Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Nem feltétlenül tartom jó ötletnek, hogy előveszünk egy régen méltán nagyot ment és szeretett sorozatot, ez esetben trilógiát, és tovább rágjuk a már így is lerágott csontot. Az Éhezők Viadala remek trilógia volt, főleg annak fényében, hogy bár enyhe túlzással, de ráhúzható a mai világunkra, ahogy az évek telnek egyre inkább, ami végtelenül szomorú és dühítő egyszerre, amire most nem akarnék kitérni sem...

Ha van még mit elmesélni egy történetről, akkor érdekes perspektívákat nyithat meg egy új rész az univerzumban. Egy távoli jövő vagy egy előzménytörténet formájában. Nem mondom azt, hogy Az Éhezők Viadalában nem lenne még sok elmesélni való, Suzanne Collins nagyon sokrétű és kidolgozott világot alkotott meg, amelyben sok sors történetét lehetne még elmesélni. De sokszor egy tökéletesen megírt, szeretett trilógiát érdemes magára hagyni, nem pedig tovább vinni, hogy elszürküljön a többi között…

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem bele az Énekesmadarak és kígyók balladájába, ami voltaképpen egy előzménytörténet, méghozzá nem egy kimondottan pozitív karakter előzménytörténete, ami még érdekesebb fényt vetít a sztorira.

Coriolanus Snow sokaknak ismerős lehet az eredeti trilógiából, Collins ebben a regényben azt akarta lefesteni az olvasó előtt, hogyan is vált egy fiatal diákból az a személy, akit a trilógiában annyira megvetettünk.

Az Éhezők Viadala még gyermekcipőben jár. Az esemény kidolgozása zajlik, amelyre diákok segítségét kérik. A lázadók büntetése végett minden körzetből egy fiút és egy lányt vetnek egy arénába vérre menő küzdelem céljával, amely szórakoztatóelemnek minősül a gazdagok körében. Minden versenyző mellé egy diákot rendelnek ki mentornak.

Coriolanus családjával apja halála után bár előkelő névvel rendelkezik, de korántsem a gazdagok sorát erősíti, egy tizenkettedik körzetit kap mentoráltnak, Lucy Gray Bairdöt, a végtelenül színes és érdekes személyiséggel megáldott lányt. A sztorit nem is húznám tovább.

Nem mondom azt, hogy felesleges volt megírni a sztorit. Az olvasása közben nem tudtam eldönteni, hogy Coriolanus rokonszenves vagy ellenszenves, valahogy végig afelé hajlottam, hogy jó ember, hisz az olvasó miért olvasna végig egy 400 oldalas könyvet (ami szerintem ezúttal kicsit túlírtra sikeredett), csak hogy megismerje egy ellenszenves személy sorsát.

Nem, igenis láttam a hibáit, de tényleg azt hittem, hogy ebből valami jó is kisülhet, és ez a kettősség tetszett. Az viszont már nem annyira, hogy a „mindent megtennék a családomért, barátaimért és a szeretett lányért” srácból egyik fejezetről a másikra az lett, aki megöleti a barátját és puszta kézzel akarja megölni a szeretett lányt…

Vagy én siklottam el a váltás felett, vagy finomabban kellett volna ezt eszközölni – hozzáteszem a filmen sokkal több vívódást láttam a karakteren, és kicsit jobban átjött a pálfordulás, de a könyvben valahogy nem.

Lucy Gray karaktere nagyon szépen lett kivitelezve, az ő szemszögére sokkal kíváncsibb lettem volna…

Hogy a sorozat (ismét) befejezett lehessen, és a hátam mögött hagyhassam, ezt is elolvastam, de természetesen nem ütötte meg a trilógia szintjét – valószínűleg nem is ez volt a cél és nem is kell neki – nem állítom, hogy felesleges kötet volt, de a trilógia meglett volna nélküle.

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Lucy Gray

Sorozat: Az Éhezők Viadala 1.) Az Éhezők Viadala 2.) Futótűz 3.) A kiválasztott #Énekesmadarak és kígyók balladája #Az aratás hajnala

Megjelent: 2020

Kiadó: Agave könyvek

Oldalszám: 448

Eredeti cím: The Ballad of Songbirds and Snakes

Műfaj: disztópia, sci-fi

Tovább...

Kresley Cole: Szólít a Sötét

Sheldon szavaival élve: ha elkezdtem egy sorozatot, akkor be is kell fejeznem.

Annyira szerettem én ezt az elején, annyira egyedi volt, a tarot amúgy is a gyengém, a karakterek is helyükön voltak. Aztán az egész átcsapott egy szerelmi háromszöges tinidrámába...

Evie karaktere ellenszenvessé válik, miközben Jack és a Halál között pimpongozik, a fiúk meg hagyják. Nagyjából erről szólt ez a kötet. Persze, kellett valami esemény, hogy Evie időközben válthasson, ez meg is történt, majd ismét visszakerültünk a kínossá vált háromszögbe.

Nem tudom, mit írhatnék még. Végig fogom olvasni a sorozatot, de lassan kezdem bánni, hogy mind a polcomon csücsül, ennél sokkal jobb sorozatokat is beszerezhettem volna helyette…

Kresley Cole: Szólít a sötét

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/2

Kedvenc szereplő: Halál

Sorozat: Az Arkánum Krónikák 1.) Méreghercegnő 2.) Végtelen lovag 3.) A tél halottai 4.) Vihar előtti csend 5.) Szólít a Sötét

Megjelent: 2018

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 392

Eredeti cím: The Dark Calling

Műfaj: fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, romantikus

 

Tovább...

Stefanie D. Lauren: Öltönyös rocksztár

 

Eddig is meleg szívvel fogadtam a magyar írókat a blogomon, ezután is szívesen terjesztem az igét a regényeikkel kapcsolatban, főleg ha felkérnek rá. S noha ismeretesen nem vagyok a romantikus-erotikus műfaj legnagyobb kedvelője, sokszor előfordult már, hogy mégis a kezeim köré került egy-egy ilyen regény, ahogy most is.

Stefanie D. Lauren könyve talán egy „csöppnyit” közelebb áll a szívemhez, mert volt szerencsém némi részt vállalni a könyvének kiadásában is.

A történet. Eden - édesanyja halála után - rájön, hogy életét eddig titkok övezték. A végrendelet alapján teljesíti az anyja utolsó kívánságát: felkeresi az eltitkolt ikertestvérét, Jadent, a OneDevil rockbanda tagját, hogy segítsen neki kilábalni a függőségéből.

Eden azzal a céllal kerül a bandához, hogy letudja élete ezen szakaszát, és szörnyű múltja után végre új életet kezdhessen. Azonban a tervbe belekerül egy előre nem látott változó: Cam, a banda frontembere.

Cam hamar rájön, hogy Eden közel sem olyan lány, mint a többi, ezért eldönti, hogy meg kell nyernie magának. Mindenáron. Csak még azt nem tudja, hogy Eden múltja sokkal sötétebb, mint azt gondolta volna...

Röviden megjegyzem, nagyon szép a borító dinamikája, az előtérben elhelyezkedő rocksztárral és a háttérben meghúzódó titkokkal teli Edennel.

A sztori sablonosnak tűnhet első ránézésre, mégsem az. Egy nagyképű rocksztárra és egy félénk lánykára számíthatnánk, és távolabb nem is állhatnánk az igazságtól.

Cam karaktere egyszerre nagyon szerethető, odaadó, mégis egészségesen beképzelt és pimasz. Eden nagyon erős női karakter, ami főleg a motoros múltjának köszönhető, nem naiv, hanem intelligens és határozott egyéniség, az egyetlen negatív vonatkozása a karakternek az önbizalomhiány lehet és a tipikus "minden lányt megkaphat, miért kellenék neki én" beállítottság - bár ez a rocksztárság miatt még elfogadható is lehet. A mellékszereplők szintén szerethetőek, főleg a banda tagjai, akik nagyrészt hozzájárultak a humoros jelenetekhez, bár szívesen megtudtam volna még róluk többet is.

Tökéletes az egyensúly a tragédia és a humor között, az olvasó az egyik pillanatban sírna, majd következik, egy már-már groteszk kabaréba illő jelenet, és már nevet is. A fogalmazásmód könnyed, gördülékeny, néhol érzékelhető, hogy az írónő a szárnyait bontogatja, mégis felismerhető szerzői stílussal dolgozik.

A cselekmény sokszor a két főszereplő kapcsolatára épít, a romantikus könyvek olvasóinak igényeit kielégítve, erotikus jelenet is van benne bőven, de közel sem túlzásba menően; és a háttérben meghúzódó családi dráma végigköveti a könyvet, és egészséges homályban tartja az olvasót egészen a legvégéig. A könyvet szerelem, titkok, fordulatok, izgalmak övezik.

Összességében első könyves íróhoz képest kellemes élmény volt, kigondolt és romantikus regényhez képest összetett cselekményt kaptam, szerethető karakterekkel, drámával és humorral. A romantikus-erotikus könyvek szerelmeseinek főnyeremény.

És hogy miért öltönyös a rocksztárunk? Olvassátok el, és ti is megtudjátok!

Köszönöm szépen a könyv élményét, Stefanie D. Lauren!

Stefanie D. Lauren: Öltönyös rocksztár

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Cam

Megjelent: 2024

Kiadó: NewLine Kiadó

Oldalszám:

Eredeti cím: -

Műfaj: erotikus, romantikus

Tovább...

Darren Shan: Az elveszett hercegnő

Darren Shan munkásságával az egyik, talán leghíresebb műve kapcsán ismerkedtem meg elsősorban, a Rémségek Cirkusza volt az első könyve, ami a kezembe került, majd a Város trilógia. Azóta már sok-sok év eltelt, és most került a kezembe egy újabb sorozata, az Archibald Lox, ezért kíváncsian kezdtem bele Darren Shan újabb hajmeresztő történetébe.

Ifjúsági fantasy, ami már előre megágyazza magának a lehetséges mesevilág képét, mindezt Darren Shan stílusával fűszerezve, kíváncsi voltam, végül mit kapok, rég olvastam már ebben a műfajban.

Darren Shan legtipikusabb stílusában van megírva a regény. Velős, tömör, humorral fűszerezve, ifjúsági, de nem túlságosan, a felnőtt olvasónak is kikapcsolódás, sőt…

A sztori. Igencsak összetett. A leghétköznapibban indulunk egy átlagos fiú, Archie oldalán Londonban, majd minden nagyon gyorsan átcsap egy igazi agymenésbe. Tipikusan Darren Shan. Archie meglát egy menekülő lányt a hídon, majd két férfit, akik üldözik, mire a lány valami hajmeresztő módon eltűnik… egy féreglyukon át. Archie magánéleti problémái miatt némi gondolkodás után beleveti magát a kalandba, és követi.

Mindezeket követően egy végtelenül szövevényes – ifjúsági regényhez képest nagyon is – mégis szórakoztató cselekménysorozat és világábrázolás következik. A mi világunk – melyet a Szülöttek szférájának neveznek – mellett ugyanis más világok is léteznek, köztük a Sodrás, amely lakói mind-mind hátborzongató előtörténettel rendelkeznek… Kiderül, hogy Archie közel sem hétköznapi srác ebben az egészben, ugyanis az elejétől kezdve rejtélyes módon lakatmesterré válik, aki könnyedén járkál a különböző szférák között. Archie különlegességét azonban homály fedi.

Amennyiben a teljes alapsztorit fel akarnám vázolni, rengeteg bekezdésen keresztül tenném ezért, ezért nem is teszem. A világkép összetett, szövevényes, de a könnyed stílus miatt az olvasó inkább csak hátradől és hagyja, hogy elragadja az ár és az író újabb mesevilága.

Archie és Inez párosa szerethető, humoros és megfelelően könnyed dinamikával működnek. Mint már említettem a kialakított világ nagyon átgondolt, végbemenően részletes és igényes, ezért könnyű elveszni benne, de mivel az elsődleges szempont a szórakoztatás volt, és nem high-fantasyról van szó, ez inkább hatalmas pluszpont.

Összességében tökéletes kikapcsolódás volt, főleg egy stresszes időszakban. Egy igazi mesevilág, ami könnyedén beszippant.

Darren Shan: Az elveszett hercegnő

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Inez, Cal

Sorozat: Archibald Lox 1.) Az elveszett hercegnő 2.) A rab herceg 3.) A száműzött király

Megjelent: 2020

Kiadó: Bookaholic Kiadó

Oldalszám: 552

Eredeti cím: The Missing Princess

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Tovább...

Stephen King, Peter Straub: A talizmán

 

Olvassunk Kinget! A talizmán a következő a sorban. Én már King legtöbb stílusát megszoktam: a horrort, az utópiát, a szatírát, a realistát… de a szürrealista Kinget még nem feltétlenül tudtam helyre tenni magamban, de nem baj, A talizmán tökéletes volt ahhoz, hogy belemerüljek egy horroros mesével átszőtt szürreális élménybe…

Jack egy kisfiú, akinek meghalt az apukája, az anyukája rákban haldoklik. Egy érdekes beszélgetés során elárulják neki, hogy a Territóriumokban egy bizonyos talizmánnal megmentheti az anyját.

Ezért Jack útra indul, hogy átszelje Amerikát egy párhuzamos birodalomban, amely más, mint a mienk, de mindenkinek van egy hasonmása, Jacket kivéve. Megkezdődik a tortúra és a küldetés a talizmán megtalálásért.

Hát, dióhéjban ennyi. Elvetemült. Megveszekedett. Néhol idegesítő, főként a Jacket ért külső tényezők miatt, amiken keresztülmegy és amik miatt nem tud haladni, de ez is a kalandos út része, így csak még inkább érzékelhető, milyen áldozatokkal is jár az, amire Jack elszánta magát. Ugyanakkor a párhuzamos világ ilyetén feldolgozása, amelyben hasonmásaink vannak, mégis minden más… Olyan képregényes volt nekem, nagyon tetszett.

A már megszokott horrorelemek gyakran gore-ba és szürreális undormányba csaptak, de tapasztalt King olvasók vagyunk, semmi ilyesmi nem tántorít el minket.

Stephen King, Peter Straub: A talizmán

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: A talizmán 1.) A talizmán 2.) A fekete ház

Megjelent: 1984

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 860

Eredeti cím: The Talisman

Műfaj: fantasy, horror, thriller

Tovább...

Matt Haig: Éjfél Könyvtár

 

A vizsgaidőszak alatt olvassunk valami könnyed limonádét. Hát az Éjfél Könyvtár nem pont ezt adta nekem, de ennek ellenére kellemes, elgondolkoztató élménnyel gazdagodtam.

A regény alapsztorija tragikus. Főszereplőnőnknek senkije sincs, kirúgják, meghal a cicája… Nem is tudtam, miért kezdtem ebbe bele. Majd érkezik a meglepő fordulat: öngyilkossági kísérlete során bekerül egy köztes térbe, az Éjfél Könyvtárba, ahol sorra veheti, miket bánt meg az életében, és lehetősége van leélni élete más-más verzióit.

Na, ez a koncepció már annyira lebilincselőnek bizonyult, hogy egy esetben majdnem nem szálltam le a metróról az olvasás közben.

Vajon mi lett volna, ha hozzámegy a volt-barátjához? Mi lett volna, ha elmegy a barátnőjével Ausztráliába? Mi lett volna, ha profi úszó lesz? És így tovább.

Én magam is olyan ember vagyok – sajnos –, aki sokat tud agyalni a „mi lett volna ha” kérdéseken. Ez a könyv a maga egyszerűségével – mert nem egy agyonmagyarázott eposz – egyszerűen lekötött és elgondolkodtatott. 

A koncepció számomra egyedi volt. Könnyen és gyorsan kiolvasható olvasmány, a főszereplőnő nem feltétlenül szimpatikus, de itt nem is ezen van a hangsúly: nem a karaktereken, hanem a kérdéskörön, amit boncolgat. Felüdülés volt. Pár napot agyaltam rajta. És ennyi.

Matt Haig: Éjfél Könyvtár

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2020

Kiadó: GABO Kiadó

Oldalszám: 356

Eredeti cím: The Midnight Library

Műfaj: filozófia

Tovább...

Amira Stone: Lázadók

Egy a szívemnek kedves trilógia ért ezzel végett, amely nem csak az összetett és kivételesen egyedi történet miatt fogott meg annyira, hanem mert egy honfitársam tollából született.

Egyszerűen imádtam ezt a három könyvet. A mai fantasyirodalom túlcsordulása miatt igazán nehéz újat és egyedülállót alkotni, de ahogy már említettem, úgy érzem, Amira Stone-nak sikerült.

A karakterek könnyen az ember szívéhez nőnek, nem tökéletesek, hanem gyarlóak, de erősek és karakterfejlődésük főleg így a három kötetet átívelve nagyon hangsúlyos. A kislányos hercegnőből vált erős harcos, a szívtelen gyilkosból lett racionális szövetséges… Nem tudom, mi lehet ennek az oka, de Kein továbbra is nagy kedvencem maradt minden tette és személyiségi hibája ellenére.

A fordulatok, a cselekményszál szövése pörgős, amikor már azt hiszi az olvasó, hogy tudja, mit akar kihozni ebből az olvasó, Amira csavar rajta egyet, hogy bele lehet szédülni.

És hogy milyen nehéz egy négy szálon futó cselekményt lezárni, és mennyire tartottam attól, hogy esetleg nem olyan lesz a befejezés, ami elégedettséggel tölt el és nem depresszióval… De ezt már nem fogom elárulni. A lényeg annyi, hogy a legutolsó sorokon is érződött, hogy minden át volt gondolva, minden kirakósnak megvolt a helye, hogy kijöjjön az összkép.

Mindenesetre én hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a fantasy-utazásnak.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Amira Stone!

Amira Stone: Lázadók

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kein

Sorozat: A mágia rabjai 1.) Kitaszítottak 2.) Elszakítva 3.) Lázadók

Megjelent: 2021

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 320

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy, romantikus

Tovább...

Robert Galbraith: A hömpölygő sír

 

Rowling ezúttal egy olyan témához nyúlt, ami az egyik kedvencem, és amin képes vagyok nagyon sokáig agyalni. Strike és Robin legújabb ügye ezúttal egy állítólagos szekta tevékenységeinek kivizsgálása, ami többek között gyilkosságokhoz, eltűnésekhez köthető. Az új ügyfél fia évek óta él a Chapman farmon, teljes személyiségváltozáson esett át, Strike és Robin feladata pedig az, hogy kiderítsék, mi is történik a zárt falak mögött.

Már önmagában az alapsztori elég ahhoz, hogy ne érdekeljen, hogy megint átnyúlunk a túlzott 1000 oldalon, meg hogy ne idegesítsen Robin és Strike örökös tánca. Nem, úgy ültem neki, hogy mind az 1300 oldalt maradéktalanul élvezni fogom annak okán, hogy a téma annyira jó, kísérteties, érdekfeszítő és pszichológiailag érdekes.

Hamar kiderül, hogy valakinek be kell épülnie a Chapman Farmra, aki nem más, mint Robin lesz. Innentől pedig megkezdődik a pszichológiai utazás egy szekta bugyraiba…

Méltán merem állítani, hogy ez az eddigi kedvenc kötetem a Strike sorozaton belül. Annyira jól felépített, annyira pszichológiailag átgondolt és alapos, egyszerűen tökéletes volt. A vallás és a szekta, ahogy Rowling hozzányúlt a témához átitatva a természetfelettivel, amely egyfajta horrorisztikus hangulatot adott az egésznek… nagyon átgondolt, tudatos és érdekfeszítően megalkotott volt. Ahogy azt már amúgy is megszokhattuk.

A Robin és Strike kettőse abszolút kedvenc továbbra is, végre valahára alakulnak dolgok, amit már nem lehet tovább húzni, és a végső párbeszéd egyenesen mellbe vágó volt, bennem pedig felsikoltott egy hangocska: végre!!! A mellékszereplőket pedig továbbra is szeretem (Pat, Shanker).

Nem akarom, hogy véget érjen, bár könnyen lehet, hogy ezzel a kötettel számomra elérte a sorozat a csúcspontját. Meglátjuk.

Robert Galbraith: A hömpölygő sír

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Cormoran Strike, Robin, Pat, Barclay, Shanker

Sorozat: Cormoran Strike 1.) Kakukkszó 2.) A Selyemhernyó 3.) Gonosz pálya 4.) Halálos fehér 5.) Zavaros vér 6.) A Koromfekete szív 7.) A hömpölygő sír

Megjelent: 2023

Kiadó: GABO

Oldalszám: 1088

Eredeti cím: The Running Grave

Műfaj: krimi

Tovább...

Stephen King: A sárkány szeme

A sárkány szemét King a kislányának írta, gyakorlatilag egy mesébe illeszkedő fantasyelemekkel tűzdelt középkori családráma az egész. Ezt az elején fontos leszögezni. Mert így is kell hozzá állni, nem feltétlenül úgy, mint egy jól megszokott horroros, sokszor gyomorforgatóan naturalista vérbeli Kinghez, mert akkor könnyen csalódunk. És az olvasás közben előfordult, hogy el is felejtettem, hogy ez bizony egy King mű.

Ha így olvassuk a könyvet, akkor egészen szórakoztató tud lenni. Ismétlem, egy királyi családról szóló családdráma az egész, amit mégis átsző King háttérbeli Gonosz megtestesülésének lehelete. Ha az ember így áll a regényhez, akkor is észreveheti a King-jellegzetességeket, mert mégis ezek határozzák meg a cselekmény alakulását.

A minden művében jelen lévő háttérbeli gonosz erő jelen van, ezúttal (ismét) Flagg karakterében, aki a Végítéletből lehet ismerős. Ez volt a legnagyobb felfedezés/fénypont a könyvben. Hogy bár közérkor, mégis ott van az a kis motívum, amiből kitűnik, hogy ez márpedig King, márpedig illeszkedik a storyline-ba. Csak míg a Végítélet egy távoli jövőkép, addig A sárkány szeme egy visszatekintés a középkorba. Egy síkon lenne? Vagy Flagg világok között mozog? És vajon Thomas mikor futott össze vele a távoli jövőben? Á, King megölsz.

Összességében nem volt rossz, de nem mondanám, hogy sokáig fogok agyalni rajta, nem lesz kedvenc King, mégis beillik a művei hosszú sorába, ezért el kellett olvasni, és nem is bántam meg.

 

Stephen King: A sárkány szeme

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1984

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 344

Eredeti cím: The Eyes of the Dragon

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Tovább...