Mindig olyan nehéz befejezni egy sorozatot. El kell válni a már megszeretett szereplőktől, az újraolvasás pedig sosem ugyanolyan, habár a Luxen sorozat első három kötetét már kétszer is végigolvastam. Egészen biztos vagyok benne, hogy két-három év múlva ismét elő fogom venni ezt a sorozatot.
Nem tudom, mi fogott meg benne annyira. Tetszett, hogy a főszereplő a "szinte én is lehetnék" kategória. Tetszett, hogy habár tömeg-történetként kezdődött a gimis-rejtélyes-bunkó-srác keverék miatt, mégis egészen egyedi sci-fi, disztópiává nőtte ki magát. Na, meg persze Daemon is sokat közrejátszott.
Mint mindig, most is félve nyúltam a befejező kötetért és habár nem volt akkor Wow érzésem az olvasása közben, azért nem is csalódtam Armentroutban. Habár én egy sokkalta kidolgozottabb végkifejletre számítottam, ahol agyamat eldobom érzésem lesz a háttérben megbújó dolgok miatt. Ehelyett egy rövid, de eseménydús lezárást kaptam, azonban jobban örültem volna, ha az írónő még ledöbbent. Bármi jöhetett volna. Egy halottnak hitt főszereplő, egy hatalmas fordulat, egy szorult helyzetből alig kijutó főszereplő, nagy halál... Végül egy egyszerű "bosszú miatt gyilkolok" lett a megoldás, ami azért valljuk be, egy ilyen horderejű sorozatnál kissé gyenge húzás.
Mindent összevetve:
1.) Happy End - természetesen, mert nem is viseltem volna el más véget.
2.) Daemon - örök kedvenc.
3.) Luc - a második kedvenc (nem kéne neki egy külön regény, amelyben ő a főszereplő?)
4.) Disztópia - brutális világvége feeling
5.) Megoldás - kicsit összekapott
6.) Daemon titkos mondata, amiről máig nem derült ki, hogy mit írhatott a cetlire anno, de nekem van egy nagyon erős gyanúm. ;)
Nem is fogom túlragozni. Számomra ez a sorozat kedvenc, emlékszem régen mennyire kapartam a falat, hogy egymás után beszerezzem a köteteket, mert nem bírtam leállni vele. Így a végén már nyugodt szívvel tettem le, mivel a szép lezárás mindig jó.
Nem tudom, mi fogott meg benne annyira. Tetszett, hogy a főszereplő a "szinte én is lehetnék" kategória. Tetszett, hogy habár tömeg-történetként kezdődött a gimis-rejtélyes-bunkó-srác keverék miatt, mégis egészen egyedi sci-fi, disztópiává nőtte ki magát. Na, meg persze Daemon is sokat közrejátszott.
Mint mindig, most is félve nyúltam a befejező kötetért és habár nem volt akkor Wow érzésem az olvasása közben, azért nem is csalódtam Armentroutban. Habár én egy sokkalta kidolgozottabb végkifejletre számítottam, ahol agyamat eldobom érzésem lesz a háttérben megbújó dolgok miatt. Ehelyett egy rövid, de eseménydús lezárást kaptam, azonban jobban örültem volna, ha az írónő még ledöbbent. Bármi jöhetett volna. Egy halottnak hitt főszereplő, egy hatalmas fordulat, egy szorult helyzetből alig kijutó főszereplő, nagy halál... Végül egy egyszerű "bosszú miatt gyilkolok" lett a megoldás, ami azért valljuk be, egy ilyen horderejű sorozatnál kissé gyenge húzás.
Mindent összevetve:
1.) Happy End - természetesen, mert nem is viseltem volna el más véget.
2.) Daemon - örök kedvenc.
3.) Luc - a második kedvenc (nem kéne neki egy külön regény, amelyben ő a főszereplő?)
4.) Disztópia - brutális világvége feeling
5.) Megoldás - kicsit összekapott
6.) Daemon titkos mondata, amiről máig nem derült ki, hogy mit írhatott a cetlire anno, de nekem van egy nagyon erős gyanúm. ;)
Nem is fogom túlragozni. Számomra ez a sorozat kedvenc, emlékszem régen mennyire kapartam a falat, hogy egymás után beszerezzem a köteteket, mert nem bírtam leállni vele. Így a végén már nyugodt szívvel tettem le, mivel a szép lezárás mindig jó.
Jennifer L. Armentrout: Ellenállás
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/4
|
Kedvenc szereplő: Daemon,
Luc
|
Sorozat: Luxen
1.)
Obszidián
2.)
Ónix
3.)
Opál
4.)
Origin - Eredet
5.)
Opposition - Ellenállás
#Árnyak #Oblivion #2 – Feledés #2 #Oblivion #3 – Feledés #3 #Obsession - Függőség |
Megjelent: 2014
|
Kiadó:
Könyvmolyképző
|
Oldalszám: 384
|
Eredeti cím: Opposition
|
Műfaj: fantasy,
ifjúsági, romantikus, sci-fi, urban fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése