Jodi Picoult: Második látásra

Jodi Picoult legújabb műve nem mai alkotás, majdhogynem az elsők között szerepel. Hogy mit is imádok annyira Picoult műveiben? A racionalitás biztonságos talaját; a mindent átszövő jogi, erkölcsi, etikai kérdéseket, amiket úton-útfélen feszeget; az emberi sorsokat, amiket oly részletesen, mélyen szántóan és pszichológiailag boncolgat... Az emberi gyarlóságot, a jó-rossz fogalmát, a szubjektivitást festi le előttünk, miközben bemutatja, hogy a világ mindig szürke, sose fehér vagy fekete.

Ezúttal - engem is meglepve - a szokásos reális emberkép mellett Picoult a természetfelettihez nyúlt. Nálam nem lehetett senki sem boldogabb, én magam is rajongója vagyok a természetfelettinek, imádok a gondolatával játszani, nemcsak a szellemek létezésével, de szinte az összes többivel... Nagy kíváncsisággal fedeztem fel, kedvenc írónőm miképpen dolgoz fel egy ilyen témát.

Ross szerelme halálának árnyékában élve kívánja a halált, keresi a szellemvilág létezésének bizonyítékát, egyetlen mentsvárát, ami által újra szerelmével lehet. Húga, Shelby gyermeke betegségével küzd nap mint nap, Ethannek XP-je van, vagyis amint nap éri a bőrét, felhólyagosodik, a bőrrák esélye hatalmasra nő, az orvosok becslései szerint csupán a tinédzserkort fogja megélni. Eli, a nyomozó egy nagyon régi üggyel kezd foglalkozni, miután egy állítólagos indiántemetőre akarnak építeni egy üzletközpontot. Meredith pedig nagyanyjával és kislányával él, s kétségbeesett családoknak segít azáltal, hogy kimutatja az egészséges petesejteket, s "kiselejtezi" a betegségeket hordozóakat.

Ismét oly sok érdekes sors fodrozódik egyetlen Picoult műben, megannyi erkölcsi-etikai kérdés, s mindezt ezúttal egy egész évszázad öleli át. Az olvasó tudja, hogy előbb vagy utóbb ez a sok szál össze fog futni eggyé, s akkor kap igazán értelmet mindegyik. De előbb lessük meg őket egyenként!

Picoult már sokszor boncolgatta az öngyilkosság témáját, Ross karakterében ez ismét visszakacsint azzal az érdekes iróniával, hogy bár Ross mindennél jobban távozni szeretne az élők sorából, képtelen rá. Valami ok folytán a "sors" mindig úgy hozza, hogy nem hal meg. Hiába hajt a sínekre, hiába csap bele a villám... valahogy mindig megússza. Mintha az univerzum azt üzenné: "Még dolgod van ezen a Földön." És valahogy Picoult is így állt a karakterhez...

Az egyéb jogi, erkölcsi témák mellett az írónő gyakran belesző egy-egy érdekesebb betegséget is a történeteibe. Olyasmiket, amikről az átlagember akár nem is hallott. Én például nem hallottam még az XP-ről, legalábbis név szerint, a betegség létezéséről tudtam. Ethan karakterében a "korán fel kell nőnie" gyermek testesül meg, aki már igen fiatalon szembesül a halál gondolatával, a saját haláláéval. A benne dúló dac az élni akarásért meglepő ellentétben áll Ross halálvágyával... Shelby pedig ismét megtestesíti a fel nem adó édesanya szerepét.

Meredith kutatásai további érdekes erkölcsi kérdéseket feszegetnek. Munkája során képes kideríteni, melyik embrióból fog kifejlődni egészséges kisbaba, s melyik fogja örökölni szülei esetleges halálos betegségét. A téma olyannyira megosztó és sokrétű, hogy szinte képtelen erkölcsileg helyes választ adni a kérdésre: az embernek szabad-e ilyet? Egyrészt, természetes, hogy ha egy szülő szeretné elkerülni, hogy születendő gyermeke örökölje például a rákot, akkor megtehesse a szükséges kutatásokat ehhez, hogy egészséges kisbabája születhessen. Azonban - ahogy arra Picoult is rámutatott a műben - mi van azokkal az embriókkal, akiknek esélyt sem adnak az életre, mert "selejtesek", mint például Ethan? Akik akár rövidebb életük alatt is megannyi örömöt tudnának érezni és okozni, mégsem kapják meg rá a lehetőséget. Oly nehéz kérdés.

Mindehhez párosul a könyvben a száz évvel ezelőtti történet egy lányról, s egy "mozgalomról", amit sterilizációs törvénynek neveztek. Cecilia születendő gyermekét várja, férje s apja eközben szakadatlanul dolgoznak a törvény elfogadtatásán, miközben megannyi kísérleten vesznek részt szanatóriumokban, s az indián közösség visszaszorításán ügyködnek. Cecilia tudja, hogy akár édesanyja, ő is bele fog halni a szülésbe, mindehhez erős depresszió és öngyilkossági hajlamok is társulnak.

A történetben minden száll összefügg. Ha a kirakós kis darabkáinak is tűnnek, együtt egy nagy egészet tesznek ki. Miközben Ross rátalál a szellemére, lassan körvonalazódik, hogy mi is történt a birtokon száz évvel ezelőtt, a sorsok összefonódnak - akár egy évszázadon át is. A könyvet körbeöleli a szerelem, mint mindent összekötő kapocs.

Persze, hiányoltam a regényből a jogi alaphangot, mindig is ez volt a kedvencem az írónő műveiben, de most még enélkül is rengeteget adott. Gondolkozni valót, elmélkedni valót, emészteni valót.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!

Jodi Picoult: Második látásra

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Ross, Eli, Ethan

Megjelent: 2003

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 480

Eredeti cím: Second Glance

Műfaj: krimi