Jodi Picoult: Csodalány

Jodi Picoult mindig megérint valami módon, mindig olyan kérdéseket vet fel bennem, amik sokáig ott kaparásznak a felszín alatt.

Érdekesmód, ezúttal is a mindig racionális írónő egyik természetfelettinek mondható művét vettem kézbe, ahogy a Második látásra esetében is. Amivel semmi bajom, imádom a természetfeletti vonalat, főleg, ha racionális magyarázat keresése is zajlik a háttérben, csak épp sikertelenül.

Mostanában valami olyan művet kerestem, amiben a gyógyításról értekeznek, s annak erkölcsi, etikai, vallási kérdéseiről, és a Csodalány egy pontosan ilyen mű, és hogy még a kedvenc írónőm tolla alól is került ki, az már csak hatalmas pluszt jelentett.

Mariah és Colin válása után lányuk, Faith különös viselkedést mutat. Láthatatlan barátra lel, akit Istennek nevez, az őrangyalának, aki megvédi, beszél vele,  megnyugtatja. Eleinte gyógyszerekkel kezelik, majd egyre nagyobb médianyilvánosságot kap Faith jelensége, főleg miután feléleszti a szívinfarktust kapott nagymamáját... 

Miközben Ian Fletcher, akinek foglalkozása a vallási jelenségek leleplezése, is azon fáradozik, hogy leleplezze Mariaht és Faitht, Faith ereje egyre inkább kiteljesedik, s talán nincs is mit leleplezni. Az egész kavarodás közepette Colinban felmerül a kérdés, hogy Faith jó helyen van-e Mariahnál, ami hamar egy gyermekelhelyezési ügyben csúcsosodik ki.

Picoultról vagy jót, vagy semmit. Ezúttal a vallást vettük alaposan górcső alá. Mindehhez egy egészséges adag Münchausen by proxy is társult.

Tetszett, hogy minden oldalt lefestett előttünk - szokásához híven - kaptunk papokat jó számmal, még egy leleplezőt is Ian Fletcher személyében. Hívőket, ateistákat. Hinni akarókat, hitet vesztetteket. S mindezek közepén ott van Faith, az olvasó pedig döntse el maga, mi is zajlik a háttérben. Egy biztos, ha ilyesmi történne, valóban ekkora médiacirkusz lenne belőle, ebben teljesen biztos vagyok.

Ian Fletcher karakteréhez meglepően jól társult most számomra az I Know This Much Is True sorozat, ami egy sajátos felhangot adott a karakterének számomra.

Mindehhez társult egy másik jelenség is, amit "érdekesnek" találok - ha szabad ezt mondani egy súlyos betegségről. A Münchausen by proxy, amit érdekesmód még sosem olvastam sehol sem kivetített Münchausen szindrómaként, de a kettő feltételezem ugyanaz. Számos művet láttam/olvastam, amiben jelen van a dolog, azt hiszem akkor hallottam erről a betegségről, amikor megnéztem az igaz történeten alapuló The Act minisorozatot, majd jött a Sharp Objects, ami szintén ezt dolgozza fel. A jelenség nagyon ijesztő, borzasztó, ugyanakkor pszichológiailag érdekes. Biztos vagyok benne, hogy Picoult más regényében is megtalálható, de ez az első számomra, amiben feltűnt, meg is lepett, hogy itt leltem rá, ez a betegség egy egész könyvet is kitehetne tőle.

Ez a könyv is megnyert, kétlem, hogy lenne olyan Picoult könyv, ami nem kötne le. Mindegy, miről ír, mindegy ki a főszereplője, mindegyik tele van olyan gondolatokkal, amik bennem is munkálkodnak. Azáltal, hogy ezeket továbbfűzi a fejemben, csak adni tud.

Jodi Picoult: Csodalány

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1999

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 568

Eredeti cím: Keeping Faith

Műfaj: dráma