Az első három kötet a Könyvmolyképzős könyvek közül az első volt, amit anno olvastam. Ebből kifolyólag hatalmas nosztalgiafaktor lengi körül ezt a sztorit, de meg kell valljam, sokkal többre emlékszem abból, hogy milyen környezetben, milyen hangulatban és milyen életszakaszban olvastam, mint magára a cselekményre.
Emlékszem a farkasokra, a hidegre, hogy mennyire másként kezelte ez a sztori a farkassá változást. A két főszereplő nem él élénken a fejemben, de Cole-ra, a világhírű függő sztárra emlékszem, és hogy volt egy szerelmi szála, de nagyjából ennyi.
Nem volt akkora a nosztalgiafaktor, amekkorára számítottam, de Cole és Isabel karaktere meglepően könnyen tért vissza hozzám. Azt hiszem, szerettem őket anno, nem csoda, hogy az olvasóknak kedvezve Cole kapott egy külön folytatást.
Félreértés ne essék, Cole és Isabel nem rokonszenves karakterek, sőt. Nem felszínes karakterek, mert van mélységük, de Cole folyamatos önutálata és a világ felé történő megjátszása, valamint Isabel ridegsége és bezártsága sokszor az agyamra ment. De ez egy ilyen kapcsolat.
Néhol még azt is elfelejtettem, hogy egy természetfeletti, farkasos könyvvel van dolgom, valahogy sokkal inkább a sztárélet került előtérbe, amit egy kicsit bántam – kezdem kerülni ezt a témát, valahol túl soknak érzem már manapság.
A végét egy kicsit összecsapottnak érzem, nagyon sokáig volt felépítve a két karakter tökéletlensége, és hogy igyekeznek elszakítani egymástól magukat, aztán egyszer csak hollywood-i happy end, és Isabel pálfordul, hát nem tudom...
A fentiek ellenére volt, hogy élveztem, de nem mondanám, hogy kiemelkedő kötetre sikerült. Egy egyszerű lezárás volt ez, amire sok rajongónak anno szüksége volt, és nem mondom, hogy kár volt megírni, de nem lesznek álmatlan éjszakáim a karakterek kapcsán.
