J. A. Redmerski: A soha határa

Kihagyhatatlan.
Egyedi.
Derűs.
Vidámmá tesz.
Elszomorít.
Nem hagy nyugodni, mert ez,
Camryn és Andrew története.

KEDVENC

Oké, most ilyen betűjátékos kedvemben vagyok. Szóval, térjünk a lényegre. Ismét egy romantikus regény, mégis más, mint a többi. Az első pár fejezet kissé eltántorított az olvasásától, mert túl közhelyesre, alpárira sikerült, ami nagyon nem az én stílusom, de mégsem adtam fel, ugyanis nem szokásom és lássanak csodát, milyen jól tettem. Ugyanis ez a könyv hihetetlenül jó. Megvan benne minden, ami kell: váltott szemszögű fejezetek, egy aranyos és reális főszereplőnő, egy belevaló és ellenállhatatlan főszereplősrác, humor, némi izgalom, családi dráma, szerelem, sírás és végül Happy End. Minden egy könyvön belül.

Camryn Bennett, egy húszaséveiben járó lányka, aki súlyos múltbéli tragédiát cipel a vállán, egy nagyszájú, csacsogó barátnővel és egy titkos vággyal, ami arra ösztönzi, hogy végre lépjen ki a szürke mindennapokból. Nemsokára meg is kapja ehhez a végső rúgást, amikor az állítólagos "legjobb barátnője" örökre megharagszik rá egy olyan dolog miatt, amit Cam nem is követett el. Ekkor fog egy hátizsákot és felszáll egy buszra, hogy maga mögött hagyjon mindent és mindenkit. A sors hozza úgy, hogy erre a buszra száll fel Andrew Parrish, a jóképű fiatal, aki az apja halálos ágyához igyekszik.

Amint Cam felszállt arra a buszra és megpillantotta Andrew-t, tudtam, hogy elvesztem. A történet olyannyira magával sodort, hogy észre sem vettem és pár óra alatt végeztem a könyv felével - ami sajnos azt jelenti, hogy miután összejöttek kicsit unatkozva olvastam, mert nem igazán történt semmi egy ideig, mintha elveszett volna az a bizonyos izgalom, ami addig élt, míg húzták-vonták egymást. A kettejük közötti lassan kialakuló barátság, majd szerelem olyannyira őszinte, kedves és irigylésre méltó, hogy csak többet és többet akartam olvasni. Miközben azt gondolnánk, hogy milyen naiv és gyerekes dolog egy buszon rátalálni a szerelemre egy vadidegen képében. Igen, az, de aki így gondolja, az nem olvasta még el ezt a könyvet, ugyanis itt nem arról van szó, hogy "szerelem volt első látásra" és egyáltalán nem nyálas ömlengéseket kellett olvasnom, hál' istennek. A két szereplő nagyon is reális volt, tele érzelmekkel és önálló gondolatokkal. Cam vonakodva ismerkedett meg Andrew-val, mert jó kislány létére félt egy vadidegennek még a nevét is elárulni; Andrew pedig csak azért ült át Cam mellé a buszon, mert észrevette, hogy egy férfi a lányt bámulja és meg akarta óvni, bár alig ismerte. Így kezdődött hát a kettejük párbeszéde és időközben elkezdték kedvelni egymást.

Mint, már említettem Cam és Andrew gondolatait is olvashattam. Imádom, ha mindkét főszereplő agyába betekintést nyerhetek, így mindkettő szemszögét megérthetem, könnyebb azonosulni velük, de legfőképpen azt szeretem benne, hogy megtudhatom mit gondolnak egymásról. A két főszereplő karaktere mély, elgondolkodtató, gazdagon felépített és részletes, szinte annyira, hogy bármikor életre kelhetnének.

A könyv nagyon megfelel a mai fiatalok ízlésének. Zenében talán nem, mert Andrew a klasszikus rockot részesíti előnyben, azonban sok mai színész nevét olvashattam, amiken nagyon jókat mosolyogtam, ilyen például Jensen Ackles (Supernatural, imádom), vagy Kellan Lutz (Alkonyat).

Érzelmes létemre - igen tudom, hogy gáz - de ezen a könyvön is elsírtam magam. Az utolsó pár oldalak ütősre sikerültek, az írónő gonoszkodott egy kicsit a végén azzal fenyegetőzve, hogy rosszul fog befejeződni a regény, de én meleg szívvel árulom el, hogy végül megkaptam a Happy End-et és így könnyebb szívvel teszem le a könyvet, hogy várjam az írónő következő alkotását.

J. A. Redmerski: A soha határa

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Andrew

Sorozat: A soha határa 1.) A soha határa 2.) Az örökké határa

Megjelent: 2013

Kiadó: Ulpius-ház

Oldalszám: 506

Eredeti cím: The Edge of Never

Műfaj: chick lit, new adult, romantikus