Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

A történet folytatódik, habár új kiadó kezéből és új stílussal, de a történet ugyanabban a feszült izgalomban folyik, ahogy már megszokhattuk. A borító most még kifejezőbb, mint valaha, végre láthatjuk magát Mac-at is, kedvenc főhősnőnket, méghozzá bőrszerkóban feszíteni az égő Dublin felett... Ugyanis Dublin és az egész világ hanyatlásnak indult azon a bizonyos éjjelen, amikor minden elfajult, amikor minden remény elszállt. A kapuk megnyíltak a tündérek és emberek között, a tündérek pedig elözönlötték az utcákat, a városokat, országokat, az egész Földet. Az emberiség majdnem kétharmada meghalt... Valószínűleg csak egyetlen személy képes a fennmaradt túlélőkön segíteni, de ő most halálos kábulatban fekszik Pri-yaként és vajmi csekély az esélye annak, hogy valaha is kitisztul az elméje... Ki menti meg a világot? Hol van Barrons és V'lane, ha baj van? Mi lesz főhősnőnk eddigi, döcögős életének a folytatása ezek után, amikor már nincs remény?

Úristen. Csak ennyit bírok kinyögni: úristen. Azt hiszem függővé váltam. Már előre félek, hogy mi lesz velem, ha egyszer végzek ezzel a sorozattal. Karen Marie Moning olyannyira belejött az írásba, hogy fejemet hajtom előtte. Nem elég, hogy a történetet köröm rágva olvasod, Mac stílusát imádod, Barrons karakteréért megveszel, V'lane belopja magát a szívedbe, futkos a hátadon a hideg a hangulattól - de mindezek mellé annyira ésszerűen és logikusan van felállítva a történet és olyan formában, ami így együtt megalkot egy olyan sorozatot, ami önmagában foglalja minden elvárásomat egy jó sorozattal kapcsolatban.

Dreamfever

Erősen olyan érzésem volt, miközben olvastam, hogy az első három résszel lezárult egy fejezet, ugyanis a harmadik könyv végén kinyílt a kapu, hatalmas horderejű változások lépnek fel immár a negyedik kötetben, amik emelik a történetet, ugyanis az írónő nem hagyta meg ugyanazt a környezetet, helyzetet, problémákat. Rövidre fordítva: egészen más a negyedik kötetnek a szituációja és ez a változás hatalmas pozitívumot vonz magával. Magyarázom kissé zavart elmém gondolatait ( :D ) : immár a történet elkerüli a könyvesboltot, a megszokott helyiségeket, Mac megszokott problémáit az árnyakkal... stb. Ugyanis Dublin romokban és nagyobb horderejű döntések kellenek Mac részéről... 

Azt nem is kell részleteznem, hogy mennyire beleszerettem Barrons karakterébe. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel Mac is így van és ugyebár szépen lassan közeledünk ahhoz a pillanathoz, amikor be kell vallaniuk, hogy több van közöttük, mint kölcsönös-segédkezés, ami azon alapul, hogy egyikük segít megszerezni azt, amit a másik akar, addig pedig a másik védelmezi a segédkezőt. Értitek ugye? Hát, igen, végre eljött az a pillanat is amire vártunk. Eközben mondhatni egy egészen érdekes és abszurd szerelmi háromszög is felépült, amiben a harmadik fél nem más, mint V'lane (ki gondolta volna...)

Kedvenc. Ezzel az egy szóval bírnám tömören jellemezni a sorozatot. Karen Marie Moning nagyon ravasz, azt kell, hogy mondjam, ugyanis ismét olyan befejezéssel áldott meg minket ebben a kötetben, ami után kapkodtam a következőért, ami félelmeim szerint az utolsó kötet is. Mi lesz velem?

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Barrons

Sorozat: Tündérkrónikák 1.) Keserű ébredés 2.) Álom és valóság 3.) A hajnalra várva 4.) Rossz hold kelt fel 5.) Új nap virrad

Megjelent: 2009

Kiadó: Kelly Kiadó

Oldalszám: 398

Eredeti cím: Dreamfever

Műfaj: dark fantasy, fantasy, urban fantasy