Ismét egy Leiner Laura féle könnyed olvasmány. Jobban tetszett, mint az első, mert a szereplők már sokkal közvetlenebbek voltak számomra, habár az első kötetben értékeltem, hogy Beki nem egy hisztizős csaj, ez sajnos ezzel a résszel megbukott, eléggé rezgett a léc, mintha elkezdtem volna felfedezni a régi Reni személyiséget egyes jelenetekben, amikor az idióta Késtél-gyerek feltűnt - csak, hogy Márk szavaival éljek. A fejemet fogtam. Nem egészen értem, mégis miért nem hagyja, miért nem engedi el azt a srácot? Miért fut utána, miért nem jön rá, hogy nem jön össze és kész? Irritáló dolog volt erről olvasni.
Nagy Márk továbbra is favorit, az összes eddigi Leiner-fiúk közül ő a legszimpatikusabb, mert enyhén beképzelt, mégis odaadó barát és jó a humorérzéke. Nem kell ide annyi titokzatosság, elég egy csupa szív srác. Körte a másik legkirályabb szereplő. (- Maradj már csendben, Barack! - Anyád a Barack!) Egyszerűen hihetetlen karakter, na meg persze mellette még ott vannak Aszádék, az a három szerethető idióta. Az írónő még mindig verhetetlen a szórakoztató szereplők megalkotásában.

Persze voltak idegesítő momentumok is, mint Beki anyja, akiről nem egészen értettem, miért a lányát hibáztatja, mikor az csak a kötelességét végzi. Nevetségesen gyerekes az a nő. Anti kitörése a végén szintén betett nekem kicsit.
Mindezek mellett kellemes kikapcsolódás volt, és már megint várhatok a harmadik résszel, pedig ismét jó kis függővéget kaptam. A tippem viszont bejött a borítóval kapcsolatban, miszerint elektromos gitár lesz a második köteten. A következő tippem az lenne, hogy a harmadikon egy szaxofon lesz. Nem tudom, miért. Csak mert királyul nézne ki. :)
0 comments:
Megjegyzés küldése