Hát, nem is tudom mit írjak. Nem is tudom mit gondoljak. Ez a könyv először nem férkőzött be a szívembe, majd egyre inkább azt éreztem, hogy kezdek belemerülni és a végén egyszerűen megragadta a szívemet és úgy ahogy volt a földhöz vágta. Azóta összeszedtem onnan, de akkor eléggé meglepődtem. Meglepett a regény és az, amit rejt, amilyen a mondandója.
A borító... elkápráztató. Az alma és bár azt gondolnánk a külseje miatt, hogy zamatos, belül mégis bonyolult csavarokkal van tele. Estelle Brightmore világa koránt sem egyszerű vagy igazságos. Ebben a világban három kerület létezik, a harmadik a legszegényebb, a második még csak-csak eléldegél és az első a leggazdagabb, ahol megtalálható a kormányzat és a nagy fejesek. A világon végigpusztított az armageddon, mindent elpusztított, mindent megfertőzött és csak ez a három körzet maradt lakható, hatalmas falakkal körülvéve. Csak a falakon belül van élet... Vagy mégsem? Vajon meddig menne el a félelmetes vezetőség, hogy maga alá gyűrje a népet? A népet, akik szenvednek, éheznek és megfélemlítve élnek. Akik nem tehetnek azt, amit akarnak, mert a katonák zsarnokok módjára irtják őket következmények nélkül. Valakit megölnek ott helyben, valakit elhurcolnak és bedobnak egy viadalra, mint egykor a Colosseumba. A győztest élve hagyják elmenni, a vesztes halott marad... Milyen világ ez? Milyen világ az, ahol 12 ember mondja meg, hogy mikor mit és hogyan csinálj és, ha hibát vétesz az életeddel fizetsz. Piti hibákról van itt most szó.
Főszereplőnőnk, Ana, újságíró a második körzetben. Tiszteli a vezetőket, szereti a munkáját, elfogadja az elnyomást... mert nincs más választása. Azonban, amikor azon kapja magát, hogy megárvul pár csirke miatt, a szívében lobogó düh felerősödik. A viadalon tömegek halnak meg, az utcákon is tömegek halnak meg, miközben a vezetők fényűzésben élnek... egészen mostanáig. Ugyanis egy rejtélyes alak elkezdi legyilkolászni őket. Senki sem tudja ki az, senki sem tudja elkapni őt. Ő a Fantom. Ana, mint újságíró elhivatottan utánajár a Fantom ügyének, hogy megtalálja az elkövetőt, azonban elkésik. A Fantom miatt a vezetők szorítanak a hurkon. Ami még több halottat jelent. Mindenközben Ana összeismerkedik egy harmadik körzetbeli rosszfiúval, Vincent-tel, akinek a bátyja a Fantom miatt halt meg. Ana és Vincent összefognak, hogy megtalálják a titokzatos terroristát, útjuk során vérrel, halállal, erőszakkal találkoznak, de a szerelem sem kerüli el őket. És az út végén olyan meglepetés várja őket, amire sosem gondoltak volna. Ki fog holnap meghalni? Ki hal meg a 13. napon?
Nehezen csöppentem bele ebbe a világba, de mivel sok ilyesfajta könyvet olvastam már, ezért nem furcsállottam semmit. Az első fejezetekben a hangulata az Éhezők Viadalára emlékeztetett a viadal, a körzetek és az azokban lévő állapotok miatt, de aztán ezt a hangulatot hamar levetkőzte a könyv és átadta a helyét a 13. napon saját hangulata. Ha már összehasonlításnál tartunk, akkor talán egy kicsit inkább Marie Lu: Legenda c. regényével hasonlítanám össze.
Na, de a könyvről: természetesen érződik rajta, hogy kezdő a kedves írónőnk, de ehhez képest én ezt a közepe felé el is felejtettem. A hangulata, a világ megformálása magáért beszél. Bár a főszereplőket nagyon nem éreztem magaménak, Ana és Vincent nekem túl kevés volt, a közöttük lévő kapcsolat, túl kevésre sikeredett. Az érzelmekre nem helyeztünk sok hangsúlyt, vagy még nem olyan profin, hogy elolvadjak tőle. Az akció azonban nem volt rossz, a csavar sem lett, volna ha nem sejtem az elején. Volt egy pont, ahol azonban az írónő bizonytalanná tett, ez jó dolog. Jó, ha szilárdan sejtek valamit, de aztán az írónő képes valami olyasmit tenni, amivel elbizonytalanít, hogy "Most akkor mégsem?".
Maga az ötlet, hogy naponta egy vezetőt gyilkol le a Fantom, és hogy minden fejezet egy napot jelöl, minek az elején gyilkol: 1.nap, 2.nap... és a végén eljutunk a 13. naphoz, ami teljesen tropára tette a közérzetem. Most itt nem a jó-rossz végről van szó. Az írónő teletöltötte a szívemet reménnyel, de közben a szívembe döfött egy kést is és aztán jól megforgatta. Ehhez csak gratulálni tudok. Nem sok könyv miatt kapok a számhoz döbbenetemben, vagy nézek rá dühösen, miután letettem. Nem azért voltam dühös, mert nem tetszett. Hogy magyarázzam meg? Egy könyv akkor, jó ha érzelmeket vált ki belőled. Ez a könyv először összezavart, majd minden megvilágosodott és kezdtem élvezni a vége pedig egyszerre tett szomorúvá és dühössé. Szóval miért is voltam dühös? Olvassátok el és megtudjátok. A dühöm nem az írónőre, vagy magára a történetre, a történet alakulására fordítódik, hanem a benne lévő emberekre, akik vakon követik a vezetőket, az emberi naivságot, mert ez vezetett a regény végéhez.
Estelle Brightmore kezdő író, engem megnyert. Van még hová fejlődnie, de látom benne a pislákoló tüzet, amiből még láng is lehet. Ez a könyv remek kezdés a karrierhez, én büszkén rakom is a polcomra. :) Köszönöm az élményt, Estelle Brightmore!
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Főszereplőnőnk, Ana, újságíró a második körzetben. Tiszteli a vezetőket, szereti a munkáját, elfogadja az elnyomást... mert nincs más választása. Azonban, amikor azon kapja magát, hogy megárvul pár csirke miatt, a szívében lobogó düh felerősödik. A viadalon tömegek halnak meg, az utcákon is tömegek halnak meg, miközben a vezetők fényűzésben élnek... egészen mostanáig. Ugyanis egy rejtélyes alak elkezdi legyilkolászni őket. Senki sem tudja ki az, senki sem tudja elkapni őt. Ő a Fantom. Ana, mint újságíró elhivatottan utánajár a Fantom ügyének, hogy megtalálja az elkövetőt, azonban elkésik. A Fantom miatt a vezetők szorítanak a hurkon. Ami még több halottat jelent. Mindenközben Ana összeismerkedik egy harmadik körzetbeli rosszfiúval, Vincent-tel, akinek a bátyja a Fantom miatt halt meg. Ana és Vincent összefognak, hogy megtalálják a titokzatos terroristát, útjuk során vérrel, halállal, erőszakkal találkoznak, de a szerelem sem kerüli el őket. És az út végén olyan meglepetés várja őket, amire sosem gondoltak volna. Ki fog holnap meghalni? Ki hal meg a 13. napon?
Nehezen csöppentem bele ebbe a világba, de mivel sok ilyesfajta könyvet olvastam már, ezért nem furcsállottam semmit. Az első fejezetekben a hangulata az Éhezők Viadalára emlékeztetett a viadal, a körzetek és az azokban lévő állapotok miatt, de aztán ezt a hangulatot hamar levetkőzte a könyv és átadta a helyét a 13. napon saját hangulata. Ha már összehasonlításnál tartunk, akkor talán egy kicsit inkább Marie Lu: Legenda c. regényével hasonlítanám össze.
Na, de a könyvről: természetesen érződik rajta, hogy kezdő a kedves írónőnk, de ehhez képest én ezt a közepe felé el is felejtettem. A hangulata, a világ megformálása magáért beszél. Bár a főszereplőket nagyon nem éreztem magaménak, Ana és Vincent nekem túl kevés volt, a közöttük lévő kapcsolat, túl kevésre sikeredett. Az érzelmekre nem helyeztünk sok hangsúlyt, vagy még nem olyan profin, hogy elolvadjak tőle. Az akció azonban nem volt rossz, a csavar sem lett, volna ha nem sejtem az elején. Volt egy pont, ahol azonban az írónő bizonytalanná tett, ez jó dolog. Jó, ha szilárdan sejtek valamit, de aztán az írónő képes valami olyasmit tenni, amivel elbizonytalanít, hogy "Most akkor mégsem?".
Maga az ötlet, hogy naponta egy vezetőt gyilkol le a Fantom, és hogy minden fejezet egy napot jelöl, minek az elején gyilkol: 1.nap, 2.nap... és a végén eljutunk a 13. naphoz, ami teljesen tropára tette a közérzetem. Most itt nem a jó-rossz végről van szó. Az írónő teletöltötte a szívemet reménnyel, de közben a szívembe döfött egy kést is és aztán jól megforgatta. Ehhez csak gratulálni tudok. Nem sok könyv miatt kapok a számhoz döbbenetemben, vagy nézek rá dühösen, miután letettem. Nem azért voltam dühös, mert nem tetszett. Hogy magyarázzam meg? Egy könyv akkor, jó ha érzelmeket vált ki belőled. Ez a könyv először összezavart, majd minden megvilágosodott és kezdtem élvezni a vége pedig egyszerre tett szomorúvá és dühössé. Szóval miért is voltam dühös? Olvassátok el és megtudjátok. A dühöm nem az írónőre, vagy magára a történetre, a történet alakulására fordítódik, hanem a benne lévő emberekre, akik vakon követik a vezetőket, az emberi naivságot, mert ez vezetett a regény végéhez.
Estelle Brightmore kezdő író, engem megnyert. Van még hová fejlődnie, de látom benne a pislákoló tüzet, amiből még láng is lehet. Ez a könyv remek kezdés a karrierhez, én büszkén rakom is a polcomra. :) Köszönöm az élményt, Estelle Brightmore!
Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!
Estelle Brightmore: 13. napon
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Álomgyár
Kiadó
|
Oldalszám: 160
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: disztópia,
fantasy, krimi, utópia
|
0 comments:
Megjegyzés küldése