S. J. Watson: A másik én

S. J. Watsontól immár másodjára olvastam, ugyebár az első az Amnézia volt, más nevén a Mielőtt elalszom, amely akkor hihetetlenül bejött, pszicho-thriller volt a javából, ahol fogalmad sincs, hogy ki áll a dolgok hátterében és hogy a főhősnő hogyan is keveredik ki a kétségbeesett helyzetből.

S. J. Watson következő pszicho-thrillerét hatalmas felhajtás ölelte körül, új bestsellerként brillírozik, mindenhol a könyv borítójával találkoztam úton-útvégen. Úgyhogy evidens volt, hogy megnézem, mit alkotott ismét Watson.

Azt kell, hogy mondjam, csalódtam. Több tekintetben is. Lehetséges, hogy az Amnéziával túl magasra került a léc, valami egészen hihetetlent vártam az írótól, amivel ismét letaglóz és a földhöz csap, ami után még sokat agyalok a lehetőségeken és a megbújó, elhintett utalásokon.

A történet főszereplője ismét egy nő, Julia, aki az Amnézia főszereplőjével ellentétben nem lopta be magát a szívembe. Míg az Amnézia esetében folyton szorítottam a főhősnőért, itt csupán a fejemet ráztam ostoba megnyilvánulásai során. És ha egy pszicho-thrillerben idegesít a főszereplő, az már rég baj, hisz érte kéne szorítanom.

A történet igazán jól kezdődött: Julia húgát meggyilkolják Párizsban, ezért Julia elhatározza, hogy elmegy húga halálának helyére, beszél a barátaival és kideríti, hogy ki a gyilkosa, aki ilyen brutális módon meggyilkolta. Kiderül, hogy a húga olyan internetes oldalakon volt fent, ahol akár még a gyilkosával is összeismerkedhetett. Ezért Julia is feljelentkezik egy ilyen oldalra, ahol megismerkedik valakivel... 

A könyv első fele csupán arról szól, hogy Julia viszonyt folytat egy férfival, miközben a lelkiismerete gyötri a családja miatt. De mégis megteszi, többször is, aztán pedig sajnálkozik. Nem bír ellenállni. Legszívesebben a képébe ordítottam volna. Ennyire döntésképtelen, gyenge nőt még nem láttam. Valahogy ekkor kezdett ellenszenvessé válni számomra, a történet pedig egyáltalán nem kötött le, ezért lassan is haladtam vele.

A regény második felében végre érkezett a megszokott Watson-stílus, amikor nem tudod, hogy kiben bízhatsz, kiben nem... A tipikus pszicho-thriller hangulat. Éreztem én, hogy "nagy csattantó" van a végén, de én ezt a csattanót már a regény háromnegyedénél tudtam, ezért nem ért nagy meglepetés, csak motyogtam a bajszom alatt, és nem értettem, a főszereplőnő miért nem jött rá, ha én igen.

Azt hiszem, elsősorban az hiányzott, hogy megszeressem Juliát, de ez elmaradt. Valahogy nem bírtam rokonszenvezni vele úgy, hogy végigkísértem, amint megcsalja a férjét és elhanyagolja a fiát, valamint hogy a szeretője fontosabb neki, mint a halott húga gyilkosának megtalálása... Ez most nem.

S. J. Watson: A másik én

Értékelésem: Csalódás

Borító: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2015

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 568

Eredeti cím: Second Life

Műfaj: pszicho-thriller, thriller

Tovább...

S. J. Watson: Amnézia (Mielőtt elalszom)

Nos, mit is mondhatnék? A könyvre több oldalról is felfigyeltem. Legelőször a film keltette fel a figyelmem, ami éppen a mozikban megy, úgy éreztem, hogy ezt a filmet meg kell néznem. Sejtelmem sem volt, hogy a film könyv alapján van, egészen addig, míg egy barátnőm az orrom alá nem dugta a példányát. Úgyhogy elolvastam. És, öregem, nem bántam meg.

A könyv egyébként már két borítóval jelent meg, az első más címmel, ugyanis S. J. Watson művének eredeti címe Mielőtt elalszom. Az ebből készült film az Amnézia címet kapta, így a könyv később filmborítóval is megjelent. 

A történet engem teljesen magával ragadott, lehet inkább jobb kifejezés rá az, hogy teljesen belegázoltam a nagy erősségű folyóba, ami magával rántott és nem engedett, míg a végállomáshoz nem értem. Úgyhogy végigúsztam az Amnézia/Mielőtt elalszom folyón.

Christine minden egyes nap úgy kel fel, hogy azt hiszi huszonéves önmaga. Egy idegen férfi mellett ébred, egy idegen szobában és nem érti, hogyan került oda. Aztán belenéz a tükörbe és egy negyven éves idegen nő néz vissza rá. Christine életéből évek estek ki, ugyanis minden egyes éjjel kitörlődnek az emlékei az adott napról. Egy ördögi kör ez, amiben a jelenje minden éjjel kitörlődik és csak a múlt marad, míg a jövő teljesen kilátástalan. Egy baleset elvett tőle mindent, az életét, az emlékeit.

Éppen, mint az 50 első randi című film, csak annak sokkal sötétebb, rejtélyesebb hangulatú változata, egy cseppnyi humor nélkül.

Kiderülnek azonban dolgok. Dolgok, amikre nincsenek magyarázatok. Christine egy pszichológussal áll kapcsolatban, akinek tanácsára Chris minden egyes nap történéseit leírja egy naplóba. Egy naplóba, aminek az elején az ő kézírásával az áll, hogy Ne bízz Benben! De, ha a férjében nem bízhat, akkor kiben bízzon? Christine lassan rájön, hogy valami más áll a háttérben. Hogy talán nem is úgy történt a baleset, ahogyan hiszi, de akkor mi történt vele, amitől minden éjjel elfelejt mindent? Ki a rejtélyes, segítőkész pszichológus, ki is a férje valójában? Mi történt vele? Christine lassan és halványan de emlékezni kezd. És azok az emlékek nem egyeznek meg az állítólagos igazsággal. De akkor mi az igazság?

Forrás

A regény elején a jelenben találkozunk Christine-nel, aki megtalálja a naplóját, amit minden egyes nap elolvas és a regény legnagyobb része ezen napló, amit Christine-nel együtt olvasunk végig. A mű végén pedig ismét a Mában tudjuk meg az igazat. Mindenről.

Olyan szinten pontosan összetett mű, gondosan átgondolt, megfontolt történet ez, amilyet ritka találni. Az író egy elég gyakori könyvtémát vett elő, az amnéziát, mégis olyan módon dolgozta fel, ami egyediséget adott neki. Egy ilyen művet, amiben egy ilyen betegséggel rendelkező nő naplót ír, nagyon nehéz lehetett megírni. Tele lehetne logikai buktatókkal, hogy akkor most mire emlékezhet? Mi az, amiben gyanakodnia kell, mit tud biztosra és mit felejtett el? Minden elismerésem S. J. Watsoné, Christine története lebilincseli az olvasót.

Forrás

Egyáltalán nem egy pörgős krimivel van dolgunk, ahol a gyilkos kilétét latolgatjuk, üldözünk, robbantgatunk... Egyáltalán nem erről van szó, a könyv lassan, már-már vontatottan tárja fel előttünk a főszereplőnő lelkivilágát, gondolatait, kétségeit, mégis olyasfajta hangulata van a regénynek, ami feszültséget kelt bennünk és képtelenek vagyunk nyugodni míg ki nem derítjük, akkor most mi a fene áll a háttérben.

Engem teljesen megnyert. Kicsit más volt, mint az eddigi olvasmányaim, ez most megdolgoztatta az agyamat, már össze-vissza kombinálgattam, de végül a megfejtés egyáltalán nem lepett meg. Persze, nagy a fordulat, nem mondom, de valahol mégis számítottam rá. Ez viszont egyáltalán nem vette el az élét a dolgoknak, ugyanolyan élvezetes volt így is. Mindenkinek meleg szívvel ajánlanám mind a könyvet, mind a filmet, bár a filmet még nem láttam, de muszáj lesz megnéznem mindezek után. Nem mintha a film jobb lenne, mert kétlem. A könyv überelhetetlen. Olvassátok!

S. J. Watson: Amnézia (Mielőtt elalszom)

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2011

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 464

Eredeti cím: Before I Go To Sleep

Műfaj: thriller

A film előzetese:

Tovább...