Kathy Reichs: A csontok nem hazudnak

Úgy néz ki, hogy kezd a szokásommá válni, hogy a sorozatoknak a közepébe csapok bele, vagy éppenséggel az utolsó résszel kezdek... Rossz szokás... Temperance Brennan, Dr. Csont, tévésorozat... valami, emberek? Igen, sokaknak nyilván ismerős lesz, én magam is ismerem a sorozatot és habár sorozatfüggő vagyok a maga rendje és módja szerint, a krimisorozatok mégsem voltak sosem a kedvenceim egy-két kivétellel. A Dr. Csont c. krimisorozatból például több részt is láttam, nem rossz, de szerintem nem a főszereplőnő teszi jóvá, ahogyan a könyvet sem. 

Nem, nem kizárt, hogy velem van a baj, ezt is számításba vettem, ugyanis eléggé háklis vagyok krimitéren, pontosan azért, mert nem vagyok oda értük annyira. Lehet, hogy az volt a baj, hogy a harmadik résszel kezdtem - még mindig nem értem miért - de ezek mellett sok szőrszálhasogató momentumot felfedeztem miközben olvastam.

Az első: Franciaország. Igen, odavagyok érte, mind a bagettekért, mind a csodálatos Eiffel-toronyért, a csigákért már nem annyira, de most nem ez a lényeg. A lényeg a sok francia tulajdonnév, amik biztosan szépen hangoznak egy francia szájából, de mivel soha életemben nem tanultam franciául kicsit zavart, hogy a regény 45 %-át nem tudom rendesen kiejteni, ezért pedig hamis kiejtésű nevek maradnak meg bennem. Oké, nem gond, elnéztem volna meleg szívvel, ha ez lett volna az egyedüli gondom.

A második: rövidítések. Sok, sok rövidítés, ilyen laboratórium olyan szervezet... A végén már azt is elfejetettem melyik országban járunk nemhogy azt, hogy ki melyik szervezet tagja.

A harmadik: a főszereplőnő. A filmben még csak-csak elfogadtam a karakterét, de a regényben olyannyira nem nyerte el a rokonszenvemet, hogy kénytelen voltam furcsán nézni egy-egy megmozdulására. Először is, mindig résztelesen megtudtuk, hogy mikor mit eszik. Egészségére, de kit érdekel? Egy krimiben nem azt akarom olvasni, hogy mit csinál a főszereplő miután hazament (megvacsorázik, telefonálgat a barátnőjével, olvasgat vagy éppen főzőcskézik közben meg banális gondolatai vannak mindenféléről). Unalmas. Másodszor: (ismétlem) lehet, hogy az volt a baj, hogy a harmadik résszel kezdtem, de a könyv felénél felnéztem és elgondolkoztam, hogyan is néz ki ez a bizonyos Brennan. Magas, alacsony? Barna, szőke? A szeme kék vagy zöld? Halvány lila gőzöm sem volt róla, de azt tudtam, hogy mit eszik és melyik divatmagazint olvassa. Érdekes. Harmadszor: mi ez a logikátlanság? Szerintem, ha én egy igazi szemgolyót találnék a kocsimon egy fenyegető levéllel, akkor rögtön bevinném a rendőrségre, főleg mivel ott dolgozom! De nem, Brennan fogja és beteszi a hűtőbe. :D Sírok.

Szerelmi szál szinte semmi. Ja, de igen feltűnt egy másik rendőr, Brennan szeretője, de úgy a harmincadig oldalnál lecsukták, mert kiderült, hogy díler. Később is feltűnik ugyan, egy kicsit érdekelt is a végére, hogy a jók vagy a rosszak között áll-e, de annyira azért nem esz meg a fene, hogy fejvesztve olvassak tovább. 

Izgalmak híján inkább gyorsan elolvastam a végét, nem kínoztam magamat tovább. Az unalom a tetőfokára hágott, miközben kiástunk egy-két hullát, volt egy kocsmai verekedésünk meg egy kis lövöldözés egy temetésen. Csak tudnám, hogy miért a kislány halálára fektetik a fő hangsúlyt a fülszövegnél, amikor a könyv elején, azt hiszem tíz oldalban lesz érintett csupán, majd szó sem esik róla. Lehet, hogy szimplán csak nem az én ízlésem ez a könyv és ezért nem tetszett annyira, én bevállalom, hogy az ízlésem teszi, ez van. Mindezek ellenére köszönöm a Book and Walk-nak az olvasás élményét.

Kathy Reichs: A csontok nem hazudnak

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Temperance Brennan 1.) Csont és vér 1.) A holtak beszélnek 2.) Csont és bőr 2.) Minden napra egy halott 3.) A csontok nem hazudnak 3.) Halálos döntések 4.) Fatal Voyage (nem jelent meg magyarul) 5.) Síri titkok

Megjelent: 2000

Kiadó: Ulpius-ház

Oldalszám: 432

Eredeti cím: Deadly Decisions

Műfaj: krimi, thriller

 

A könyv élményét nekik köszönhetem: