Nagyon rég olvastam ilyen csodálatos és katartikus utazásról... Ami azt illeti, ez a regény nem is volt a radaromon, persze láttam a borítón, hogy gyönyörűséges, de nem volt semmi indítékom arra, hogy elolvassam.
Azonban a kedves Athenaeum Kiadó maga ajánlotta nekem, így fejest ugrottam Kimerley Freeman csodájába. Istenem, de jól tettem. Nem is tudom, mikor adott számomra utoljára egy regény ekkora élményt. Talán Jodi Picoult valamelyik regénye.
Agnes lelencházban nőtt fel, amint útjára engedik, csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy felkeresse az édesanyját, aki egykor lemondott róla.
Agnes tudja, hogy kit keressen, hisz anyja hátrahagyott egy brosst. Agnes útja Londonba, Párizsba, a nyílt óceánra és óceánon túlra vezet. Útja során megismeri a házba bezárkózó Mariannt, és Agnes anyjának fogadott fiát, Juliust.
A történet szép lassan bontakozik ki az olvasó előtt. A jelenben kezdünk, ahol egy középkorú nő hazatér, ugyanis az egyetemen dolgozó édesanyja betegsége miatt segítségre szorul. Kezd felejteni, nem emlékszik dolgokra, könnyen összezavarodik, ám nem akarja ott hagyni az egyetemet, hiába javasolják neki.
Nagyon ragaszkodik egy régmúltba veszett forrásanyaghoz, amit a lányával kerestet meg. A forrás egy fiatal nőről szól, aki tiltott szerelembe esik az 1800-as évek közepén. Az ő lánya, Agnes útját követhetjük nyomon a regény legnagyobb részében, valamint a forrásleveleket olvashatjuk az édesanyja akkori látásmódjáról. Mindezt bravúros cselekményvezetésnek éltem meg.
Agnes kitartása egyszerűen lenyűgözött. Amikor szinte semmi nem volt a kezében, minden tulajdon nélkül, szinte semmi pénzzel nekivág a nagyvilágnak, csak hogy megismerhesse az édesanyját, aki egykor magára hagyta... Nem tudom, mikor olvastam utoljára ekkora küzdelmet.
A hihetetlen utazás számos vakvágányra futott, akár még veszélyes helyzetek is adódtak nem egyszer, Agnes törtetése viszont nem enyhült. Az út során számos emberrel megismerkedhettünk, lépten-nyomon összetett és érdekes karakterekkel, akikről külön könyvek szólhatnának.
Nagyon megszerettem a hajós Jacket, az ő sorsáról és életéről egy külön regényt is elolvastam volna. De persze a leginkább Julius és Marianna nőtt a szívemhez. A szívem azt követelte, hogy Agnes igenis maradjon a háznál, szinte haragudtam Agnesre, mikor maga mögött hagyta (bár csak egy időre) őket.
A könyv mégsem arról szólt igazán, hogy egy törtető, karakán, makacs, túlélő lány az anyját keresi és bejárja ezért a fél világot, hanem az anya-lánya kapocsról, ami akkor is létezik, ha a két lélek el van szakítva egymástól. Csodálatos párhuzam feszült a jelen és Agnes története között. Az édesanya és a gyermeke közötti szoros kötelék, az anyák feltétel nélküli szeretete a történet igaz üzenete. Még ha ott is lelünk rá, ahol nem is gondolnánk.
Hihetetlen, hogy az ilyen könyvek a semmiből ugranak elém, nem tervezem, hogy elolvasom őket, csak úgy hirtelen megjelennek a radaron, és teljesen a hatásuk alá kerülök. Az idei év eddigi legnagyobb élménye volt.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!
Agnes lelencházban nőtt fel, amint útjára engedik, csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy felkeresse az édesanyját, aki egykor lemondott róla.
Agnes tudja, hogy kit keressen, hisz anyja hátrahagyott egy brosst. Agnes útja Londonba, Párizsba, a nyílt óceánra és óceánon túlra vezet. Útja során megismeri a házba bezárkózó Mariannt, és Agnes anyjának fogadott fiát, Juliust.
A történet szép lassan bontakozik ki az olvasó előtt. A jelenben kezdünk, ahol egy középkorú nő hazatér, ugyanis az egyetemen dolgozó édesanyja betegsége miatt segítségre szorul. Kezd felejteni, nem emlékszik dolgokra, könnyen összezavarodik, ám nem akarja ott hagyni az egyetemet, hiába javasolják neki.
Nagyon ragaszkodik egy régmúltba veszett forrásanyaghoz, amit a lányával kerestet meg. A forrás egy fiatal nőről szól, aki tiltott szerelembe esik az 1800-as évek közepén. Az ő lánya, Agnes útját követhetjük nyomon a regény legnagyobb részében, valamint a forrásleveleket olvashatjuk az édesanyja akkori látásmódjáról. Mindezt bravúros cselekményvezetésnek éltem meg.
Agnes kitartása egyszerűen lenyűgözött. Amikor szinte semmi nem volt a kezében, minden tulajdon nélkül, szinte semmi pénzzel nekivág a nagyvilágnak, csak hogy megismerhesse az édesanyját, aki egykor magára hagyta... Nem tudom, mikor olvastam utoljára ekkora küzdelmet.
A hihetetlen utazás számos vakvágányra futott, akár még veszélyes helyzetek is adódtak nem egyszer, Agnes törtetése viszont nem enyhült. Az út során számos emberrel megismerkedhettünk, lépten-nyomon összetett és érdekes karakterekkel, akikről külön könyvek szólhatnának.
Nagyon megszerettem a hajós Jacket, az ő sorsáról és életéről egy külön regényt is elolvastam volna. De persze a leginkább Julius és Marianna nőtt a szívemhez. A szívem azt követelte, hogy Agnes igenis maradjon a háznál, szinte haragudtam Agnesre, mikor maga mögött hagyta (bár csak egy időre) őket.
A könyv mégsem arról szólt igazán, hogy egy törtető, karakán, makacs, túlélő lány az anyját keresi és bejárja ezért a fél világot, hanem az anya-lánya kapocsról, ami akkor is létezik, ha a két lélek el van szakítva egymástól. Csodálatos párhuzam feszült a jelen és Agnes története között. Az édesanya és a gyermeke közötti szoros kötelék, az anyák feltétel nélküli szeretete a történet igaz üzenete. Még ha ott is lelünk rá, ahol nem is gondolnánk.
Hihetetlen, hogy az ilyen könyvek a semmiből ugranak elém, nem tervezem, hogy elolvasom őket, csak úgy hirtelen megjelennek a radaron, és teljesen a hatásuk alá kerülök. Az idei év eddigi legnagyobb élménye volt.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!
Kimberley Freeman: Csillagok az
óceán felett
|
Értékelésem: Katarzis
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Julius,
Agnes, Marianna, Jack
|
Megjelent: 2017
|
Kiadó: Athenaeum
Kiadó
|
Oldalszám: 448
|
Eredeti cím: Stars Across the Ocean
|
Műfaj: romantikus
|
0 comments:
Megjegyzés küldése