Jennife L. Armentrout: Opposition - Ellenállás

Mindig olyan nehéz befejezni egy sorozatot. El kell válni a már megszeretett szereplőktől, az újraolvasás pedig sosem ugyanolyan, habár a Luxen sorozat első három kötetét már kétszer is végigolvastam. Egészen biztos vagyok benne, hogy két-három év múlva ismét elő fogom venni ezt a sorozatot. Nem tudom, mi fogott meg benne annyira. Tetszett, hogy a főszereplő a "szinte én is lehetnék" kategória. Tetszett, hogy habár tömeg-történetként kezdődött a gimis-rejtélyes-bunkó-srác keverék miatt, mégis...

Tovább...

Őszi tervek

Mivel szeretek előre tervezni - amiből általában semmi sem jön össze - ezért készítettem egy listát, amely azokat a könyveket tartalmazza, amiket ősszel akarok elolvasni. Igyekeztem mindenfélét összeszedni, de persze mivel az én olvasási-szeszélyem sem merül ki abban, hogy lista alapján olvasok, ezért könnyen lehet, hogy végül teljesen más könyvek mellett kötök ki, de egy próbát megér. Ha már ősz: egyetértetek velem abban, hogy semmi sem ér fel egy őszi táj szépségével? Számomram még a...

Tovább...

Jessica Shirvington: Embrace - Elhívás

*Gyönyörűséges borító.* Akkor ennyiben ki is fújt az áradozás. Most komolyan, nézzetek rá a borítóra! Elgyengültem, belevesztem, végem volt. Egyszerűen nem hagyta, hogy ne vegyem meg. Pedig nem veszítettem volna sokat, ha ott hagyom... Erős spoilerek következnek, úgyhogy ne olvass tovább, ha még nem olvastad! Az elsőszámú probléma a sémák, klisék töménytelen áradata, lássuk el őket sorszámmal: 1.) Egy hányavetett sorsa főszereplőnő (Violet), aki bele van esve egy srácba (Jujj,...

Tovább...

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Mivel a regény fülszövege nem árult el sokat a történetről, és én sem olvastam utána tüzetesebben, ezért gyanútlanul vetettem bele magam ismét Jodi Picoult egyik történetébe. Az első tíz-húsz oldal során kicsit csalódott voltam, mert nem igazán értettem hová is tart a történet: egy bírónő és lánya közötti nem túl felhőtlen kapcsolat, egy szülésznő és régimódi családja, egy hétköznapi rendőrnyomozó... Aztán elérkeztem a címben fellelhető tizenkilenc perchez és rögtön elkezdett lekötni a...

Tovább...

Jodi Picoult: Találj rám!

Ha mindezidáig nem voltam Picoult-rajongó, akkor a Találj rám! után kifejezetten azzá váltam. Atya ég! Ezek után valószínűleg sorban fogom felfalni a további regényeit. Kezdjük Picoult stílusával, amiben van valami dallamosság. Egyszerűen olvastatja magát a történet, gördülékeny és egyenesen imádom, amikor több szemszöget tár fel elénk egy író, mert ez által sokkal mélyebben átérezhetjük az összes főszereplő álláspontját és érzelmeit. Így kerekebb a sztori. Ezen regényében is több szereplő...

Tovább...

Jodi Picoult: Szelíd vadak

A kezdeti cél az volt, hogy ismét előveszek valamit Picoulttól, mert anno a Vezeklés nagyon tetszett a komoly témájának ellenére. Van valami abban, ahogyan Picoult ír, valahogyan természetes, olvastatja magát minden egyes sora, a történetei pedig aprólékosak és kidolgozottak, annyira látszik, hogy nem csak durr-belekezdett egy témába, hanem hosszú kutatómunka áll egy-egy regénye hátterében. Ebben a novellájában, amely a Találj rám! előzménye, az elefántok kerülnek előtérbe. Érdekes téma, azt...

Tovább...