Egyes regénysorozatok régi jó barátként üdvözölnek, amikor kézhez veszi az ember őket. Egyfajta melegség, családias légkör jön létre az olvasása közben és úgy érzed, épp tegnap olvastad az előző részét, annyira természetesnek hat.
Ilyenek számomra Cormoran Strike és Robin kalandjai. Nemcsak J. K. Rowling stílusa, hanem a főszereplők is régi barátokként üdvözölnek a lapokról, egyszerűen jó érzéssel tölt el az olvasása.
Ezért volt ennyire természetes, hogy amint megláttam, hogy megjelenik a harmadik kötete a sorozatnak, a Gonosz pálya, én már csináltam is a helyet neki a polcomon a Kakukkszó és A Selyemhernyó mellett.
Habár az első kettő részt még csak-csak kóstolgattam, mint vérbeli krimit, amikor maga az olvasó is nyomozhat, azért még nem váltak híres kedvencekké. Az első rész talán a témája miatt, mert nem volt túl különleges, persze a főszereplőket kivéve. Aztán A Selyemhernyó a brutalitásával már jobban megmozgatta az agytekervényeimet, de még mindig nem érte el az igazán kedvenc szintet. Erre a Gonosz pálya volt képes.
Valahogy sokkal jobban lekötött, mint az első két rész, egyszerűen beszippantott és folyton csak a két főszereplőről akartam olvasni. Egészen különleges elemként volt most jelen a gyilkos szemszöge, ami eddig az első két részben nem volt jellemző. Itt most, habár persze névtelenül, mégis beleláttunk a gyilkosunk fejébe olyan Stephen King módon.
A regény közepe, vége fele már olyan mellszélességgel szurkoltam a két főszereplőnek, hogy végre valahára jöjjenek össze, mint talán még soha. Nem vagyok az a fajta, juj, de jó lenne, ha összejönnének fajta olvasó, most mégis majd a falat kapartam Cormoran ridegsége és Robin vaksága miatt. Miért? Miért kell Robinnak ennyire befolyásolhatónak, naivnak és gyenge jelleműnek lennie? Ez ebben a részben érvényesült a leginkább, vagy csak ebben vettem észre. Mindenesetre most igen idegesítő volt.
És mégis, még az utolsó sorokban is pontosan arra utal kedves írónőnk, hogy itt igenis van valami. Vagy lesz? Kikészít.
A szereplők valóban szinte lelépnek a lapokról, tudom, hogy elcsépelt kijelentés ez, de mégis így van, aki még nem érzett így könyvszereplőkkel kapcsolatban, az valamit nagyon rosszul csinál. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz ha ezt olvasod, valószínűleg már ismered a sorozatot. Ha az első kettőt szeretted, ezt egyenesen imádni fogod, kedves Olvasó!
Habár az első kettő részt még csak-csak kóstolgattam, mint vérbeli krimit, amikor maga az olvasó is nyomozhat, azért még nem váltak híres kedvencekké. Az első rész talán a témája miatt, mert nem volt túl különleges, persze a főszereplőket kivéve. Aztán A Selyemhernyó a brutalitásával már jobban megmozgatta az agytekervényeimet, de még mindig nem érte el az igazán kedvenc szintet. Erre a Gonosz pálya volt képes.
Valahogy sokkal jobban lekötött, mint az első két rész, egyszerűen beszippantott és folyton csak a két főszereplőről akartam olvasni. Egészen különleges elemként volt most jelen a gyilkos szemszöge, ami eddig az első két részben nem volt jellemző. Itt most, habár persze névtelenül, mégis beleláttunk a gyilkosunk fejébe olyan Stephen King módon.
A regény közepe, vége fele már olyan mellszélességgel szurkoltam a két főszereplőnek, hogy végre valahára jöjjenek össze, mint talán még soha. Nem vagyok az a fajta, juj, de jó lenne, ha összejönnének fajta olvasó, most mégis majd a falat kapartam Cormoran ridegsége és Robin vaksága miatt. Miért? Miért kell Robinnak ennyire befolyásolhatónak, naivnak és gyenge jelleműnek lennie? Ez ebben a részben érvényesült a leginkább, vagy csak ebben vettem észre. Mindenesetre most igen idegesítő volt.
És mégis, még az utolsó sorokban is pontosan arra utal kedves írónőnk, hogy itt igenis van valami. Vagy lesz? Kikészít.
A szereplők valóban szinte lelépnek a lapokról, tudom, hogy elcsépelt kijelentés ez, de mégis így van, aki még nem érzett így könyvszereplőkkel kapcsolatban, az valamit nagyon rosszul csinál. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz ha ezt olvasod, valószínűleg már ismered a sorozatot. Ha az első kettőt szeretted, ezt egyenesen imádni fogod, kedves Olvasó!
Robert Galbraith: Gonosz pálya
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Cormoran
Strike, Robin
|
Sorozat: Cormoran
Strike
1.) Kakukkszó
2.)
A Selyemhernyó
3.)
Gonosz pálya 4.) Halálos fehér 5.) Zavaros vér 7.) A hömpölygő sír |
Megjelent: 2015
|
Kiadó: GABO
|
Oldalszám: 568
|
Eredeti cím: Career of Evil
|
Műfaj: krimi
|
0 comments:
Megjegyzés küldése