A Star Wars az egyik, ha nem a legkedvesebb filmsorozatom már nagyon régóta. Fogalmam sincs, hány évesen láttam először Star Wars filmet, biztosan gyerek voltam és korom miatt akkor még nem értékeltem annyira, mint kellett volna. Az sem volt kis tényező a történetben, hogy a családom körében is nagy szeretetnek örvend, hisz szüleim generációja például ezen nőtt fel.
Amikor később ismét elővettem a filmsorozatot egyre jobban elmerültem a Star Wars univerzumában, 13-15 éves koromban mindig, mikor lebetegedtem és otthon kellett maradnom suli helyett, végignéztem mind a hat részt. Ahogy most, immár 21 éves fejjel, ismét végignéztem az egészet egy egynapos maraton alkalmával /már fogalmam sincs hanyadszorra/ rájöttem, hogy végre igazán értékelni tudom azt, amit George Lucas és csapata alkotott.
Azóta már rengeteg kis tényt megtudtam a filmek keletkezéséről, körülményeiről, kis titkairól, érdekességeiről, a forgatás alakulásáról, a színészek további munkásságáról... A filmforgatás egyébként is nagyon kedves a szívemnek.
Most elkezdhetnék mélyre menően belemenni abba, hogy milyen érzések is fűznek a Star Warshoz, hogy melyik rész a kedvencem, hogy melyik részt tartom a leggyengébbnek /természetesen a hetediket, szinte fájt/, ecsetelhetném, hogy mindig mikor meghallom valahol azt a hihetetlenül epikus és fülbemászó zenét, ami belengi a filmeket, rögtön libabőrös leszek és kedvet kapok az összes megnézéséhez... Hogy a hideg ráz (természetesen jó értelemben) a télen megjelenő The Last Jedi film miatt is... De most inkább koncentráljunk Carrie Fisherre és A hercegnő naplójára!
Mivel rajongónak számítok, elég sok mindent tudok már a film keletkezéséről, de hogy egy közvetlenül jelen lévő főszereplő ossza meg velem a tapasztalatait és élményeit, az mégis más, mint az interneten vagy cikkekben olvasni. Carrie Fisher emlékei pedig meglepően pontosak voltak, habár ő maga is megírta regénye elején, hogy egyes esetekben kitölti a kis vakfoltokat, ezáltal elferdítve a valóságot. De hát ki is emlékezne mindenre teljes pontossággal ilyen hosszú évtizedek távlatában?
A regény első kézből fedi fel előttünk Carrie Fisher személyiségét és stílusát, ami számomra pozitív csalódás volt. Nem is sejtettem, hogy ennyire reális képet fest le múltbéli és mostani énjéről és a kettő közötti ellentétekről. Habár nem volt teljesen elragadtatva a ténytől, de Leia hercegnő személyében szimbólummá vált. A valaha volt egyik legkultikusabb női jelképpé, ami rengeteg embert inspirált.
Carrie Fisher azonban nemcsak Leia hercegnőként elismerendő, hanem íróként és költőként is fiatalkori naplóbejegyzései által, amik miatt már rég sajnálom, hogy nem eredeti nyelven, angolul olvastam el A hercegnő naplóját.
Amikor kiderült, hogy Carrie Fisher eltávozott közülünk, én is jócskán elszomorodtam. Fontosnak tartom, hogy ne csak Leia hercegnőként emlékezzünk meg róla, hanem Carrie Fisherként is, amire tökéletes lehetőség A hercegnő naplójának elolvasása. Hogy ne csak a csigahajú Leia hercegnő éljen az emlékezetünkben, hanem az igazi személyiség is mögötte, aki egy remek humorral rendelkező intelligens nő volt és aki nők, színészek, rendezők és írok tengerének adott inspirációt egy egyszerű szerep megszemélyesítése által egy olyan filmben, amiben még maga a rendező, George Lucas sem hitt kezdetben. Senki sem gondolta volna, hogy a Star Wars ilyen úttörő és korszakalkotó lesz, ami talán már örökké belevésődött a filmtörténelembe.
Carrie Fisher, nyugodj békében!
Carrie Fisher: A hercegnő naplója
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2016
|
Kiadó: Libri
Kiadó
|
Oldalszám: 244
|
Eredeti cím: The Princess Diariest
|
Műfaj: önéletrajz
|
0 comments:
Megjegyzés küldése