King, és persze, ha a Cujo nem lett volna elég, ismét
nyomorgassuk meg a kiskedvenceinket… Nem szeretem, mikor King az állatokról ír,
azok a kötetek valahogy mindig megcsavarják a szívemet, nem esnek jól a
lelkemben, olvasni is nehéz őket.
Na de! Ismét egy ismert regénye ez, ami Állattemető és
Kedvencek temetője címmel is megjelent – minek variáltak? -, 3 film is készült
belőle, előre rettegtem megnézni őket...
A sztori. Egy középkorú, családdal rendelkező egyetemi orvos
új állás miatt új házba költözik a családjával. Kicsit A ragyogásra hajaz, így
első olvasatra.
És természetesen, az új helyen főszereplőnk, Louis
megismerkedik a természetfelettivel egy kiskedvenceknek szánt temetőben, ami a
házhoz nem messze helyezkedik el. Miután a kislánya macskáját elüti egy kamion,
a szomszéd nyomására eltemeti az Állattemetőben, a macska napok múlva
visszatér. De nem ugyanolyan, mint volt. Körbelengi valami ijesztő, valami
hátborzongató… Máshogy néz, máshogy mozog, mintha halott lenne a szeme… Vajon
mi történne, ha egy embert temetnénk el az Állattemetőben?
Nyilvánvalóan a könyv központi témája a halál, és annak
feldolgozása. Annak a koncepciója, hogy a halott visszatér holtából, de
megváltozva… visszatérő elem a filmek, sorozatok, könyvek terén. Nyilván jó
horror alapanyag, de King akkoriban nagyon jól fogta meg a témát, és játszi
könnyedséggel adta meg neki azt az eerie érzetet („kísérteties”, de ez a szó
nem írja le annyira jól, mint az angol), amitől olvasás közben feláll az ember
tarkóján a szőr. Persze, a téma alapvetően hátborzongató, és mint általában
mindent, ennek is ad magyarázatot, megbújva a sorok között: az állattemető régi indián temető helyére került. Problem solved.
Mint általában, King most is erős történet a történetben
effektust adott. Vegyük például Rachel, a feleség gyermekkori történetét. Amit
mindössze 2-3 oldalban mesél el a beteg nővéréről, akit odahaza hagytak
haldokolni, mint egy szégyenfoltot, s hogyan változott meg a végére a
személyisége, jelenléte… Hát végigborzongtam az egészet, még egy különálló
regénynek is elegendő az alapanyag ehhez… Borzalom. Beleégett a kép az agyamba,
az elmémbe mászott az a sztori, mint egy féreg, és ott ficánkol azóta is.
Szinte nagyobb hatással volt rám, mint az alapsztori amúgy…
Kiutalásként a Cujo bukkant fel korábbi műveiből – bár arra
nem nehéz utalni, megveszett kutya ölt embereket -, másfajta utalást
King-univerzumra nem találtam.
A filmek között érdekesség, hogy míg a régebbi változat hűen követi a könyvet, az újabb feldolgozás csavart egy nagyot a sztorin: Louis elkapja Cage-et, és helyette Ellie lesz az áldozat... Valószínűleg technikai okokból: a kislány ijesztőbb? Vagy változatosságot akartak? Nem szeretem, mikor máshogy dolgoznak fel egy Kinget... Nem értem. A régi feldolgozás második részére és a 2023-as előzményrészről pedig nem beszélünk...
Stephen King: Állattemető |
Értékelésem: Tetszett |
Borító: 5/5 |
Kedvenc szereplő: - |
Megjelent: 1981 |
Kiadó: Európa Kiadó |
Oldalszám: 362 |
Eredeti cím: Cujo |
Műfaj: fantasy, horror, pszicho-thriller, thriller |
0 comments:
Megjegyzés küldése