21 / 100 könyv. 21% kész!

hétfő, július 23, 2018

Constantinus A. P.: 2221


Egy igen érdekes regényen vagyok túl, mondhatni eltér azoktól, amiket mostanában olvasok, mind stílusában, mind történetében.

Kezdjük az egészet a történettel, ha az nem tiszta, nem is tudnék elmélkedni a regényről. A cím már önmagában előrevetíti, milyen időben is járunk: a távoli jövőben, 2221-ben, amikor is a világ egészen máshogy fest, mint ma. A cselekmény egy érdekesen működő disztópiát mutat be, amely megannyi erkölcsi, pszichológiai és szociológiai kérdést szült bennem, és miután mindezeket meghánytam-vetettem, arra jutottam, hogy nagyon nem szeretnék egy ilyen jövőben élni.

A történet két egymás ellen feszülő nézeteket valló társadalmat mutat be, az egyre ritkábban előforduló Párosok világát és az uralkodó Matriarchátust. A Párosok világa sokkal közelebb áll a mai állapotokhoz, az emberek párban élnek, ha megtalálták az igazit, szabadon házasodnak, dolgoznak, élik mindennapjaikat. A Matriarchátus ezzel szemben egészen máshogy működik. Az emberek nem házasodnak, nem élnek hűséges párkapcsolatban, a nők és a férfiak poligámiában élnek, vagyis bárki összejöhet bárkivel elköteleződés nélkül, amely érdekes viszonyokat eredményez. A nők nem tudják, ki az egyes gyermekeik apja, nem is kötelességük megosztani ezt az információt a férfiakkal. Ez hátrányos helyzetet feltételezhetne a nőkre nézve, ám nem így van. A Matriarchátusban ugyanis minden a nők körül forog, minden férfi értük él, dolgozik, hogy kényelemben legyen részük, mindent megadnak nekik. A nő az uralkodó faj, melyet a férfi szolgál. És ez mindenkinek jó is így. Míg a Párosok világában arra tekintenek rossz szellemmel, aki megcsalja párját, esetleg több emberrel jár egyszerre, addig a Matriarchátusban az a furcsa az emberek szemében, ha valaki egyetlen párt választ magának egy életre. Érdekes viszonyok, ugye? Szigorúan szabados viszonyok.

A történet alapvázát ez adja, ebben a cselekményben ismerhetjük meg két főszereplőnket, ahogy sejthetjük az egyikük a Párosok, a másikuk pedig a Matriarchátus világában él. Ryan fontos tisztséget tölt be a Matriarchátusban, tökéletesek a mindennapjai, részt vesz a politikában, minden egy tökéletes jövőkép felé irányítja őt. Aztán egy munkaügy kapcsán megismer egy a Párosok világából érkező nőt, Irinát. A két életszemlélet szembekerül egymással, amely először csak vitákat eredményez, majd szerelmet. Ekkor érkeznek a legfőbb kérdések: ki hagyja ott az otthonát és csatlakozzon a másik rendszerbe? Kinek van több vesztenivalója? Megéri egyáltalán a kockázatot?

Valamiért nehéz volt számomra mind a regény olvasása, mind az értékelésírás. A mű maga is nagy vonalakban egy tanulmány, én pedig szeretek elmélkedni az ehhez hasonló dolgokon. Ha nagyon lecsupaszítjuk az egész történet a monogámia és a poligámia összehasonlítása egy bő politikai csomagba öltöztetve. A téma tehát tanulmányi szempontok alapján nagyon érdekes, a körítéssel azonban voltak problémáim.

Sajnos a politika kicsit sem az én világom, az egyetemi politológiaórák is a mumusaim voltak, valahogy sosem volt érzékem hozzá, nem látom át a dolgokat, ezért a regény politikai aspektusa kicsit sem tudott rabul ejteni. A társadalomtudományi már annál inkább. Érdekesnek találtam a Matriarchátus elgondolását, a poligámia ezen mértékét, a feminizmus ilyen fokú jelenlétét, a két világnézet ütközését. Irina és Ryan két végtelenül eltérő világban nőttek fel, más számukra a megszokott, és képtelenek elfogadni azt, ami a másik számára normális. A szerelem érdekében azonban kompromisszumokra van szükség, az ő esetükben pedig hatalmas kompromisszumokra, ugyanis csak az egyik világban folytathatják együtt az utat, de vajon melyik legyen az?

Az elgondolás nagyon kidolgozott. Rengetegszer elgondolkodtam már azon, mennyire nehéz is lehet utópiát írni, egy egészen új világot kell megalkotnia az írónak, egy működőképes társadalmat, berendezkedést, ami nem egyezhet meg a miénkkel, hisz egy távoli jövőképet akarnak lefesteni előttünk. A Párosok és a Matriarchátus részletesen felépített, átgondolt. Ilyen téren remek munkát végzett az író.

A cselekménnyel már nem voltam annyira megelégedve. Közel sem azt mondom, hogy csak akkor jó egy regény, ha tele van tömve izgalmas részekkel, fordulatokkal, sőt kimondottan szeretem, ha lassú folyású egy cselekmény, amely hagyja kibontakozni a karaktereket, a miérteket, a célokat. De a 2221 több mint 500 oldalasra sikerült. Tele van üresjárattal, értelmetlen fejezetekkel, amikor csak csevegnek a szereplők és nem érzem úgy, hogy ez előrevinné a cselekményt vagy a karaktereket. Az egész bőven belefért volna feleennyi oldalszámba is, talán töményebbé tette volna történéseket, mert így nagyon laposra sikerült a történetvezetés, végig egy vonalon halad, majd az utolsó pár fejezetben kicsit kileng, de a fordulat is kiszámítható, addigra már rég nem izgultam a főszereplőkért.

A főszereplők. Mindig is fontosnak tartottam a jól felépített, múlttat és célokkal rendelkező, mély lelkivilággal megáldott karaktereket, hisz ők egy jó regény lelke. Ryan esetében még beszélhetek ilyesmiről. Egy hatalmon lévő férfi, aki nem veti meg a kemény munkát, saját erejéből ér el nagy dolgokat az életben, alárendeli magát a rendszernek, hisz benne, úgy hiszi, teljes az élete, míg jön Irina, amikor is szerelmes lesz, és át kell értékelnie mindent, amit eddig természetesnek és helyesnek vélt, meg kell vizsgálnia egy másik perspektívát, kompromisszumokat kell kötnie, nyitnia kell egy teljesen eltérő világszemlélet felé. Mivel főleg Ryan oldaláról követhettük nyomon a történéseket, könnyebben megértettem az ő álláspontját, tetteinek okát. Éreztem rajta a vívódást, mikor megrengett a rendszerébe vetett eddigi hű hite, és ez nagyon tetszett a karakterben. Bár nagyon szívesen olvastam volna visszaemlékezéseket gyermekkorából, tinédzserkorából, talán azzal vált volna teljessé a személyisége.

Irina karaktere azonban mintha zárva maradt volna előttem. Holott vele jobban kellett volna azonosulnom, hisz egy Párosok világából érkező nőről van szó, mégis amint összejött Ryannel valahogy irritált a személyisége. A harcos, elveihez hű páros nőből egy szerelmetes nőszemély lett, aki bárhová hajlandó volt követni Ryant. Már nem éreztem rajta azt a küzdeni akarást. A szerelmes kapcsolat sem lett annyira intenzív, mint kellett volna. Nem éreztem rajtuk azt, hogy a másik a világ közepe, pedig Irina majdhogynem mindent maga mögött hagyott Ryan miatt. Tudom, hogy nem egy romantikus regényt olvastam, többnyire nem is preferálom a romantikus regényeket, de bármilyen műfajú regényről is van szó, ha egy kapcsolatra épül a cselekmény, akkor az melengesse meg a szívemet. Hadd szurkoljak nekik! Ezt azonban az írónak nem sikerült elérnie. Irina karakterében az tetszett egyedül, hogy megingott a Matriarchátus iránti gyűlölete. Érdekesnek találom, hogy míg Ryan a Matriarchátus szentségét kérdőjelezte meg, addig Irina elkezdte látni az előnyeit. Érdekes pálfordulások.

A háttérben megfeszülő ellenállás szintén érdekes aspektusa volt a regénynek, sokkal többet akartam róla tudni, a nyomozgatással végre ténylegesen is történt valami a cselekményben, szívesen vettem volna, ha egy kicsit jobban belemászunk a témába. Ezenkívül valamivel több bonyodalom nagyon jót tett volna a regénynek, például milyen érdekes körülményeket szült volna, ha Irina terhes lesz és el akarja vinni a gyereket a Matriarchátusból, esetleg pont a gyermek miatt megkötik a kezét.

Összességében elmondhatom, hogy a regény igenis elgondolkoztatott, érdekes elméleteket szült az elmémben, de míg a cselekményt nem éreztem lebilincselőnek, addig a témát nagyon is. Constantinus A. P. kétségtelenül érdekes témához nyúlt, végtelenül összeszedett világot alkotott, első regényhez képest egy nagyon elgondolkodtató mű született a tollából. Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretnek politikai, társadalomtudományi kérdéseket boncolgatni, nem azoknak, akik a pörgős disztópiákat szeretik. Egészen biztos vagyok benne, hogy minden olvasó találni fog benne egy olyan felvetést, kérdést, szemléletet, amely elgondolkoztatja. Ami egy regény esetében már siker.

Köszönöm szépen a könyv élményét Constantinus A. P.-nek!

Constantinus A. P.: 2221
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/3
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2017
Kiadó: Vitis Aureus
Oldalszám: 506
Eredeti cím: -
Műfaj: disztópia, utópia
Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése