Erin Watt: Igazán szerelem

 A nagy tanulások közepette kellett valami laza, valami limonádé, valami aranyos. Valami, ami kikapcsol, nem kell rajta sokat agyalni, csak sodor az árral.Erin Watt tökéletes választásnak bizonyult. Még semmit sem olvastam az írótól, bár már szemezgettem a Royal sorozatával is, nem tudom, miért, pedig nem olvastam arról a sorozatról jó értékeléseket, de valahogy vonz. Ezért inkább az egykötetes Igazán szerelemmel kezdtem.A sztori akár elcsépeltnek is mondható (bár én lévén nem vagyok romantikus...

Tovább...

Michelle Hodkin: Mara Dyer végzete

 Egy újabb sorozat - trilógia - zárul le. A Mara Dyer hármaskötet rejtélyek között, sejtelmesen, feszültséggel telve kezdődött. A horror elemeivel játszott, atmoszférájában megteremtett egy sötét hangulatot, ami különlegessé tette az amúgy átlagos karaktereket.A második kötetben már látszott, mire is megy ki a játék, a természetfeletti, horrorisztikus homályt felváltotta a szuperképességekkel rendelkező fiatalok gyülekezete, ami manapság már lerágott csontnak minősül az ifjúsági irodalomban,...

Tovább...

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

 Mivel a nagymamám egyik kedvenc könyvéről és írójáról van szó, ezért úgy döntöttem kilépek kicsit a komfortzónámból és olvasok valami olyasmit, amit nem szoktam.Hát ez egy igazi családregény a javából. Mr. Durrell visszatekint gyermekkorára, amikor családjával - egy igazán színes csapattal - Korfura költözött, ahol már bőven megmutatkozott az állatvilág irátni elkötelezett szeretete és érdeklődése.Tényleg nem gondoltam volna, de sokat nevettem rajta. A szürreális családképek, amik akár az...

Tovább...

Frank Miller, Thomas Wheeler: Cursed

 A Netflixen figyeltem fel a sorozatra, ami erősen hozta a Trónok harca feelinget egy kis középkori Lancelot s Excalibur feldolgozás szinten, és rögtön úgy döntöttem, hogy ez must seen kategória.Mivel a sorozat lekötött, ezért rögtön megkaparintottam az alapjául szolgáló regényt is, bár az író tényszerűen kijelentette, hogy a kettő alkotás két külön szálon mozog, én mégis úgy éreztem, mintha a sorozatot kapnám vissza, egy az egyben. Ami feldolgozás szinten jó dolog. Az érdekes az egészben az,...

Tovább...

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

 Valóban túl kevés szépirodalomhoz nyúlok már jó ideje. Ezúttal a Netflixen található Ratched nevezetű feldolgozás miatt vettem elő Ken Kesey Száll a kakukk fészkére klasszikusát.Itt szó sincs összehasonlíthatásról, hisz a szó szoros értelmében nem magát a könyvet dolgozták fel, csak Ratched nővér karakterét az elmegyógyintézet berkeiben.Még a sztori se volt annyira világos előttem, hisz a nagysikerű film is kimaradt az életemből (egyelőre), így teljesen vakon vágtam bele. Az elmegyógyintézet...

Tovább...

Leiner Laura: Bízz bennem

 Na, ez most jó volt.Már hiányzott a lelkemnek egy jó kis Leiner Laura kötet. S bár az előző Iskolák versenye trilógiával kapcsolatban voltak azért fintorgásaim, vártam, hogy egy kis "vérfrissítéssel" újabb IOV trilógia érkezzen.Biztos voltam benne, hogy Leiner esetében a "vérfrissítés" az "vérfrissítés", vagyis tudtam, hogy a régi szereplők nem fognak felbukkanni, hanem lelkiismeretesen új karakterekkel, szituációkkal, sorsokkal fog visszatérni a sorozat, az egészben csak egy a konstans: Kocsis,...

Tovább...

Michelle Hodkin: Mara Dyer változása

 Mivel immár teljes a trilógia - sokat vártunk arra a harmadik kötetre - újra elővettem és végre végig is olvasom Michelle Hodkin Mara Dyer háromrészesét.Az első kötetre nem emlékeztem túlzottan, ezért újraolvastam, és rögtön folytattam a másodikkal. Az egész olvasást átlengte az a gondolat, hogy "Mégis mi a fene van a háttérben?"És habár Mara nem egy erős, belevaló, túlságosan okos főszereplőhölgy, Noah sem a legérdekesebb srác, akiről valaha olvastam, mégis a kíváncsiság elemi erővel hajtott,...

Tovább...

Sarah J. Maas: Viharok birodalma

Sarah J. Maas világa továbbra is magába szippant, belesüppedek, mint egy ismerős, szeretett fotelbe, amiből ki se szeretnék szállni. Szinte vérzik a szívem, hogy már csak két és fél kötet vár rám ezután...Emlékszem még mikor úgy hittem, Maas nem fogja összeboronálni Rowant és Aelint, mennyire messzinek tűnik már ez a gondolat, és mennyire jól éreztem, hogy nagyon jól működnek együtt.Már-már ördöginek mondanám ennek a kötetnek a cselekményét, ördögi az olvasóra nézve, elhúzva előttünk a mézesmadzagot,...

Tovább...