Na, nekem ez most bejött! Nem gondoltam volna, az első rész ugyanis nagyon mesésre sikeredett és ez a második kötetben sem változott igazán. Ismét megjelentek a tündérek meg a manók, minden meseszerű, mégis... Már megéreztem azt az enyhe sötétséget, amely kezdi kiegyenlíteni a mérleget.
Olvastam, olvastam, aztán valahol a felénél azt vettem észre, hogy nem akarom letenni. A történet még mindig nagyon gördülékeny, habár kezdetben nem nagyon tudtam mire vélni a gonosz szemszögéből látott visszatekintéseket, de végül azok is értelmet nyertek. A. O. Esther elsőízben érte el, hogy megsajnáljam a főgonoszt, a Mágust. :D
Volt pár dolog, amikkel kapcsolatban kétségeim támadtak, vegyük például a létrejött szerelmi háromszöget Sophiel, Elijah és Gabriel között. Nekem tökéletesen megfelelt Elijah, most akkor szakadjon megint kétfelé a szívem? De végül mégis ez történt, mert Gabriel is a szívem csücske lett, a végén már azt sem tudtam, kinek drukkoljak. (Elijah-nak! :D ).
"Elijah néhány másodperc alatt átértékelt mindent, ami korábban oly fontos volt számára - a hangzatos eszmék, a hőn áhított szabadság, a gondtalannak hitt emberlét, a hatalom és az erő - hirtelen mind-mind szertefoszlott. Semmi sem számított többé... csak a lány."
Persze a szerelemnek várnia kell, mert folyton jön a sok-sok bonyodalom, harc meg vészhelyzet, ezért a végén már a fejemet fogtam, amiért Elijah és Sophiel szerelme nem tud végre beteljesülni. Akarva akaratlanul is az Agymenők Leonardja jutott eszembe és a híres mondata:
Komolyabbra fordítva a szót. Időnként különösnek éreztem, hogy Gabriel és Elijah együtt sem tudják a sok arkangyallal kinyírni az egyedüli Dirilt. Most már valaki csináljon valamit azzal a nővel! Majd következett a nagy félreértés, ami ismét nyugtalansággal töltött el. Az ilyesfajta félreértések mindig felidegesítenek, annyira szívesen beleordítanék a könyvbe, hogy "Mondd már meg neki, hogy szereted!". Sophielnek kéne egy kis határozottság és bátorság.
Mindent összevetve kezdenek a szívemhez nőni a szereplők, a történet vége pedig megköveteli azt a harmadik részt, áldom az eget, hogy a polcomon vár rám! :D Akkor folytassuk!
Olvastam, olvastam, aztán valahol a felénél azt vettem észre, hogy nem akarom letenni. A történet még mindig nagyon gördülékeny, habár kezdetben nem nagyon tudtam mire vélni a gonosz szemszögéből látott visszatekintéseket, de végül azok is értelmet nyertek. A. O. Esther elsőízben érte el, hogy megsajnáljam a főgonoszt, a Mágust. :D
Volt pár dolog, amikkel kapcsolatban kétségeim támadtak, vegyük például a létrejött szerelmi háromszöget Sophiel, Elijah és Gabriel között. Nekem tökéletesen megfelelt Elijah, most akkor szakadjon megint kétfelé a szívem? De végül mégis ez történt, mert Gabriel is a szívem csücske lett, a végén már azt sem tudtam, kinek drukkoljak. (Elijah-nak! :D ).
"Elijah néhány másodperc alatt átértékelt mindent, ami korábban oly fontos volt számára - a hangzatos eszmék, a hőn áhított szabadság, a gondtalannak hitt emberlét, a hatalom és az erő - hirtelen mind-mind szertefoszlott. Semmi sem számított többé... csak a lány."
Persze a szerelemnek várnia kell, mert folyton jön a sok-sok bonyodalom, harc meg vészhelyzet, ezért a végén már a fejemet fogtam, amiért Elijah és Sophiel szerelme nem tud végre beteljesülni. Akarva akaratlanul is az Agymenők Leonardja jutott eszembe és a híres mondata:
Csak nem akar ez összejönni!!! |
Komolyabbra fordítva a szót. Időnként különösnek éreztem, hogy Gabriel és Elijah együtt sem tudják a sok arkangyallal kinyírni az egyedüli Dirilt. Most már valaki csináljon valamit azzal a nővel! Majd következett a nagy félreértés, ami ismét nyugtalansággal töltött el. Az ilyesfajta félreértések mindig felidegesítenek, annyira szívesen beleordítanék a könyvbe, hogy "Mondd már meg neki, hogy szereted!". Sophielnek kéne egy kis határozottság és bátorság.
Mindent összevetve kezdenek a szívemhez nőni a szereplők, a történet vége pedig megköveteli azt a harmadik részt, áldom az eget, hogy a polcomon vár rám! :D Akkor folytassuk!
A. O. Esther: Hívogat a fény
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: Elijah, Gabriel
|
Sorozat: Összetört
glóriák
1.)
Elveszett lelkek
2.)
Hívogat a fény
3.)
Az Életfa
5.)
Kristályfény
6.)
Megbocsátás
7.)
Hazatérés
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Decens
Magazin Média
|
Oldalszám: 464
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: fantasy, romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése