Nem is tudom mikor kezdtem bele ebbe a regénybe olyan régen volt már és bevallom rendesen meg is szenvedtem vele. Igenis szigorú leszek, mert sokkal többet vártam, mint amit kaptam, erősen rezeg a léc, ennek leértékelés lesz a vége...
Lissa Price egy disztópia, sci-fi, fantasy, ifjúsági regényt eszkábált össze egy egész jó alapsztorival, amiről később kiderült, hogy erősen sántít. Tehát az emberiség félig kipusztult, sok tinédzser, gyerek magára maradt az utcákon, ahogyan Callie és öccse Tyler is. Pénzszerzés végett keresi fel Callie az Elsőrendűt. Ez a hely arra szolgál, hogy a 100 évesnél is idősebb embereket fiatalok testébe helyezzék át egy bérlet erejéig. A bérlő fizet, az a fiatal pedig mondhatni meggazdagodik, aki rászánja magát erre a lépésre. Callie is kiadja a testét egy bérletre, azonban valami balul sül el a bérlet alatt és Callie időnként felébred a testében, a bérlőt elnyomva. Nemsokára kiderül, hogy Callie bérlője egy merénylő, aki ölni akar, azonban, ha erre használja fel Callie testét, akkor a lány halálra van ítélve.
Mint már említettem az alapsztori jó, mégsem tökéletes. Szinte semmit sem magyaráz el nekünk az írónő ezzel a bérlettel kapcsolatban, pedig érdekelt volna, hogy hogyan is hajtják végre ezt a műveletet, hogyan helyezik át az öregeket a fiatalok testébe? Talán a lelküket helyezik át? Nem erről semmi sem derült ki, csupán annyit olvashattunk, hogy Callie elmegy egy ilyen bérletre és odaadja a testét, amit kicsinosítanak majd valamilyen műtétre viszik. Erősen emlékeztetett engem a könyv első pár fejezete Stephenie Meyer A burok című regényére, kivéve, hogy itt nem földönkívüli lelkek, hanem idősek veszik át a fiatalok testét. Ha már A burok című könyvnél tartunk, a deja vú érzésem ismét feltűnt körülbelül a könyv háromnegyedénél, amikor Callie elkezdte hallani a bérlője hangját a fejében... A fejemet vertem a falba, ugyanis ez erős koppintásnak nevezhető.
Callie fejében lenni eléggé fárasztó és megerőltető volt. Az írónő egy erős, magabiztos és okos lánynak igyekszik őt feltüntetni, de nem igazán sikerül neki én ugyanis egy butuska, kétségbeesett, egyszerűen gondolkozó lánykát ismertem meg. A gondolkozásmódja egyszerűen kikészített, sokszor fogtam a fejem fájdalmamban a tettei és gondolatai miatt.
Ami teljesen feleslegesnek bizonyult: a Hamupipőke effektus. Komolyan nem értem, hogy miért kellett belefűzni a történetbe azt a jelenetet, mikor Callie elrohan a bálról és elhagyja a cipőjét (azt hiszem azt hagyta el), amit később Blake megtalált... Könyörgöm, MINEK?? Teljesen felesleges, nem ideillő dolog volt.
Volt, hogy olvastam - inkább erőltettem magam, hogy olvassam - és egyszer csak felnéztem, hogy eldöntsem EZ MOST MI? Hol tartunk? Hogy kerültünk ide vagy miért? Mit csinál? És ez nem azért volt, mert elbambultam, mert olvasás közben nem szoktam. Ez sokkal inkább azért van, mert az írásmód pocsék. Túl egyszerű, túl hamar ugrál a jelenetek között, túl szellős és ezért nem keretes. NEM LOGIKUS! Sokszor volt olyan érzésem, hogy ez most tök logikátlan, amit művelnek és ez zavart.
A regény vége úgy, ahogy van össze lett csapva. Semmi bravúros fordulat (jó egy volt, de nem nevezném annyira bravúrosnak), semmi halálközeli jelenet, amikor visszatartom a lélegzetem vagy a kezemmel a számhoz kapok ijedtemben. Semmi bonyolult befejezés, kidolgozott vég, csupán egy összecsapott, túl egyszerűen végbemenő megoldás, ami eltorzítja a történetet visszamenőleg, mondván: miért volt ez a nagy felhajtás, ha ilyen egyszerűen megoldódott minden?
Nagyon sokáig szenvedtem vele, pedig nem kellett volna ilyen rosszul elsülnie. Sok jó kritikát kapott a regény, hát lehet, hogy velem van a baj, de nyilván van oka annak, hogy ilyen érzéseim voltak az olvasása közben. Nem egyszer hagytam félbe és örülök, hogy végre letudtam.
|
Lissa Price: A testbérlők
|
|
Értékelésem: Felejthető
|
|
Borító: 5/3
|
|
Kedvenc szereplő: -
|
|
Sorozat: A
testbérlők
1.)
A testbérlők
2.)
Leszámolás
|
|
Megjelent: 2012
|
|
Kiadó: Agave
Könyvek
|
|
Oldalszám: 328
|
|
Eredeti cím: Starters
|
|
Műfaj: disztópia,
fantasy, ifjúsági, sci-fi
|
Külföldi borítók:
 |
 |
 |
0 comments:
Megjegyzés küldése