Most, hogy eljutottam a negyedik kötetig, szeretnék egy kicsit részletesebben is elmerengeni a sorozatról, mint eddig. Számomra ez a kötet is tökéletes kikapcsolódás volt, egészen hamar ki is végeztem, körülbelül két-három nap alatt, ami a hosszát tekintve sokat elárul. Mostanra mind a történések, mind a szereplők kiforrtak és pontosan ezért váltam a rabjává a sorozatnak. De akkor ismét vegyünk sorra mindent, egyesével.
1.) Sophiel - az ártatlan angyallány, aki az első kötetben lekerül a Földre és rögtön bonyodalmakba is keveredik. Megsérül, barátokat szerez, szerelmes lesz, megalázzák, segítik, követik, megszeretik vagy éppen meggyűlölik őt. Az első három kötetben még betekintést is kaphattunk Sophiel gondolataiba, sőt, az ő szemszögével kezdődött az egész történet, mostanra azonban, a negyedik kötet immár csak E/3 személyben íródott. Kezdetben nem voltam oda annyira a főszereplőnőért, kissé gyermekded és túl naiv volt számomra a karaktere, de a negyedik kötetben jöttem rá végre, hogy miért is ilyen ő valójában. Valamint azt is ferde szemmel néztem végig, amint minden egyes férfi beleszeret, de már arra is rájöttem miért van ez így. Azért mert Sophiel maga a jóság, a naivsága támassza alá ezt. Ő maga a végtelen szeretet, bizalom, tisztaság szimbóluma. Mikor ez tudatosodott bennem, már egészen másként tekintettem a karakterére. Ez az egyik fele, amiért minél inkább kezdtem őt megkedvelni a negyedik kötetben. A másik az, hogy Elijah igazi harcost kezd faragni belőle. Sophiel végre nem egy bajba jutott lányka, hanem Holdsarlójával minden gond nélkül segít bajtársainak.
2.) Elijah - /sóhaj/ a Sötét Angyal hihetetlen karakterfejlődésen ment keresztül. Egyre inkább betekintést nyerhettünk a gondolataiba, lelkébe, immár majdnem Sophiel fölé emelkedik a főszereplői ranglétrán. A kezdeti titokzatosságát teljesen levetkőzte, de ez által sem veszített semmit az érdekességéből. Az a fajta védelmezői ösztön, amely Sophiel által alakult ki benne, csak még emberibbé teszi őt.
"– Az a baj, hogy szerelmes vagyok belé – mondta halkan Elijah.
– De miért baj ez?
– Mert annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené."
– De miért baj ez?
– Mert annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené."
3.) Bardo - hát, én ezt a pasast imádom. Míg az első pár részben a humor nem volt annyira jelen a sorozatban, most végre kezd felvirágozni Bardonak hála. Szinte a legszerethetőbb karakter mind közül, már alig várom, hogy ő is rátaláljon a szerelemre, merthogy szinte biztos vagyok benne, hogy egy idő után így lesz. Addig is, én mindig jókat derülök a beszólásain, nélküle nem is lenne ez a sorozat egész kerek. A Thor-féle utalást meg nem tudom megunni, azóta Bardo alakja számomra mindig a filmbéli Thor-ként jelenik meg a szőke hajával és buzogányával.
 |
| Bardo |
4.) Gabriel - még mindig sír a szemem érte, még mindig össze vagyok törve miatta, de most láttam egy kis reményt. Bár Gabriel meg van szállva, szerintem pont ez által esik át egyfajta változáson Arshamon által. Hogy ez majd milyen irányba fogja elvinni a karakterét, az majd gondolom a későbbiekben kiderül, de már nagyon hiányzik ő nekem.
5.) Ariel - akit eddig észre sem vettem, de most végre szemet szúrt, méghozzá Machiel miatt. Valahogy eddig nem is törődtem nagyon a többi angyallal. Csak Sophiel, Elijah, Bardo és Gabriel izgattak, de most érzem, hogy az írónő kezdi szépen lassan kihangsúlyozni a többieket is, úgyhogy Ariel előrelépett kicsit, mikor egyfajta szerelmes-szál kezdett kialakulni közte és a frissen alászállt Machiel között, aki csupán a vörös hajú angyal miatt érkezett a Földre. Számomra pozitív, hogy új szerelmespár kerül a képbe, ugyanis Sophiel és Elijah végre teljesen egymásra talált, de a többiek se unatkozzanak már, nem igaz? Valamint, imádom azt olvasni, ahogyan az érzelemmentes angyalok rájönnek, hogy milyen is a szerelem. Varázslatos, ahogyan ez kialakul, már alig várom a folytatását.
6.) Joshua - bár gyermekként nem fektettem akkora hangsúlyt rá, azért kedveltem, de most, hogy felnőtté lett, sokkal érdekesebbnek tartom a karakterét. Biztosan azért, mert így a lénye több érzelmet takar, mint naiv gyermekként.
7.) Erik és a vikingek - Erik, bár kezdetben negatív karakterként kezdte, végül mégis a csapat része lett és beállt a jófiúk sorába. Valamint érdekesnek találtam a vikingek gyászszertartását is, amiről még sosem hallottam. De a kedvencem mégis Erik farkasa, akit Sophiel "elbitorolt" tőle, nekem is kéne egy ilyesfajta háziállat.
8.) Maguk az események - én sosem voltam a könyv formájú fantasyk híve, inkább filmben részesítettem őket előnyben, de ez a sorozat most kezdi megszerettetni velem ezt a műfajt. Mert bár szeretek különleges lényekről olvasni, mint varázslók, boszorkányok, vérfarkasok, tündérek... De mindet egybesűríteni sosem szerettem. És lássanak csodát, egyenesen élveztem most a pörgős jeleneteket, amikben óriások, törpék, tündérek, aranyszarvasok és más különleges lények csaptak össze. Imádom, hogy mindig mindenre van valami megoldás, minden megoldásból valami bonyodalom jön ki, mindig történik valami... Teljesen magával ragad.
9.) A Mérleg - már említettem A. O. Esther mérlegét (én már csak így hívom), aminek egyik végén a szirupos romantika, a másikon pedig a brutális horror kap helyet. Ez a mérleg most teljesen kiegyenlítődött. Imádom a kettő közötti egyensúlyt, imádom, ahogyan kiegészítik egymást.
10.) A Jó és Gonosz harca - a történet mindenképpen erről szól, de mégis van egy hatalmas átfedés benne, ahogyan jókból lesznek gonoszok, gonoszokból a jók és kiderül, hogy minden szürke. Hogy még a kezdetben ördögi Mágus is érző lénnyé vált, akit kezdtem már megkedvelni, vagy Mizariel, aki bár kegyetlen, mégis csak szeretetre vágyik.
Én még mindig imádom azt, ahogyan A. O. Esther ábrázolja a szeretetet, a barátságot és a szerelmet. Szeretem, hogy a tündérmeséje egyszer szeretettel tölt el, egyszer összetöri a szívem. A karakterei is mind szórakoztatóak, az események pörgősek. Az egész történetet átjárja valami kézzel foghatatlan báj, a sorok között lebeg, főleg mikor éppen a hitről van szó. Imádtam, hogy szóba került a lélekvándorlás (én magam ebben hiszek), és azt is, hogy szereplőink még mindig halhatatlanok, persze átvitt értelemben, hiszen minden döcögős kalandot túlélnek. Engem mindig magával ragad az írónő írásmódja és stílusa. Kész. :)
A. O. Esther: A Mennyország Kulcsa
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Elijah, Bardo,
Gabriel, Ariel, Sophiel
|
Sorozat: Összetört
glóriák
1.)
Elveszett lelkek
2.)
Hívogat a fény
3.)
Az Életfa
4.)
A Mennyország Kulcsa
5.)
Kristályfény
6.)
Megbocsátás
7.)
Hazatérés
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Decens
Magazin Média
|
Oldalszám: 562
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: fantasy, romantikus
|
