Kel Carpenter: Pokoli vágyak

Nyári könnyed olvasás.

A sorozatot a koncepciója miatt kezdtem el, mert a paranormális színtéren mindig is vonzott a bibliai (kifordított) vonal: Lucifer, pokol, démonok, a négy lovas... stb. Szóval bűnös örömszerűség lenne ez, főleg ha a sztori valami újat is mutat.

A Kárhozottak királynője eleinte újat mutatott. Rövid volt, lényegretörő, egyszerű, szórakoztató, egyedi koncepció. Érzékelhető a múlt idő. Félreértés ne essék, tetszett ez a harmadik kötet is, nyaralás alatt remek kikapcsolódás, nem is vártam tőle semmi komolyságot vagy mélységet.

Egy ilyen "egyszerű" sztori 3 kötetben elegendő mennyiség volna. Félek attól, hogy túlzásba esünk és a rövidsége miatt adott, hogy vagy 6-7 részen át nyújtsunk valamit, amit nem kéne.

Legyünk őszinték, ez a kötet nem szólt semmiről, csak arról, hogyan jön össze a főszereplőnő a négy lovassal. Külön-külön vagy éppen egyszerre. Ez nekem kevés. Nem baj, ha benne van, sőt. De sztori szinten ez semmi. Nulla.

Tovább fogom olvasni, mert hátha csak ezt a kötetet szánta ennek az írónő, de ha átcsap a dolog a sztorinélküliségbe, akkor nagy gondok lesznek. Pedig nagyon szerettem.

Kel Carpenter: Pokoli vágyak

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: A Kárhozottak királynője 1.) Lucifer lánya 2.) Gonosz kis játékok 3.) Pokoli vágyak 4.) Alvilági rémálmok

Megjelent: 2018

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 288

Eredeti cím: Infernal Desires

Műfaj: erotikus, fantasy, romantikus, urban fantasy

 

Tovább...

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.

Nagyon, nagyon rég kacsintgatok Neil Gaiman alkotásaival. De csak addig jutottam, hogy végignéztem az American Gods sorozat-feldolgozását, és meglepően mély gondolatok rejlettek a sokszor kaotikusan groteszk történetben, majd egy apróságot olvastam tőle, a Köztesvilágot. Akkor valamelyest képet kaptam arról, hogy milyenek is Gaiman művei.

Valahogy nem volt kétségem afelől, hogy a Sandmannel fogom kezdeni, mert ismét csak piszkált a sorozat-feldolgozás gondolata, de ugyanakkor ezúttal jól akartam csinálni. Azaz beszereztem a képregénygyűjteményt is, és azzal párhuzamosan kezdtem el nézni a sorozatot, ahogy azt kell.

A képregény egyébként Eisner-díjas, nem véletlenül. És ha jól tudom, a DC-kánon része lett, de javítson valaki, ha tévedek.

A történet igen összetett. Hét végtelen létezik, ezek közül Álom a főszereplő, akit rögtön a történet elején fogságba ejt egy halandó az örök élet reményében (mivelhogy Halállal összetévesztette). Álmot megfosztják 3 ereklyéjétől, amelyek eztán az éber világban bolyonganak. A majdhogy 100 éves fogságot követően Álom célja, hogy visszaszerezze ereklyéit, felvirágoztassa a távollétében romlásnak indult birodalmát és visszanyerje erejét. Azonban mindeközben felsejlik egy ifjú lány képe, aki képes lerombolni a falakat az álmok között, s aki veszélyt jelent az egész éber világra, holott nem is tud róla. Mindeközben számos ikonikus DC-karakter jelenik meg "személyesen" vagy említésszínten a lapokon.

Én ezt nagyon élveztem. Belemehetnék részletesen, hogy mennyire és miért. Hatalmas képregény, képregényfilm és -sorozat rajongóként imádtam felfedezni a kis utalásokat és easter eggeket. De ha ez nem lett volna, a sztori önmagában is olyan szerteágazó, mégis oly érthető, hogy könnyedén úsztam az árral. A felvetett gondolatok, egyes koncepciók oly mélyek és egyediek, amiket csak Gaiman képes kigondolni, teszem hozzá, mesterien. És ehhez csodaszép, színes és érzékletes képek társulnak. Nagyon aprólékos, szinte egy remekmű. Nem is ragoznám, alig várom, hogy folytathassam a képregényt, valóban egyedi alkotás lett.

A sorozathoz már voltak megjegyzéseim, nem feltétlenül jó értelemben. Megértem én, hogy nem akarták a DC-vonalat erőltetni, hogy a nem-képregényfanoknak is érthető legyen minden, de... Miért? Miért kell John Contantine-t nővé változtatni (ez fájt a legjobban, sajnálom, mert a karaktert meg amúgy imádom...)? Miért kell kihagyni az ikonikus Igazság Ligája utalást a rubin esetében? Ahol megcsavarták a sztorit, ott érthető volt, a legtöbb karakter rendben volt, a színészi játék is elment (Rose karaktere a képregényben is bugyuta, így nem hőzöngtem sokat a színésznő alakítási hiányosságain), de egyes esetekben igenis fájtak a változtatások. Mondjuk, hogy Rose-nak és a Halálnak miért kellett sötétbőrűnek lennie a sorozatban, holott a képregényben fehérek, azt se értem, de hát ez a hollywoodi szokás, most mit értetlenkedek... Ha nem olvastam volna a képregényt, jobban tetszett volna a sorozat, de így csak halovány tükörképe volt az eredeti történetnek. És ez így is van jól...

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: John Constantine

Sorozat: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1. 2.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 2. 3.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3. 4.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 4. 5.) Az álmok fejedelme-gyűjtemény 5. #Death - Halál

Megjelent: 2006

Kiadó: Fumax könyvek

Oldalszám: 560

Eredeti cím: The Absolute Sandman 1.

Műfaj: dark fantasy, fantasy, horror, képregény, urban fantasy

Tovább...

Stephen King: Csontkollekció

 

A novellásköteteket valahogy jobban szeretem, mint King hosszadalmasabb sztorijait. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Nincs elhúzva egy-egy sztori, hanem sokféle kis szösszenetet kapok, amik közül valamelyik mindig nagyon erős, valamelyik gyengébb…

Nem mintha nem szeretném magam beleásni egy hosszabb, összetettebb sztorijába, de valahogy ezt könnyedebbnek érzem, sokszor nehéz az agyam egy hátsó zugába dugni egy-egy King karaktert, ha sokáig olvasom, így egy kicsit könnyebb. Ha ennek van értelme…

A köd (The Mist)

Kétségtelenül az egyik legerősebb sztori a válogatásban. Főszereplőink egy boltban vannak éppen, mikor leereszkedik egy rejtélyes köd, amelyben gyilkos lények bújnak meg. A boltban rekedt emberek között megkezdődik egy világvége típusú szociális jelenség, a halál torkába néző reménytelen ember cselekvései, változásai és döntései szövik át a sztorit, amelyben hamar helyet kap a vallás, gyilkosság és fanatizmus…

Nagyon erőteljes. King a világvégével beköszöntött emberképe valahogy mindig a vallás felé burjánzik, és ijesztő belegondolni, de kétlem, hogy nagyon elferdítve látná az emberi fajt egy ilyen szituációban. Nincs is hová ragozni, zseniálisnak tartom ezt a novellát, az egyik legjobb mind közül. Két adaptáció készült belőle. A 2007-es film nagyon könyvhű, bár sokszor illúzióromboló a lények miatt, de ha lehet, ennek a filmnek a vége még jobban összetört, mint maga a novella, ugyanis egy továbbgondolt befejezést adtak a sztorinak… Mindenkinek meg kéne néznie, akinek tetszett A köd… Lelki roncs lettem a végére. A 2017-es sorozat sem mondható rossznak, de nagyon elrugaszkodik az eredeti sztoritól és nem a ködöt és az abban megbújó lényeket, hanem sokkal inkább az embereket helyezi előtérbe, annyira nem jött be.

A tigris (Here There Be Tygers)

Egy rövidebb szösszenet egy kisfiúról, aki órán kikéredzkedik a mosdóba, de nem mer bemenni, mert bent van egy tigris. Itt valami erős metaforát vélek felfedezni, de hogy pontosan mit is szimbolizálhat a tigris, azt mindenki interpretálja úgy, ahogy akarja. A sztoriból egy rövidfilmes adaptációt találtam, ami nem a legjobb, de szöveghű.

A majom (The Monkey)

Ismét egy hosszabb, erősebb horrorsztori. Egy cintányéros majomfigurával kezdődik minden… Tipikusan szellem/démon szállta tárgy esete a sztori, de annak jó, ugyanis a cintányéros majom, bármit is csinálsz, visszatér, és ha összeüti a cintányérokat, akkor bizony valaki meghal… Tipikus Annabelle. Tökéletes horrorfilm alapanyag, meglep, hogy csak 2025-ben fog jönni az első feldolgozás belőle…

Káin ébredése (Cain Rose Up)

Ismét egy rövidebb, de nagyon megterhelő novella. Egy diák a társaival való rövid beszélgetés, majd egy bibliai vonatkozás után úgy dönt, hogy fegyverrel áldozatokat szed a kollégiumi ablakából. És a sztori… ennyi. Nagyon megrázó, és sajnos nagyon valódi…

Sok rövidfilm készült belőle, néhányat megnéztem, talán a 2017-es a legigényesebb (egy bravúros The Monkey easter eggel)… Ez a sztori egy ideig sajnos az elmémbe fog ragadni.

Mrs. Todd rövid útjai (Mrs. Todd's Shortcut)

Egy érdekes sztori egy munkásról és egy feleségről, akik fogadtak, hogy melyik új rövidebb. Viszont a rövidebb útnak megvannak a hátulütői…

 

A Jaunt (The Jaunt)

Az egyik legvérfaszattóbb sci-fi King novella, amit eddig olvastam. Egy teleportáló-gép feltalálásának körülményei (egérkísérletek és a többi...), ami később emberkísérletbe csap át. Meglepően életszagú ismertetés az egész. Tudományos próbálkozások, halott egerek, őrült egerek, mi van a két teleportáló gép között, mi történik az élőlénnyel, míg átkép egyik helyről a másikra? A végtelen űr, a végtelen semmi... Egyszerűen a csontomig hatolt ez a novella... Nagyon erős sci-fi horror születhetne ebből.

 

Talpalávaló (The Wedding Gig)

Egy egyszerűbb sztori egy zenekarról, akiket felkértek egy nem mindennapi esküvőn való fellépésre. A maffia és pár gyilkosság is helyet foglal a történetben... Kicsit Tarantino-s, de nem nagy cucc.

Paranoid (Paranoid: A Chant)

Rövid, velős, creepy. Egy paranoiás mindennapjaiba és gondolataiba nyerünk betekintést. Beteg és ismerős egyszerre...

A tutaj (The Raft)

Erősebb-fajta novella, még a Creepshow második részében is helyt kapott a sztori. Egy fiatalokból álló négyes társaság úszni megy egy az isten háta mögötti tóba. A tó kezepén ringó tutajon kötnek ki, amikor feltűnik nekik valamilyen úszó folt a vízen, ami olyan, mint egy zsákmányára váró vadász... Sok értelme nincs, a csapdába esés érzése viszont pocsék érzéseket kelt az olvasóban.

Az Istenek szövegszerkesztője (Word Processor of the Gods)

Egy megkeseredett férfi talál egy régi írógépet. A fia halálra idegesíti, az asszony is átlagosnál átlagosabb... Viszont amit beír az írógépbe, az megtörténni látszik. Mi történt volna, ha? játék kereteiben meglesi, milyen lett volna az élete, ha más döntéseket hoz... A kísérletezgetés végeredménye sem ad okot a happy endre.

A férfi, aki nem fogott kezet (The Man Who Would Not Shake Hands)

Egy érdekes pókerjátszma. Egy érdekes férfi, aki sose fog kezet senkivel, mert ha igen... Halálos érintés? Nincs nagyon kifejtve a sztori, hogy mi, hogy, miért... De érdekes koncepció.

Világnagy strand (Beachworld)

Egy ismertebb, Dűne-szerű horror sci-fi. Már jól hangzik. Homok, hatalmas férgek, halódó emberek... Jó koncepció, King ért a horror sci-fihez is, kár, hogy ritkábban alkot ebben a műfajban.

A Kaszás képe (The Reaper's Image)

Erre a novellára így utólag valamiért nem is emlékszem. Ez elég ritka...

Nona (Nona)

Nagyon Tarantino-szerű történet egy srácról, aki elszökött otthonról, és egy lányról, akit az úton felszedett, s ezután mindketten gyilkolás-sorozatba kezdenek... Jó sztori volt egyébként, bár nem igazán horroros.

Owennek (For Owen)

Kedves vers.

Túlélő típus (Survivor Type)

Na, ez volt az eddigi legkellemetlenebb olvasmányom Kingtől. Közel sem rossz értelemben kellemetlen, egyszerűen rossz volt olvasni, kivert a veríték, émelyegtem, egyszerűen kellemetlen volt. Egy orvos hajótörést szenved és egy lakatlan szigetre kerül. Se élelem, se mentőcsapatok.... Valamennyi víze van, vadászni igyekszik, de ahogy telik az idő, s igyekszik jelzőtüzeket építeni és távoli repülőknek jelezni, megsérül... Egy orvos számára mi a legegyszerűbb táplálékszerzés sérülés esetén? Nem... Nem akarok bele se gondolni ismét... Horror. Terror. Borzalom. A lassú agyi leépülés a Tom Hanks filmet vetítette le a szemeim előtt.

Otto bácsi kocsija (Uncle Otto's Truck)

King pszichopata hajlama a gyilkos kocsik iránt folytatódik... Otto bácsi retteg a kertjében lévő kocsitól, ezért rendszeresen szemmel tartja, s bár mindenki bogarasnak tartja a faluban, az autó mégis mintha minden nappal egyre közelebb lenne a házához... Én őszintén nem értem az autós horror műveit. Valahol para, valahol meg teljes agyrém.

Reggeli házhoz szállítás /A Tejesember 1/ (Morning Deliveries /Milkman #1/)

Ezek a tejesember sztorik... A tarantulával kezdve... Áh... Elborult ez is. Bár szinte előrevetíti Mr. Mercedest...

Nagy hengerek, avagy a mosoda meséje /Tejesember 2/ (Big Wheels: A Tale of the Laundry Game /Milkman #2/)

Ezt a novellát alig értettem... Sok köze nem volt az első tejesemberhez. De elborult ez is.

Nagyi (Gramma)

Jaj... nagyon jó horrorfilm alapanyag csakugyan. A kisfiú, akire pár órára ráhagyták az igencsak beteg nagyit. Nagyi fura. Nagyi ijesztő. Egy kisgyermek szemével tekintve a helyzetre. Besötétedik. Nagyi nem mozog. Nagyi meghalt? Nagyi nem lélegzik. Nagyi mégis beszél a szomszéd szóbából és engem hív... Jaj, a hideg is kiráz...

A rugalmas golyó balladája (The Ballad of the Flexible Bullet)

Kiemelkedően tetszett. Egy elbeszélés az egész, amit egy kertipartin ejtenek meg, egy szerkesztő mesél egy íróról, aki beadott egy zseniális novellát a lapba, s ezzel megkezdődött közöttük egy levelezés. Egy felettébb különös levelezés. Az őrület ragadós - tartja a mondás.

A szoros (The Reach)

Nem kiemelkedő, mégis érdekes és hidegrázós.

Összességében jó novellás kötet volt, élveztem. Mindenképpen felfrissülés az Az előtt...

Stephen King: Csontkollekció

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1985

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 708

Eredeti cím: Skeleton Crew

Műfaj: fantasy, horror, novella, sci-fi, thriller

Tovább...

Jamie McGuire: Majdnem gyönyörű

A Gyönyörű sorscsapás - bár nem vagyok a műfaj legnagyobb rajongója - jó volt. De ez most már a húzzunk le minél több bőrt a Maddox-csontról esete.

Alapjáraton az első részt szerettem, a második rész a tipikus meglovagolása a népszerűségnek: a másik szemszögben megírt, de ugyanazon történet esete. Aki nagyon szeret egy sztorit, annak ez ajándék, ezért nem panaszkodtam.

Majd jött két novella, amik csak apró kiegészítések voltak, annak jók, ha az ember vissza akart csöppenni Galamb és Travis kettősége.

De most egy teljes értékű folytatást kaptunk. A történet és bonyodalom alapáraton jó lenne, a tűz utána utóhatás és következmények, az FBI nyomozása és a két főszereplő házasságának nehézségei mindezek közepette.

Csakhogy ez egy újabb novellában is letudható lett volna. Mert habár a nyomozás érdekes koncepciónak ígérkezett, de szinte alig kapott helyet a történetben (annak ellenére is, hogy csak a pár szemszöge volt olvasható). Nem, az egész kötet központi eleme az volt, hogy Travis retteg, hogy elveszti Abbyt, Abby meg fél, hogy olyasmit tesz, ami miatt Travis meggondolatlan dolgot tesz... Mert önuralom nem létezik. Unalmas volt számomra. A harmadik féltékenykedési, meg "rettegek, hogy hogyan fog reagálni" jelenet után meg már csak a szememet forgattam, mert persze minden pasi Abbyt akarja és minden nő Travist... Hagyjuk már! Meg az egyetemet gimnázium szintre degradálták (ahol amúgy senki se tanul persze). Tudjátok, egy egyetemen mikor van sztárpár, meg párkapcsolati pletyka... Örül az ember, ha a szaktársai arcára emlékszik (bár hozzáteszem, az amerikai kultúrát nem ismerem ezen a téren, szóval ki tudja). Nem is tudom. Ismét olvasottként akartam elkönyvelni a sorozatot, de annyira azért nem élveztem.

 

Jamie McGuire: Majdnem gyönyörű

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Gyönyörű sorscsapás 1.) Gyönyörű sorscsapás 2.) Veszedelmes sorscsapás 3.) Majdnem gyönyörű #Gyönyörű esküvő #Gyönyörű pillanat

Megjelent: 2022

Kiadó: Maxim

Oldalszám: 384

Eredeti cím: Almost Beautiful

Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

Tovább...

Leiner Laura: Remek!

 

Olvassuk ki az összes Leiner Laura regényt könyves kihívásom hajnala, és a Remek! kötetek kivégzése ezennel megkezdődött.

Tisztában voltam vele, hogy legelső regény, hogy nagyon fiatalon írta, ezért így is igyekeztem hozzáállni a történethez, nem nagy elvárásokkal, sőt, elég alacsonyra helyeztem a lécet. Az eredmény kettős. Ezt én egyszerre utáltam és szerettem.

Nem, ez nem egy jó könyv. Egyenesen rossz. És annyira eltér a későbbi köteteitől, hogy azt hittem, más írta.

Kezdetnek: nem tudjuk meg, hol járunk. A főszereplőlány, Linda pasija, Nick Amerikába utazott. De mindenkinek amerikai neve van: Nick, Jason, Jenny… Olaszországba utaznak kocsival, tehát feltételezem, hogy Európa, de hogy hol vannak ilyen nevek? Anglia? Na mindegy, ezt engedjük el.

Linda forgatókönyvíró akar lenni, ezt hangoztatja, de végülis ezért nem tesz semmi érdemlegeset. Közben a barátja Amerikába utazik, ott jól elvan, a szülei is elutaznak nyaralni, a bátyja csak a nőket hajkurássza, úgyhogy Linda nyári munkát vállal egy videótékában (ó, de látszik, hogy nem mai a könyv, videótéka! Régi szép idők…). Ott megismerkedik az idegbeteg főnökével, annak (mindenhogy) szőke nőjével, és a munkatársával, a szintén filmimádó Jasonnel. Hamar kialakul egy kis csapat az ő és Mike, Linda bátyja és annak barátnője személyében, akik munka, bulizások és nyaralás közepette kovácsolódnak össze. A sztori ennyi.

Miben is más ez a többi Leiner kötettől? A fiatalok merően máshogy vannak bemutatva A Szent Johanna Gimihez képest. Bár hozzátenném, talán itt reálisabbak, meg persze, ott gimisekről volt szó, itt meg már kiléptünk az iskolapadból. Van itt bőven dohányzás, ivás, csajozás… Eleinte meglepő is volt számomra, mert szeretem, hogy Leiner Laura „példakép”-szerűen igyekszik manapság a fiatalokról írni a fiataloknak.

Nem igazán jött be viszont az a vetülete a könyvnek, hogy tele pakolta sztereotipiákkal, ehhez jó adag lenézést társított, ami sokszor már idegesített. Minden szőke hülye, minden izomagyú barom, a pasik erőszakkal fenyegetik a buta nőket… és ez mind normális.

Igazából senki karaktere nem volt szimpatikus, Jason egyenesen semmilyen volt.

Mindezek ellenére azért felleltem benne Leiner humorát, és igenis voltak ismerősnek mondható humoros szituációk, amiken szórakozni tudtam, amint eltekintettem a bénácska írásmódtól. Nem lep meg, hogy íróként nem ezzel lépett ki a tömegből, de azt se mondanám, hogy elátkozom a regényt, mert olvastam már rosszabbakat is...

Leiner Laura: Remek!

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Remek! 1.) Remek! 2.) Ez is remek!

Megjelent: 2005

Kiadó: L&L

Oldalszám: 336

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

Stephen King: Sorvadj el!

Következő King a sorban.

A Sorvadj el! egy rövidecske mű, a története sem túl bonyolult: a kisvárosi ember és az utazó cigányság közti küzdelem középpontjában egy gázolás áll, amely egy cigányasszony életébe kerül, ennek folytán egy cigány átok halad végig az érintetteken.

A történet központjában egy tipikusan gyarló King karakter áll, az elhízott Billy Halleck, aki a gázoló járművet vezette. A cigány átka két szóból állt: Sorvadj el! – És ezzel megkezdődik Billy Halleck kezdetben csodaszámba menő, majd tragikus sorvadása.

Közepes King regény, de annak jó. Magyar vonatkozás, ami mindig felemelő. Az olvasó nem tudja, hogy kinek drukkoljon, annyira gyarló minden karaktere, ezért imádom a sorsokat, amiket King lefest előttünk. Szorítunk Billyért, de ugyanakkor tudjuk milyen, és így mégsem… Más író ezt még nem tudta kihozni belőlem. Rokonszenvet az ellenszenves iránt… A vége pedig egyenesen tönkre tett.

Egy filmfeldolgozás készült a műből, ami koránt sem lett rossz – a legtöbb King feldolgozáshoz képest – egészen könyvhű volt. 

Stephen King: Sorvadj el!

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1984

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 306

Eredeti cím: Thinner

Műfaj: fantasy, horror, thriller

Tovább...

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Nem feltétlenül tartom jó ötletnek, hogy előveszünk egy régen méltán nagyot ment és szeretett sorozatot, ez esetben trilógiát, és tovább rágjuk a már így is lerágott csontot. Az Éhezők Viadala remek trilógia volt, főleg annak fényében, hogy bár enyhe túlzással, de ráhúzható a mai világunkra, ahogy az évek telnek egyre inkább, ami végtelenül szomorú és dühítő egyszerre, amire most nem akarnék kitérni sem...

Ha van még mit elmesélni egy történetről, akkor érdekes perspektívákat nyithat meg egy új rész az univerzumban. Egy távoli jövő vagy egy előzménytörténet formájában. Nem mondom azt, hogy Az Éhezők Viadalában nem lenne még sok elmesélni való, Suzanne Collins nagyon sokrétű és kidolgozott világot alkotott meg, amelyben sok sors történetét lehetne még elmesélni. De sokszor egy tökéletesen megírt, szeretett trilógiát érdemes magára hagyni, nem pedig tovább vinni, hogy elszürküljön a többi között…

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem bele az Énekesmadarak és kígyók balladájába, ami voltaképpen egy előzménytörténet, méghozzá nem egy kimondottan pozitív karakter előzménytörténete, ami még érdekesebb fényt vetít a sztorira.

Coriolanus Snow sokaknak ismerős lehet az eredeti trilógiából, Collins ebben a regényben azt akarta lefesteni az olvasó előtt, hogyan is vált egy fiatal diákból az a személy, akit a trilógiában annyira megvetettünk.

Az Éhezők Viadala még gyermekcipőben jár. Az esemény kidolgozása zajlik, amelyre diákok segítségét kérik. A lázadók büntetése végett minden körzetből egy fiút és egy lányt vetnek egy arénába vérre menő küzdelem céljával, amely szórakoztatóelemnek minősül a gazdagok körében. Minden versenyző mellé egy diákot rendelnek ki mentornak.

Coriolanus családjával apja halála után bár előkelő névvel rendelkezik, de korántsem a gazdagok sorát erősíti, egy tizenkettedik körzetit kap mentoráltnak, Lucy Gray Bairdöt, a végtelenül színes és érdekes személyiséggel megáldott lányt. A sztorit nem is húznám tovább.

Nem mondom azt, hogy felesleges volt megírni a sztorit. Az olvasása közben nem tudtam eldönteni, hogy Coriolanus rokonszenves vagy ellenszenves, valahogy végig afelé hajlottam, hogy jó ember, hisz az olvasó miért olvasna végig egy 400 oldalas könyvet (ami szerintem ezúttal kicsit túlírtra sikeredett), csak hogy megismerje egy ellenszenves személy sorsát.

Nem, igenis láttam a hibáit, de tényleg azt hittem, hogy ebből valami jó is kisülhet, és ez a kettősség tetszett. Az viszont már nem annyira, hogy a „mindent megtennék a családomért, barátaimért és a szeretett lányért” srácból egyik fejezetről a másikra az lett, aki megöleti a barátját és puszta kézzel akarja megölni a szeretett lányt…

Vagy én siklottam el a váltás felett, vagy finomabban kellett volna ezt eszközölni – hozzáteszem a filmen sokkal több vívódást láttam a karakteren, és kicsit jobban átjött a pálfordulás, de a könyvben valahogy nem.

Lucy Gray karaktere nagyon szépen lett kivitelezve, az ő szemszögére sokkal kíváncsibb lettem volna…

Hogy a sorozat (ismét) befejezett lehessen, és a hátam mögött hagyhassam, ezt is elolvastam, de természetesen nem ütötte meg a trilógia szintjét – valószínűleg nem is ez volt a cél és nem is kell neki – nem állítom, hogy felesleges kötet volt, de a trilógia meglett volna nélküle.

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Lucy Gray

Sorozat: Az Éhezők Viadala 1.) Az Éhezők Viadala 2.) Futótűz 3.) A kiválasztott #Énekesmadarak és kígyók balladája

Megjelent: 2020

Kiadó: Agave könyvek

Oldalszám: 448

Eredeti cím: The Ballad of Songbirds and Snakes

Műfaj: disztópia, sci-fi

Tovább...