Meg Cabot: Virradat

Mindig nehéz szívvel fogom kezembe egy sorozat utolsó kötetét, mert tudom, hogy sosem lesz már ugyanaz az újraolvasása. Sosem lesz már bennem a sorozattal és a főszereplőkkel kapcsolatban azok az örökös kérdések, hogy Most vajon mi lesz?! Mi lesz a vége ennek? Mi sül ki ebből? Pontosan ezért halogattam Meg Cabot (az egyik legkedvesebb írónőm) ezen sorozatának az utolsó részének elolvasását, végül mégis beadtam a derekamat. 

Tudom jól, hogy Cabot a boldog befejezések és Happy Endek örök mestere, mindig ki bírja találni azt az ideális befejezést, amitől az olvasó felsóhajt és megkönnyebbülten dől hátra immár kényelmes székében. Bárhogy csűri-csavarja a sorosokat, mégis képes összehozni azt a bizonyos boldog véget. Ez most sem volt másként, azonban koránt sem tetszett, ahogyan sikerült ez neki.

Mint tudjuk Suze mediátor, akinek az a dolga, hogy átsegítse azokat a halottakat a következő állomásukra, akik valamiért itt ragadtak az élők között. Jesse egy ezen szellemek közül, aki mellesleg Suze szobájában halt meg valamikor az 1800-as években, tehát még ott bolyong. Azon rövid idő alatt, amit felölel az első öt rész Suze menthetetlenül beleszeret a már említett Jesse-be, akit szintén nem hagy hidegen a mediátorunk. Azonban bejött a képbe az elkényeztetett szépfiú: Paul, aki mellesleg szintén mediátor és Suze megszállottjává vált. Mindenre képes lenne, hogy Suze őt válassza és ne a kísértet Jesse-t, akár még arra is, hogy visszamenjen az időben, hogy megmentse Jesse életét azon a bizonyos estén, aminek folytán Jesse nem hal erőszakos halált, vagyis nem fog kísérteni Suze szobájában 150-200 év elteltével és így nem is ismerik meg egymást...

Igen, jól olvastad nem kell visszanézni: időutazás. Kiderül, hogy a mediátorok képesek időben is utazni. Pozitívum: így könnyű meghozni a várva várt boldog befejezést. Negatívum: szinte ordít, hogy csak ezért került bele az utolsó kötetbe az időutazó szál. Még ha legalább az előző kötetben derült volna valahogy ki, nem meg most rögtön, mikor szükség van rá. Igazából mikor ez kiderült én már rögtön tudtam, hogyan szándékozza Cabot az utolsó kötetet lezárni, szinte mindent kitaláltam úgy... hm... nos, azon az oldalon, amikor ez kiderült. 

A másik, ami kicsit szemet szúrt (ne haragudjatok az összehasonlításért, nem szándékos én is utálom, ha valaki ezt csinálja, de nagyon szembe tűnt) Suze, Jesse és Paul szerelmi háromszöge nagyon hajaz számomra a Bella, Edward és Jacob háromszögre. Előre is elnézést, de van bizonyítékom. Gondolkozzunk csak: a főszereplőlány oda van a halott srácért, aki nem nyújthat neki jövőt, a srác a 19. században élt és halt meg, ez a srác nagyon udvarias, szinte már-már gyomorforgatóan, de közben meg helyes és szexi. A harmadik fél kicsit rossz fiús és mindent megtesz, hogy elnyerje a lány szívét, miközben folyton azt hangoztatja, hogy ő élő, ver a szíve és sokkal többet tudna nyújtani neki, mint a halott srác...  Na? Ugye mondtam.

De ez mind nem baj. Az összekapott időutazó szálat is elnézem, az Alkonyat-hasonlóságot is elnézem, persze. Még azt is elnézem, hogy rögtön a regény végén kiderül, hogy Paul nem is szerelmes Suze-ba, merthogy ha mégis az lenne, akkor lenne egy elvarratlan szál, egy olyan személy, aki az utolsó oldalakon boldogtalan maradt. Ezt mind elnézem. Hogy miért? Mert bátran elárulom, hogy teljesen elfogult vagyok Cabot írásaival kapcsolatban. Szeretem a stílusát, a karaktereit és a történeteit. Néha egy írói zseni is elfáradhat. :) Ennek ellenére boldogan fejeztem be a sorozatot tudva, hogy a kedvenc főszereplőim élnek és virulnak. Hupsz.. :)

Meg Cabot: Virradat

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: Jesse

Sorozat: A Mediátor 1.) Suzie és a szerelmes kísértet 2.) Mondd meg a Vörösnek! 3.) Karambol 4.) A legsötétebb óra 5.) Veszélyes háromszög 6.) Virradat

Megjelent: 2005

Kiadó: Ciceró

Oldalszám: 216

Eredeti cím: Twilight

Műfaj: ifjúsági, romantikus