Annyira gyönyörű a borító, hogy nem bírom levenni róla a szemem, az első két kötet borítója is ennyire elgyönyörködtetett, de ez valamiért felülmúlja őket. Az első kettő kötet sokkal sötétebb, míg a befejező kötet borítóján végül felkel a nap, akár a fény az alagút végén.
Az egyik kedvenc sorozatomról, trilógiámról beszélünk, aminek minden részét faltam, mert sötét hangulata és baljóslatú atmoszférája rögtön elvarázsolt. Egy tipikus világvége történetről van szó, egy posztapokaliptikus világról, ahol az angyalok háborúja miatt az emberiség kihalni látszik, démonok terjedtek el, az angyalok folyamatosan csatáznak, a túlélő emberek pedig menekülnek.
Tehát megnyert magának a történet, szeretem az angyalos, posztapokaliptikus regényeket, így egyértelmű volt, hogy a kettő keveréke is be fog jönni.
A két főszereplő maga is szerethető, Penryn, aki majdnem kislány, de mégsem az, tizenhét évesen a szülői odaadás hiánya miatt és a világvéhe eljövetele végett, hogy mozgássérült húgát megvédje, arra kényszerült, hogy előbb nőjön fel, mint kellene. Így kapunk egy fiatal, de végtelenül talpraesett és erős hősnőt, aki nem nyafog, nem hisztizik és nincsenek idegesítően lányos gondolatai. A másik főszereplőnk, mit ne mondjak, egy angyal, Rafael, akinek a nevét sosem szerettem Rafiként kiejteni, mert a magyarosítás végett mindig egy malacka jut róla eszembe. Rafael a tipikus angyaltípus, olyan Supernatural-beli Castiel-féle, teljes mértékben a harcnak, fajának szenteli magát, az embereket pedig lenézi, de pont ezen változtat egy egyszerű emberlánya.
Ezt a harmadik kötetet méltó lezárásnak érzem. Izgalmakkal teli, minden szálat elegyengető befejezés lett belőle, habár egyes elemeit nem részesítettem előnyben, úgy éreztem, hogy az írónő más megoldást nem tudott kitalálni, ezért egy enyhén banális és kissé nevetséges módon (tehetségkutató, most komolyan?) szervezte meg azt a végső, nagy összecsapást, ami viszont önmagának igen epicre sikerült.
Az izgalmak és az epic befejezés ellenére egy dolgot igen hiányoltam: Penryn és Rafael kapcsolatát. A kettejük csipkelődő és különleges kapcsolata volt az egyik oka, amiért annyira megszerettem ezt a sorozatot, harmadik és lezáró kötet lévén, sokkal többet szerettem volna belőlük, és nem, tudjátok, hogy nem csöpögős oldalakra voltam kíváncsi, de mégis kevésnek éreztem. Még a befejezés, az utolsó oldalak után is ültem és kevésnek éreztem. Nem a történetet, nem a lezárást, hanem a Penryn & Rafael szálat. Kiaknázatlan lehetőség maradt.
Mindent összevetve ez a trilógia az egyik legkedvesebb számomra. Nagyon sokat vártam a második majd a harmadik kötetre is és amint megjelentek, kaptam utánuk, elsődleges prioritássá váltak a kívánságlistán. Szeretem, szeretem, szeretem.
Az egyik kedvenc sorozatomról, trilógiámról beszélünk, aminek minden részét faltam, mert sötét hangulata és baljóslatú atmoszférája rögtön elvarázsolt. Egy tipikus világvége történetről van szó, egy posztapokaliptikus világról, ahol az angyalok háborúja miatt az emberiség kihalni látszik, démonok terjedtek el, az angyalok folyamatosan csatáznak, a túlélő emberek pedig menekülnek.
Tehát megnyert magának a történet, szeretem az angyalos, posztapokaliptikus regényeket, így egyértelmű volt, hogy a kettő keveréke is be fog jönni.
A két főszereplő maga is szerethető, Penryn, aki majdnem kislány, de mégsem az, tizenhét évesen a szülői odaadás hiánya miatt és a világvéhe eljövetele végett, hogy mozgássérült húgát megvédje, arra kényszerült, hogy előbb nőjön fel, mint kellene. Így kapunk egy fiatal, de végtelenül talpraesett és erős hősnőt, aki nem nyafog, nem hisztizik és nincsenek idegesítően lányos gondolatai. A másik főszereplőnk, mit ne mondjak, egy angyal, Rafael, akinek a nevét sosem szerettem Rafiként kiejteni, mert a magyarosítás végett mindig egy malacka jut róla eszembe. Rafael a tipikus angyaltípus, olyan Supernatural-beli Castiel-féle, teljes mértékben a harcnak, fajának szenteli magát, az embereket pedig lenézi, de pont ezen változtat egy egyszerű emberlánya.
Ezt a harmadik kötetet méltó lezárásnak érzem. Izgalmakkal teli, minden szálat elegyengető befejezés lett belőle, habár egyes elemeit nem részesítettem előnyben, úgy éreztem, hogy az írónő más megoldást nem tudott kitalálni, ezért egy enyhén banális és kissé nevetséges módon (tehetségkutató, most komolyan?) szervezte meg azt a végső, nagy összecsapást, ami viszont önmagának igen epicre sikerült.
Az izgalmak és az epic befejezés ellenére egy dolgot igen hiányoltam: Penryn és Rafael kapcsolatát. A kettejük csipkelődő és különleges kapcsolata volt az egyik oka, amiért annyira megszerettem ezt a sorozatot, harmadik és lezáró kötet lévén, sokkal többet szerettem volna belőlük, és nem, tudjátok, hogy nem csöpögős oldalakra voltam kíváncsi, de mégis kevésnek éreztem. Még a befejezés, az utolsó oldalak után is ültem és kevésnek éreztem. Nem a történetet, nem a lezárást, hanem a Penryn & Rafael szálat. Kiaknázatlan lehetőség maradt.
Mindent összevetve ez a trilógia az egyik legkedvesebb számomra. Nagyon sokat vártam a második majd a harmadik kötetre is és amint megjelentek, kaptam utánuk, elsődleges prioritássá váltak a kívánságlistán. Szeretem, szeretem, szeretem.
Susan Ee: A vég napjai
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: Rafael
|
Sorozat: Angelfall
1.)
Angyalok bukása
2.)
Túlélők világa
3.)
A vég napjai
|
Megjelent: 2015
|
Kiadó: Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 368
|
Eredeti cím: End of Days
|
Műfaj: disztópia,
fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, romantikus
|
