Lauren Kate: Torment (Kín)

El nem bírom mondani, le nem bírom írni, hogy mekkorát csalódtam Lauren Kate-ben. Az első rész meglehetősen élvezetesre sikerült a ködös hangulattal és a bukott angyalokkal és bevallom nagy reményeket fűztem ehhez a második kötethez. Hát, az elvárásoknak egyáltalán nem felelt meg, sőt a nullával egyenlő az élmény, amit magam mögött tudhatok.

Figyelem! A kritika további része erősen Spoiler-es, vagyis cselekményleírást tartalmaz! Csak saját felelősségre olvasd el, ha még nem olvastad a regényt!

Szóval a történet nem is indult teljesen rosszul. Luce átkerült a Shorline intézetbe, ahol az emberek és a nefilimek együtt tanulnak, sőt még érdekes új szereplők is beléptek, mint Shelby és Miles, de ezek után minden átcsapott valami egészen másba, ami nagyon nem tetszett. Luce folyton nyafogott, amiért Daniel egyedül hagyta a Shorline-ban és, amiért gyerekként kezeli (nem is csodálom, mint egy hisztis kisgyerek olyan Luce karaktere ebben a kötetben). Daniel Luce életét próbálja megvédelmezni, de Luce még ezt sem képes felfogni és Daniel kérésének ellenére, miszerint ne hagyja el a campust, hogy ne essen baja; Luce csak azért is elmegy és majdnem meghal. Kérdem én, hol ebben a ráció? Mikor végre találkoznak, habár nem volna szabad, akkor Luce képes összeveszni vele, amiért Daniel számon kéri az új hajszíne miatt (szőke, komolyan?) valamint azért, mert Daniel folyton parancsolgat neki. Mi? Hol vagyunk, emberek a dedóban? Az ég áldjon meg, hát az életedet próbálja védeni, te meg majdnem megöleted magadat, még csodálkozol?

Majd a veszekedés után talál egy cetlit a szobájában, amiben Daniel találkozni akar vele a városban. Na, de könyörgöm, hogy lehet valaki ilyen NAIV? Hogy nem esik le neki, hogy csapda, ha egyszer az imént veszekedett Daniel-el, az imént váltak el! Még ezek ellenére sem esik le neki, hogy valami bibi van:
1.) szó nem esett egy találkáról a veszekedés előtt vagy után;
2.) Daniel romantikusan ír a lapon, holott pár perce vesztek össze;
3.)Daniel az imént mondta neki, hogy ne hagyja el az iskolát, akkor most mégis miért szervezne találkát a városon kívül? Persze Luce naivan elmegy és majdnem kinyiffan, még csodálkozik.

Kiütötte a biztosítékot: Luce látott egy múltbéli képet egy derengőben, amin egy idős nő látható mellette egy keretes kép, amin az ő egyik régi reinkarnációja és Daniel látható. A kedves Luce ekkor olyannyira megdöbben azon, hogy mások voltak a szülei, hogy majd elájul. De amúgy elmondták neki, hogy milyen ritka a reinkarnáció, de neki most esett le, hogy az előző életeiben mások voltak a szülei. MI VAN????? Leesett?

Ezután persze meg akarják keresni Shelby-vel azt a bizonyos házat, ahol ez a visszatekintés játszódik és - kapaszkodjatok meg - Shelby rögtön vágja, hogy az egy napos autóút és ott is vannak. Merthogy ő állítólag látott egy címet... Mi??? Azta kisanyám. A következőtől esküszöm lefejeltem az asztalomat: Luce és Shelby elhagyják az iskolát, hogy megtalálják azt a helyet. MINEK??? LUCE-NAK NEM JUT ESZÉBE, HOGY MEG AKARJÁK ÖLNI???? HOGY DANIEL ÉPP VÉDENI AKARJA??? DE NEEEEM. Ő ELMEGY NYOMOZÓSAT JÁTSZANI. Ekkor már rájöttem, hogy ez a könyv lesz a halálom.

Tudom, hogy túl sokat elárulok a történetről, de nemsokára már nevetség tárgyává vált számomra a az egész történet. Miután felkeresi az előző életbeli szüleit Luce úgy szándékozik bekopogni az ajtajukon, hogy "Hello, autólemosót árulok, nem vennének az új termékünkből?". Merthogy nem akarja elárulni magát. De jajj.... Az ajtó előtt állva rájön, hogy ha ők az előző életbeli szülei, akkor ő ugyanígy nézett ki akkor is és akkor most felismerik. Hát ehhez sok ész kellett, Nobel-díjat neki.

Shelby? Luce lakótársa a kezdetekkor nagyon ellenszenvesnek találja Luce-t (nem is csodálom), de később összehaverkodnak. Majd kiderül, hogy Shelby is járt valamikor Daniel-el és ezért haragudott ennyire Luce-ra az elején. Mikor ezt bevallja Luce-nak az a következőképpen zajlik:

" Egyetlen hülye este volt jóval ezelőtt, a srác láthatóan boldogtalan volt nélküled. Akkor még nem ismertelek, azt gondoltam, az az egész mese kettőtökről... elképesztően banális. Na, most már tudod, ez magyarázza azt a hatalmas ellenszenvet is, amit a neved iránt tápláltam. (...) Fújj, pont ahogy elképzeltem! Te is azok közé az emberek közé tartozol, akikkel képtelenség haragot tartani, mi? Rendben! Bocsásd meg, hogy ráhajtottam a barátodra, és hogy gyűlöltelek, mielőtt megismertelek volna! Nem fordul elő többet! " 

EGY: szerintem Luce közel sem olyan személyiség, akivel képtelenség haragot tartani, én például a falra mászom tőle.
KETTŐ: Daniel nagyon szeretheti Luce-t, ha Shelby-vel gond nélkül összejött... Mi ez emberek? Nem egy elátkozott szerelemről van szó? Nem folyton azt olvassuk, hogy Daniel képes újra és újra megkeresni Luce-t és mindig belé szeret? Akkor hogyan volt képes Shelby-vel összejönni? Akkor mire fel ez a nagybetűs SZERELEM?

Tehát összefoglalva: Luce karaktere ebben a részben egy gyerekes, felszínes, idegesítő és kicsinyes figurává vált, akitől legszívesebben a falra másznék. Egy idő után a történet unalmas és vontatott volt. Semmi sem derült ki és folyton csak Luce és Daniel drámáját kellett olvasnom, ami már fizikailag fájt. Az egész történet érdekesnek indult az első kötetben a reinkarnációval, a bukott angyalokkal, sőt még a szerelmi háromszög is tetszett, ami Daniel, Luce és Cam között alakult ki. Cam nagyon hiányzik! Az egyetlen szeretett szereplőm nagyon ritkán tűnt fel, ha mégis akkor végre kedvem volt olvasni, de aztán eltűnt és szenvedhettem tovább. Szóval ez az érdekesnek indult sztori átcsapott egy unalmas, szenvedős, melodramatikus szappanoperába, ami kikezdte a gyomromat.

Tehát ez a második kötet úgy ahogy van értelmetlen, mert semmi nem derült ki arról a bizonyos apokalipszis-es szálról vagy a fő történetről. Nem történt SEMMI említésre méltó, csupán a két főszereplő se-veled-se-nélküled szindrómája pár erőltetett humorral. Nagyon nagyot csalódtam...

Lauren Kate: Kín

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Cam

Sorozat: Fallen 1.) Kitaszítva 2.) Kín 3.) Végzet 4.) Boldogság #Szerelemben

Megjelent: 2010

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 376

Eredeti cím: Torment

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus