Nem is igazán tudok mit mondani erről a sorozatról. Nem tudom, hogy miért, nem tudom, hogyan, de egyszerűen teljesen beleszerettem. A szereplőkbe, a történetükbe, a maga könnyed egyszerűségébe, miközben olyan nehéz sorsokat vetettaz írónő lapokra. A közvetlenségre, ami sugárzik belőle.
Mióta csak olvastam, élénken él bennem Thayer és Salem története. A gesztusaik, a szavak. A cselekmény – bár valóban hétköznapi – mégis eléri, hogy ne akarjam letenni. Az írásmód, ami szimplán csak leköt, kikapcsol, egyenesen reakciókat vált ki belőlem, ami egy ideje már nem szokott megtörténni könyvolvasástól. De ezeknél a könyveknél, a szívemhez kapok, eltátom a szám, nagyban mosolygok, és egyebek. Megmelenget.
Bevallom, egy kicsit tartottam attól, hogy – mivel kilépünk Thayer és Salem történetéből – Caleb szemszögét és sztoriját unni fogom. Caleb valahogy nem volt olyan karakter az előző három kötetben, akiért oda tudnék lenni, meg vissza. Thayer mellett nehéz is lett volna. Ezért önmagában nem vártam sokat ettől a könyvtől, csak olvasni akartam egy kicsit a kedvenc páromról.
Hát, tévedtem. A könyv Caleb egy egészen más oldalát mutatta meg nekem. Egy sokkal határozottabb, mélyérzésűbb (bár ezzel tisztában voltam) és céltudatosabb embert festett a lapokra az írónő, aki gond nélkül belopta magát a szívembe. Nem mellőzendő a tény, hogy Caleb családjogi ügyvéd a könyvben – ami bár nem kap sok szerepet, mégis fontos –, ugyanis én magam is ezen a pályán indultam el… Mintha egy pici jel lenne, hogy jó úton járok.
Az újonnan érkező karakterek, Halle és a tizennégy éves iker öccsei beköltöznek a Caleb melletti omladozó házba. Ebbe a kisvárosba, ahol mindenki mindenkit ismer, ahol gyorsan terjednek a pletykák. Halle anyja börtönben ül, az apja nincs a képben, és 23 évesen ő kapja meg a kiskorú öccsei feletti felügyeleti jogot. Két állásban akar helyt állni egy olyan házban, amely inkább pénznyelő, mint bármi más.
Caleb nem tud nem segíteni. Az utca (Thayer, Salem, Cyntia és Thema…) nem tud nem segíteni és Halle-nak lassan rá kell jönnie, hogy ez nem olyan hely, ahol az ember magára van utalva. Itt mindenki egy nagy család része. Halle azonban nehezen enged közel magához embereket. Caleb azonban más, mint akikkel eddig találkozott…
Nagyon jó volt. Jólesett olvasni. Caleb és Halle tökéletes párosítás, jó dinamika, még ha néhol sok is volt az ismétlés. Élveztem, nem akartam letenni. Még olyan izgalom is keveredett a végébe, amire egyáltalán nem számítottam.
Most már csak annyi van hátra, hogy kapaszkodom a köszönetnyilvánításba, amely alapján az írónő még hajlandó visszatérni ebbe a kisvárosba, ezekhez a szereplőkhöz. Ugyanis, csak mondom, az ifjabbik Holmes, Laith még mindig ott lebeg a levegőben…
Micalea Smeltzer: A tövisek szívóssága |
Értékelésem: Kedvenc |
Borító: 5/5* |
Kedvenc szereplő: Thayer, Caleb |
Sorozat: Vadvirág #A tövisek szívóssága |
Megjelent: 2025 |
Kiadó: Rainy Days |
Oldalszám: 476 |
Eredeti cím: The Persistence of Thornes |
Műfaj: erotikus, new adult, romantikus |
