Marie Lu: Bajnok

Ismét egy korszak vége. Jó, leállok a közhelyekkel. Szóval Marie Lu az előző rész végén kivágott egy darabot a szívemből, de ebben a kötetben vissza is adta, így már nyugodt szívvel engedem el a sorozatot és a szereplőket. Nyugodtan, de szomorúan. Mint mindig.

A sorozattal való kapcsolatomról pár szót. Az első részt a 2012-es karácsonyra kaptam meg és akkor rögtön elvarázsolt, mert valami új volt, izgalmas és a szereplők vagányak, szerethetőek. 2013 karácsonyára érkezett meg a második kötet, úgyhogy ismét a fa alatt várt Marie Lu egyik regénye. Hihetetlen, de a második rész is hozta azt a fajta izgalmat, amit elvártam tőle, egyáltalán nem csalódtam. A befejező kötet pedig a 2014-es karácsonyi fa alá került. Nagyon szép kis hagyomány lett ebből, amely végigkísért három éven keresztül. Remélem, idén is egy Marie Lu regény vár majd a fácska alatt.

Csak, mert muszáj erről is szót szólnom: Azt a leborult szivarvégit, de gyönyörűséges ez a borító! Még az első kettő mellett is elvarázsolt. Egyedi és brutálisan szép.

Kritikus szemmel mértem. Már magamhoz képest. Igyekszem az elfogultságot félretenni, de sokszor nem sikerül. Volt, hogy lassan haladtam vele, de inkább a körülmények és nem a regény miatt, mert a történettel semmi baj nem volt. Pörgős, izgalmas és fordulatokban gazdag befejező kötet volt, amely könnyedén szögez a székbe. Szinte minden oldalon történt valami, habár féltem a lelkizéstől, de végül nem az dominált.

Marie Lu méltó befejezést írt trilógiájához. Egyedi történet, egyedi szereplők, kiszámíthatatlan végjáték. Nincs is mit tovább ragozni, mert ennek is imádtam minden sorát. Az utolsó fejezetek ismét bebizonyították, hogy Marie Lu nagyon könnyen képes a padlóra küldeni a fordulataival. Szomorú befejezésre számítottam, vagy valami "kétségekkel között hagyom az olvasókat" végre, de végül gyönyörű befejezés kerekedett, amely egyszerre hagyja nyitva a történetet, hogy végül te magad írd tovább a főszereplők jövőjét; és egyszerre csal árulkodó könnycseppeket a szemed sarkába. Marie Lu ezzel a trilógiával beírta magát a kedvenc íróim listájára. :)

Marie Lu: Bajnok

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Sorozat: Legenda

1.) Legenda 2.) Született tehetség 3.) Bajnok

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 372

Eredeti cím: Champion

Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Marie Lu: Született tehetség

Immáron Marie Lu is erősíti azon írók sorát, akik fogtak engem meg a kicsi, érzékeny lelkemet és jól a földre hajították, rátapostak és kegyetlenül otthagyták. 

Igen. Határozottan. 

És ezt egy-két mondattal érte el, csak így, egyszerűen, a könyvnek a végén. 

Na, de szépen, sorjában. 

Valamiért a regény első fele egyáltalán nem kötött le annyira, mint az első rész. Valahogyan elkótyavetyélt a polcomon, néha-néha elővettem, beleolvastam, majd mindig elhúztam a szám, mondván: most másra vágyom. De általában az ilyen elkótyavetyélt műveket egy idő után előveszem és ráerőltetem magam az olvasásra. Ez most is így volt. 

Nem tudom, miért nem kötött le. Marie Lu egyedi és nagyon jó disztópiát hozott létre, amit elég nehéz mostanában. Ő valóban az államra, az államformára, a lázadásokra és a jövőbeni állapotokra helyezi a hangsúlyt. Az első részét annyira imádtam. 

A második első fele viszont csalódás volt emiatt, ezért sokáig gondolkoztam rajta, hogy 4 pontot adok a könyvnek. Megvallom, féltem, hogy Lu is beleesik abba a hibába, hogy egy trilógia középső részét úgynevezett „átmeneti kötetre” alkotja meg, ami csak átvezet a bevezetésből a végkifejletbe. 

Ez egy kicsit azon érződött, hogy nagyon a kapcsolatokra helyezte a súlyt. June és Day kapcsolatára, majd Tess és Day kapcsolatára, aztán June és Anden kapcsolatára. Sokszor nem tetszett June gondolatmenete, sokszor idegesített Day bizonytalansága, Tess úgy ahogy volt idegesített. Feleslegesnek éreztem a tinidrámát Tess részéről. 

A történet azonban feszült izgalomban halad tovább. Lu kiválóan vezeti az olvasóit, egyszer erre húz minket, egyszer arra, míg nem már fogalmunk sincs, hogy kinek higgyünk, kiben bízhatunk. Ki barát? Ki ellenség? Ki kinek a cinkosa? Ki kit fizet le? 

Briliánsnak vélem azt, amit Lu felépített. Az állam, a belső lázadások és ami az egésznek a hátterében van… Szerintem ez az egyik legjobb disztópia, amit valaha olvastam. 

A regény második fele ismét visszatért a sínre. Imádtam. Kapkodtam a fejem, rohantam Day oldalán a vonatok tetején, együtt gyötrődtem June-al, magamban azt latolgattam kiben bízhatnánk meg. Amint pörögtek az események rájöttem, hogy ez nem egy „átmeneti” középső rész. Ez egy jól megérdemelt második része egy briliánsan felállított disztópiának. 

Aztán eljött az utolsó két fejezet és akkor Lu fogta a szívem és széjjelszakította, mert úgy tartotta kedve. Miért nem létezik egy igazán jó regény sem anélkül, hogy ne tenné ezt velem? Hihetetlen. 

A harmadik rész még sehol, de én már összetörve állok. 

Nagy mersz kell majd ahhoz, hogy elolvassam a harmadik részt. Amennyire ismerem magam, valószínűleg nem fogom tudni megállni. 

Remélem, Lu nem fog cserben hagyni és kitalál valamit ezek után, különben porba dobom minden reményem. Ennek a sorozatnak egy igazi, nagy és boldog happy enddel kell végződnie majd, egy méltó befejezéssel kell búcsúznia tőlem, vagy nagyon dühös leszek! 

Hallod, Lu?

Marie Lu: Született tehetség

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Day

Sorozat: Legenda 1.) Legenda 2.) Született tehetség 3.) Bajnok

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 358

Eredeti cím: Prodigy

Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Marie Lu: Legenda

Nemcsak maga a borító fogott meg - pedig az önmagában is eléggé jól néz ki - hanem főleg a történet, ami izgalmasnak és érdekesnek ígérkezett. Az elvárásaimat tökéletesen felülmúlta Marie Lu története, amiben minden van, ami kell: harc, izgalom, szerelem, érzelem, feszültség, rejtély... Mostanában elég sok úgymond utópisztikus regényt olvasok - eléggé felkapott lett - ami a távoli jövőben játszódik. A Legenda is egy ilyen regény.

Lehet, hogy bennem van a hiba, mert én egyszerűen képtelen vagyok a külföldi fiú-lány nevek között különbséget tenni. Például mikor elkezdtem olvasni a könyvet először azt hittem, hogy két lánnyal van dolgom. Aztán körülbelül a huszadik oldalon írja nekünk az írónő, hogy Day fiú. Szóval, hogy világos legyen: June lány és Day fiú. Mikor erre rájöttem már tudtam, hogy akkor szerelemről is szó lesz, aminek már jobban örültem.

Tehát a történet rögtön megtetszett. Egy jövőbeli világ, aminek teljesen mások a viszonyai, és amiben egy fiatal lány és egy fiatal fiú igyekszik helytállni, míg az egyik szegény és kénytelen lopni, bűnözni, hogy a családját eltarthassa a másik pedig egy magányos gazdag lány, aki elveszítette a szüleit és nagy nyomás alatt van. Ebben a jövőbeli világban minden tíz éves gyereket egy próba elé állítanak és az által helyezik munkába, ahogyan elvégzi a próbát. 

Ami a leginkább vonzott ehhez a könyvhöz az a hátoldalon található rövid mondat volt: 

"Orwell, 1984 + Rómeó és Júlia + Robin Hood" - készülj fel a frenetikus hatásra!

Orwell? Szeretjük. Rómeó és Júlia? Még jobban. Robin Hood? Az egyik kedvencem. Kizárt volt ezek után tehát, hogy kihagyjam. Egyébként teljesen jogos volt. Egy szegény osztályból való fiú és egy előkelő lány szerelme. Egy fiú, aki szegénysége miatt rabol, hogy a családját eltarthassa. 

A karakterek közül Day tetszett a legjobban, habár June-t és a kis Tess-t is megszerettem. Imádtam, ahogyan Marie Lu belemászott mindkét főszereplő fejébe és Day és June egyaránt mesélte a történetet nekünk. Az írásmód is egyedi volt, ugyanis megvolt az a fajta precíz gondolkodásmód a nyomozásnál és a megfigyeléseknél. 

A regény könnyen olvasható, egy nap alatt fel lehet falni, pörgősek az események. Nagyon megszerettem, az egyik kedvencem lett, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Marie Lu: Legenda

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Day

Sorozat: Legenda 1.) Legenda 2.) Született tehetség 3.) Bajnok

Megjelent: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 304

Eredeti cím: Legend

Műfaj: disztópia, ifjúsági, romantikus

Tovább...