Alig tudtam letenni, nem is a pörgős jelenetek vagy izgalmak miatt, mert nem ez a központi tényező a könyvben, hanem a kíváncsiságom miatt. A legjobban a két faj kapcsolata, a két bolygó különbségei és a fajok ellentétes szokásai tetszettek. Első résznek kellemes élmény volt, a szereplők érdekesek és szerethetőek.

Köszönöm az olvasás élményét a Maxim Kiadónak! Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Melissa Landers regényét. Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Melissa Landers: Elidegenítve

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Aelyx, Cara

Sorozat: Elidegenítve 1.) Elidegenítve 2.) Elválasztva 3.) Összefonódva

Megjelent: 2014

Kiadó: Maxim Kiadó

Oldalszám: 360

Eredeti cím: Alienated

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi

Tovább...