Jodi Picoult: Találj rám!

Ha mindezidáig nem voltam Picoult-rajongó, akkor a Találj rám! után kifejezetten azzá váltam. Atya ég! Ezek után valószínűleg sorban fogom felfalni a további regényeit.

Kezdjük Picoult stílusával, amiben van valami dallamosság. Egyszerűen olvastatja magát a történet, gördülékeny és egyenesen imádom, amikor több szemszöget tár fel elénk egy író, mert ez által sokkal mélyebben átérezhetjük az összes főszereplő álláspontját és érzelmeit. Így kerekebb a sztori.

Ezen regényében is több szereplő fejébe tekinthetünk bele:

1.) Jenna - a tizenhárom éves kislány, aki a tíz évvel ezelőtt eltűnt anyját keresi. Jenna sokkal érettebb a koránál és hihetetlenül makacs, ha az anyja megtalálásáról van szó.

2.) Serenity - az egykor sztár-médium, akinek a karrierje egy félresikerült jóslat miatt tört kerékbe, amelyet egy politikus eltűnt gyerekéről jelentett be. Hozzá megy el Jenna azzal a kéréssel, hogy keresse meg az anyját. Serenity azonban azóta az ominózus hiba óta nem képes kapcsolatba lépni a szellemvilággal, mégis vonzza valami Jennához, valami azt súgja neki, hogy segítenie kell a kislánynak.

3.) Virgil - a részeges ex-rendőr, aki immáron magánnyomozó és akit kísért egy múltbéli ügy, amely egy nap kopogtat az ajtaján egy tizenhárom éves kislány formájában. Tíz évvel ezelőtt Virgil rosszul kezelte Jenna anyjának eltűnését és a hozzá kötődő gyilkosságot az elefántrezervátumban, de most, hogy az eltűnt személy lánya felkereste, felcsillant a remény, hogy jóvá teheti akkori hanyagságát.

4.) Alice - a rejtélyes körülmények között eltűnt anya, aki vagy nem keresi a gyermekét, vagy meghalt.

Többnyire a jelenben játszódik a történet, amikor Jenna, Serenity és Virgil fejezeteit olvassuk, de Alice minden egyes sora a múltat mutatja be, amely szépen lassan halad ahhoz a titokzatos estéhez, amelyen valaki meghalt, Alice pedig eltűnt. Jenna, Virgil és Serenity nyomozásba kezd, azonban az út végén olyan titokra derül fény, amely mindent megváltoztat a történet szempontjából. Vékony a réteg az élők és a holtak világa között.

A Találj rám! olvasása olyan volt, mintha kirakóznék. Minden egyes fejezettel sikerült beraknom valahová egy darabkát, amely által kezdett kialakulni az egész sztori, majd a végén mikor minden darab a helyére került, hátradőltem, és hatalmas szemekkel meredtem a végeredményre, merthogy az elején azt hittem, hogy egy tengerparti naplementét rakok ki, de végül egy virágos rétet kaptam. Oké, befejezem a szimbólumokat.

Ezen a ponton tanácsolnám, hogy amennyiben még nem olvastad a regényt, kedves olvasó, akkor ne folytasd az értékelésem olvasását, mert képtelen vagyok spoiler-mentesen írni.

Az elején nekem már jött egy sugallatom, amely a Szelíd vadak olvasása miatt alakult ki, amelyben Alice anyja halálos beteg. A Találj rám!-ban viszont Jennát a nagyanyja neveli, mióta Alice eltűnt. Akkor a.) vagy Alice anyósa az - de ezt hamar kilőttük, mert kiderült, hogy Alice anyjáról van szó -  vagy b.) Alice anyja meggyógyult. Akkor el is könyveltem magamban, hogy hurrá, él. Aha, persze.

Nem kerítettem neki a továbbiakban nagy feneket, mert magába szippantott a történet. Alapjában véve szeretem a misztikus/szellemes dolgokat, ezért nagyon tetszett, hogy Picoult ezt a vonalat keveri a nyomozással, a szellemeket az élőkkel. Szerettem Jenna, Virgil és Serenity hármasát. Oké, persze a sok elefántos rész már tényleg sok volt olykor, de ez is bizonyítja Picoult alaposságát és valahol érdekesnek is találtam ezeket az állatokat, úgyhogy nem bántam. 

Picoult ügyesen vezette a szálakat, mert engem meg tudott vezetni, ami tetszett. Tetszett, hogy a fejemet fogva olvastam és kérdeztem magamtól hangosan, hogy "Most akkor ki él és ki nem?", mire a körülöttem lévő családtagjaim furcsán néztek rám. Mindegy. :)

Aztán, mikor rájöttem, pedig nem is volt kimondva igazán, akkor lefejeltem az asztalt. Jó, csak képletesen, mert akkor már tényleg aggódtak volna értem. És akkor jött az a rész, hogy kezdtem visszalapozgatni, meg visszagondolni, hogy észrevegyem azokat a kicsi sugallatokat, amiket az írónő elhintett azzal kapcsolatban, hogy Jenna, Virgil, Jenna nagymamája, Gideon, Nevvie és mindenki más hogyan szerepelt a történetben.

Mire befejeztem a könyvet persze elérzékenyültem és elkönyveltem magamban, hogy oké, Picoult-rajongó lettem és hol a többi regénye? Mert ezzel nálam most rendesen betalált. Az egész annyira hajazott a Hatodik érzék, meg a Más világ című filmekre, amelyekben Bruce Willis meg Nicole Kidman azt hiszik, hogy élnek, pedig nem. Hihetetlen. Briliáns. Hol a következő Picoult-könyv?

Jodi Picoult: Találj rám!

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Jenna, Virgil

Sorozat: Találj rám! 0,5.) Szelíd vadak 1.) Találj rám!

Megjelent: 2014

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 456

Eredeti cím: Leaving Time (Ideje menni)

Műfaj: krimi