Dan Wells regénye már régóta bökte a csőrömet, szemezett velem és végül nem bírtam ellenállni, elolvastam. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy felfaltam az egész könyvet pár délután alatt, ugyanis ez a regény egy félelmetesen jó disztópia.
Ha valamihez hasonlítanom kellene a regényt, akkor részben az Én a robot filmmel, részben pedig a most futó Revolution sorozattal azonosítanám Dan Wells briliánsan megírt sci-fijét. 2060 körül járunk, egy vírus elpusztította az emberiséget és még most is tombol minden egyes csecsemőt halálra ítélve, aki meglátja a napvilágot. A csecsemők általános élettartama körülbelül 3-6 óra. A Föld népességének 99 % halott, a maradék pár tízezer ember, pedig az immunitása miatt élte csupán túl a háborút. A háborút az emberek és a Részlegesek között. Évekkel ezelőtt, még a vírus elszabadulása előtt, az emberek robotokat hoztak létre, hogy segítsék a mindennapokat. A robotokat a saját maguk mintájára alkották meg és egy intelligens, önállóan gondolkozó fajt alkottak, akik rövid időn belül személyes jogok hiánya miatt fellázadtak. Ezek után szabadult el az RM, a gyilkos vírus.
Sok tudós, genetikus és orvos keresi a vírus ellenszerét nap nap után, de 11 évvel a háború után sem lett eredménye az igyekezetüknek. Időközben az emberek között is viszályok dúlnak, ugyanis miután a szenátorok megszavazzák a Remény törvényt az emberiség maradéka két részre szakad, így alakul meg a lázadók csoportja, a Hang. Kira a 16 éves forrófejű lányka a főszereplőnőnk, frissen került be a kórházba, a halálra ítélt csecsemők közé. Nemsokára gyilkos küldetésbe kezd: kutatni kezdi az RM gyógymódját, azonban ehhez egy Részlegesre lenne szüksége. Nemsokára közel kerül ahhoz, hogy egy újabb háborút szítson ember és robot között...
Egy lenyűgöző világ, egy lenyűgöző író tollából, aki nem spórol az izgalmakkal és fordulatokkal. Újra és újra elgondolkoztam azon, hogy milyen fantasztikus film is válna ebből a regényből. A sorok olvasása közben érezhető, hogy Wells nem csak úgy találomra írogatott, hanem szorgos kutatómunkát, orvosi szakkifejezések tömkelegének áttanulmányozását tudhatja a háta mögött. Sokszor azon kaptam magam, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi folyik a kutatómunkák alatt, Kira gondolatai tudományosak és szakavatottak voltak, ennek ellenére sem rettentem el, mindössze annyi történt, hogy újra átolvastam, hogy megértsem. Az egész regény, habár kitaláció, fiktív valóság mégis realisztikus és hihető volt, mintha bármikor elszabadulhatna egy vírus, aki emberek milliárdjaival végez... Kira karakterét nagyon megszerettem - hú de sablonosan fejeztem most ki magam. A lényéből áradt a tudás, a gyógymód megtalálása utáni vágy és a harcos düh. Olyan személyiség, aki sosem adja fel, még, ha bele is hal.
A csapata küzdelme és a végső összecsapás nagyon megrendített. A cselekmény olyannyira jól fel volt építve, hogy le a kalapomat előtte, pedig nyilván nem fenékig tejfel egy ilyen kaliberű sci-fit létrehozni. Mindamellett, hogy egy eléggé depressziós közegbe nyertünk bepillantást ebben a regényben, mégis beleépített egy csöppnyi humort egy szerethető karakter segítségével. Tudom, tudom, hogy kitűnően tudok áradozni, ha egy jó könyvön vagyok túl, de egy ilyen élmény után nem hibáztathat engem senki. Dan Wells tudja, hogyan kell bánni a szavakkal, tudja, hogyan kösse le az olvasót, olyan cselekmények láncolatát hozta létre, amik arra ösztönöznek néha, hogy sírj, néha, hogy nevess, néha, hogy az adrenalinszinteddel az egekben szurkolj Kirának és a csapatának, hogy fussanak gyorsabban. Én a részemről örülök, hogy, Wells nyitva hagyott néhány ajtót a történettel kapcsolatban, amit tovább fűzhet akár egy második részen belül. Az elsők között leszek majd, aki elolvassa.
Ha valamihez hasonlítanom kellene a regényt, akkor részben az Én a robot filmmel, részben pedig a most futó Revolution sorozattal azonosítanám Dan Wells briliánsan megírt sci-fijét. 2060 körül járunk, egy vírus elpusztította az emberiséget és még most is tombol minden egyes csecsemőt halálra ítélve, aki meglátja a napvilágot. A csecsemők általános élettartama körülbelül 3-6 óra. A Föld népességének 99 % halott, a maradék pár tízezer ember, pedig az immunitása miatt élte csupán túl a háborút. A háborút az emberek és a Részlegesek között. Évekkel ezelőtt, még a vírus elszabadulása előtt, az emberek robotokat hoztak létre, hogy segítsék a mindennapokat. A robotokat a saját maguk mintájára alkották meg és egy intelligens, önállóan gondolkozó fajt alkottak, akik rövid időn belül személyes jogok hiánya miatt fellázadtak. Ezek után szabadult el az RM, a gyilkos vírus.
Sok tudós, genetikus és orvos keresi a vírus ellenszerét nap nap után, de 11 évvel a háború után sem lett eredménye az igyekezetüknek. Időközben az emberek között is viszályok dúlnak, ugyanis miután a szenátorok megszavazzák a Remény törvényt az emberiség maradéka két részre szakad, így alakul meg a lázadók csoportja, a Hang. Kira a 16 éves forrófejű lányka a főszereplőnőnk, frissen került be a kórházba, a halálra ítélt csecsemők közé. Nemsokára gyilkos küldetésbe kezd: kutatni kezdi az RM gyógymódját, azonban ehhez egy Részlegesre lenne szüksége. Nemsokára közel kerül ahhoz, hogy egy újabb háborút szítson ember és robot között...
Egy lenyűgöző világ, egy lenyűgöző író tollából, aki nem spórol az izgalmakkal és fordulatokkal. Újra és újra elgondolkoztam azon, hogy milyen fantasztikus film is válna ebből a regényből. A sorok olvasása közben érezhető, hogy Wells nem csak úgy találomra írogatott, hanem szorgos kutatómunkát, orvosi szakkifejezések tömkelegének áttanulmányozását tudhatja a háta mögött. Sokszor azon kaptam magam, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi folyik a kutatómunkák alatt, Kira gondolatai tudományosak és szakavatottak voltak, ennek ellenére sem rettentem el, mindössze annyi történt, hogy újra átolvastam, hogy megértsem. Az egész regény, habár kitaláció, fiktív valóság mégis realisztikus és hihető volt, mintha bármikor elszabadulhatna egy vírus, aki emberek milliárdjaival végez... Kira karakterét nagyon megszerettem - hú de sablonosan fejeztem most ki magam. A lényéből áradt a tudás, a gyógymód megtalálása utáni vágy és a harcos düh. Olyan személyiség, aki sosem adja fel, még, ha bele is hal.
"A megpróbáltatásaim erősebbé tesznek."
A csapata küzdelme és a végső összecsapás nagyon megrendített. A cselekmény olyannyira jól fel volt építve, hogy le a kalapomat előtte, pedig nyilván nem fenékig tejfel egy ilyen kaliberű sci-fit létrehozni. Mindamellett, hogy egy eléggé depressziós közegbe nyertünk bepillantást ebben a regényben, mégis beleépített egy csöppnyi humort egy szerethető karakter segítségével. Tudom, tudom, hogy kitűnően tudok áradozni, ha egy jó könyvön vagyok túl, de egy ilyen élmény után nem hibáztathat engem senki. Dan Wells tudja, hogyan kell bánni a szavakkal, tudja, hogyan kösse le az olvasót, olyan cselekmények láncolatát hozta létre, amik arra ösztönöznek néha, hogy sírj, néha, hogy nevess, néha, hogy az adrenalinszinteddel az egekben szurkolj Kirának és a csapatának, hogy fussanak gyorsabban. Én a részemről örülök, hogy, Wells nyitva hagyott néhány ajtót a történettel kapcsolatban, amit tovább fűzhet akár egy második részen belül. Az elsők között leszek majd, aki elolvassa.
|
Dan Wells: Részben ember
|
|
Értékelésem: Kedvenc
|
|
Borító: 5/5
|
|
Kedvenc szereplő: Samm, Kira
|
|
Sorozat: Részlegesek
1.)
Részben ember
2.)
Töredékek
3.)
Romok
|
|
Megjelent: 2012
|
|
Kiadó: Fumax
Kiadó
|
|
Oldalszám: 456
|
|
Eredeti cím: Partials
|
|
Műfaj: disztópia,
ifjúsági, posztapokaliptikus, sci-fi, thriller
|
Nagyon jo konyv mindenkinek ajanlom aki szereti ezt a fajta tortenetet.
VálaszTörlés