Stephen King: A menekülő ember

Kingnek vannak azok a művei, amik egy univerzumon belül összefonódnak, mint a pókháló. És vannak azok a könyvei, amik egy távoli jövőképet vetítenek előre, ami a pókháló után sok-sok évvel játszódik, ennélfogva elég nehéz a kitekintés a többi művére.

A menekülő ember egy ilyen disztópikus szösszenet. Az ijesztő az egészben az, hogy King ezt 1982-ben írta, és konkrétan ma, azaz a 2020-as években játszódik. Ijesztő, nemde? Hogy King ilyennek "színezte ki" vagy 40 évvel ezelőtt a jövőt, ami felé akkoriban tartottunk. A még ijesztőbb az, hogy bár szépen becsomagolva, átvitt értelemben, de majdhogynem el is értük…

A sztoriban, a távoli jövőben, mint kiderült radikálisan eltávolodott egymástól a szegény és a gazdag réteg. A gazdag réteg gyakorlatilag tudatlanságban él, eltorzult világképpel, miszerint minden rendben van. A szegény réteg pedig haldoklik, és valóban a végsőket rúgja.

S mindennek a középpontjában ott van a média. És hogy King mennyire tökéletesen látta, hogy a média lesz az emberiség veszte a jövőben… A média különböző műsorokat vetít, amik a gazdagok szórakoztatására vannak. Túlélőműsorok, mókuskerékben futó szívelégtelenekkel… És már a legelején érzi az olvasó, hogy az emberi jogok már rég a béka segge alatt vannak. A szegények arra kényszerülnek, hogy olyan műsorokban szerepeljenek, ahol akár meg is halhatnak, ha pénzt akarnak szerezni az éhező, beteg családjuknak. Ha kisarkosítva is, de nem ilyesmi a média manapság?

Mindennek a közepében van egy férfi, akinek a kislánya beteg, ezért arra vetemedik, hogy jelentkezzen a gazdagok élet-halál játékaiba… Végül pedig A menekülő ember nevezetű műsorba kerül, ami gyakorlatilag arról szól, hogy egy embert köröztetnek minden médiában, majd szabadjára engedik azzal, hogy vadászok sora ered a nyomába, az átlagember bejelentései pedig pénzt érnek. Minél tovább bírja, annál több pénzt szerez. A főszereplő egy végtelenül átlagos személyiség – Schwarzenegger szinte tökéletes a szerepre egyébként – és itt nem is a karakterfejlődésen van a hangsúly.

Ez egy rémisztő jövőkép volt akkoriban, ami részben valóra is vált, ha jobban belegondolunk, és lecsupaszítjuk a mondandót. Mindent a média ural, a médiában nézzük a filmeket, sorozatokat, valóságshow-kat… És emellett az ember veleszületetten vonzódik a katasztrófához, tragédiákhoz – gondoljunk csak a közlekedési balesetnél megálló bámészkodó tömegre… Az ember ilyen. Az emberek hazamennek, leülnek a tévé elé, és már indulnak is a showműsorok, a streaming platformok… A homokba dugott ember szindrómája, aki csak szórakozni akar, miközben átnyomja a híradót, ahol esetleg éhező gyerekekről, vagy kihalt állatokról beszélnek, vagy a klímaválságról... Nem akarják tudni, ezért nem is létezik.

King jövőképében a levegő a 2020-as évekre szinte belélegezhetetlenné vált. Az embereknek szűrővel kell élnie. Nem efelé tartunk? Nem teszünk ellene. Minek? Hisz szombaton jön az új showműsor, az fontosabb…

Nem akarnék végtelenbe nyúlva belemenni ezekbe a dolgokba. King egy nagyon egyszerű történettel, egyszerű karakterrel, nem is egy kiemelkedő regénnyel, de 1982-ben olyan gondolatokat vetett papírra, amik ma olyan égetőek, mint még soha.

A vége egyenesen tetszett. Mi lenne, ha felajánlanák, hogy gazdag légy, átkerülj a másik oldalra egy csettintésre? Ezzel a lehetőséggel élnél, és homokba dugnád a fejed? Vagy repülőt küldenél a kellős közepébe? A döntés a tiéd.

Stephen King: A menekülő ember

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1982

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 252

Eredeti cím: The Running Man

Műfaj: disztópia, fantasy, horror, sci-fi, thriller

Tovább...

Stephen King: Cujo

 

Tovább evezek King vizein… A kronológiai sorrend ezúttal a Cujot dobta elém. Egy olyan kultkönyvet, kultfilmet, ami annyiszor felbukkant már más filmekben, sorozatokban, könyvekben. Említésszinten, konkrétan… King egyik leghíresebb korai alkotása A ragyogás és a Carrie mellett.

Ennél fogva, mikor belekezdtem, már nagyjából tudtam, hogy miről is lesz itt szó. Egy nagy kutyáról, aki embereket öl. Hogy miért vagy miként, az nem volt még tiszta számomra, ezért eleinte King behúzott a csőbe. Vagy épphogy nem?

A sztori egy legendával, sztorival kezd. Egy sorozatgyilkossal, aki Castle Rockban szedte áldozatait, mígnem meg nem halt, és azóta is mumusként emlegetik a nevét. Kellett egy kis idő – konkrétan a fél könyv -, hogy rájöjjek, A holtsáv gyilkos zsarujáról van szó. King-univerzum, ugye? Na, már most, ez az említés hamar elkopott, és sokáig nem is említette a regény, holott én rögtön azt hittem, hogy Cujot eme gyilkos szelleme szállta meg.

A második belebegtetés a mumus a szekrényben, ami az Éjszakai műszak antológiában található A mumus című novellából kinyúlva terjeng a Cujo oldalain. King egyik általam leginkább kedvelt novellájáról, sztorijáról van szó, amiből mostanában készült új mozifilm (horrorrajongóknak kötelező).

És ekkor a kutya-probléma még el sem kezdődött. De már két kiutalást kaphattunk két másik sztorira.

Valószínűleg ez volt számomra az eddigi legmegviselőbb King sztori. Nem azért, mert annyira horrorisztikus, hogy olvasni is alig bírtam (vagy a film esetében nézni). King eleve a naturalista írásmódjáról ismert. Minden téren. Még magukat a filmeket is cenzúrázni kell, mert amit leír, az nem vihető filmvászonra úgy, ahogy leírja, mert már olvasva is kegyetlen, undorító, megbotránkoztató… De ebben rejlik néhol az autentikussága, mert az ember önmagában egy ilyen lény.

Nemes egyszerűséggel azért viselt ez meg engem annyira, mert én azok táborát erősítem, akik nem az embereknek szurkoltak, hanem a kutyáért fájt a szívük. Igen. És hogy King mennyire nyersen tudta még magát a kutya szemszöget is (igen, az is van) leírni… Nem, én nem az embereknek szurkoltam.

Adva volt az a gondolatom, hogy vagy az elhunyt sorozatgyilkosunk, vagy a mumus szállja meg a kutyát. De az ok sokkal hétköznapibb ennél: veszettség. De biztosan? King eléggé nyitva hagyja ezt a kérdést. Valóban az a denevér a ludas? Több utalás is fellelhető az oldalakon, miszerint a Szörny szemeivel néz… Csak olvassunk a sorok között! De erre választ már nem kaptunk.

Ha a mumust nem számítjuk, nem is annyira horror ez, inkább egy pszicho-thriller. Amihez King ismét csak nagyon ért. Itt kezdődött meg az a fajta megrekedt, helyhez kötött frusztráció érzete, amit majd a Tortúrában bontakoztat ki igazán.

Fájt olvasni. Fájt a szívem, egyszerűen nem esett jól. A film megnézéséről már szót sem ejtek… Azt hiszem, többet az életben nem nyúlok sem a könyvhöz, sem a filmhez többet. Én ezt többször nem akarom átélni. De mint írás, megérdemli, hogy King egyik legismertebb korai műve. Mondom, pszichológiailag fájt.

Stephen King: Cujo

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1981

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 362

Eredeti cím: Cujo

Műfaj: fantasy, horror, pszicho-thriller, thriller

Tovább...

Bernard Cornwell: Az üres trón

Az első oldalaknál komolyan megijedtem. Egy kicsit előre kellett olvasnom, hogy megnyugtassam magamat, hogy nem, Uhtred nem hal itt most meg, nem igazolódott be a balsejtelmem, s az ifjabb Uhtred nem veszi át a helyét… Még, legalábbis.

De Cornwell így is egyre több teret hagy a gyermekeknek. Az ifjabb Uhtrednek, Stiorrának, s Aelfwynn-nek, Aethelflaed lányának.

A nagy csata után, mikor is sikerült visszaverni a dánokat, Mercia uralkodó nélkül marad, ugyanis Aethelred súlyos fejsérüléssel tengeti mindennapjait. Uhtred sem a régi, a csata rajta is mély sebeket hagyott. Mivel Aethelflaed asszony lévén, nem kerülhet trónra, megkezdődik az intrika és ármánykodás. A célpont pedig hamar Aethelstan lesz.

És aki egy kicsit is ismeri Anglia történelmét, az tudja, hogy ő volt a legelső király, aki minden angol felett uralkodott. Igazán érdekes személyiségnek tartom, ahogy maga Uhtred is, hiszen védelmére kel, amikor Edward apósa, féltvén unokájától a trónt, Aethelstan életére tör.

De mégis, az egész rész Aethelred halálát és az utána fellelhető széthúzást öleli fel, amikor is az marad a nagy kérdés, hogy ki kerüljön Mercia trónjára?

Ismét sok pontban megegyezett a könyv a sorozattal, s megint sok másban eltért. És ez így van jól. Uhtredet viszont még mindig nagyon féltem, hogy fog még 5 kötetet végigharcolni? Mindazonáltal már alig várom, hogy lássam, milyen uralkodó is lesz Aethelstan.

Bernard Cornwell: Az üres trón

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Uhtred, Finan, Aethelflaed

Sorozat: Angolszász históriák 1.) Az utolsó királyság 2.) A fakó lovas 3.) Észak urai 4.) Csatadal 5.) Felperzselt vidék 6.) Királyok alkonya 7.) A pogány hadúr 8.) Az üres trón 9.) Warriors of the Storm 10.) Flame Bearer 11.) War of the Wolf 12.) Sword of Kings 13.) War Lord

Megjelent: 2014

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 302

Eredeti cím: The Empty Throne

Műfaj: történelmi

Tovább...

Stephen King: Az átkozott út

Jaj, nekem! Egy kiemelten érdekes kötettel állok szemben. Az első benyomásom az volt, hogy ez egy amerikai fegyverviseléssel kapcsolatos elmélkedés lesz egy amerikai tollából. Majd arra gyanakodtam, hogy emberünk skizofrén. Mi más lenne magyarázat arra, hogy van egy George, van egy Fred, van egy Bart, és egy Charlie is? Nem, Charlie a gyermek, akit a házaspár elveszített... Oké.

Igen, építenek egy autópályát, ezért megkezdődik az állami kisajátítás, ami mérhetetlenül felbőszíti emberünket. Jó, akkor ez mégiscsak egy vérbeli amerikai hőzöngése lesz az amerikai kormánnyal kapcsolatban.

Majd szépen lassan nyomon követhetjük egy elme elborulását, egy-egy visszatekintéssel színesítve a múltját, a kezdeti kiegyensúlyozott személy végül szép lassan elindul egy lejtőn, amely végén az őrület várja. És miért?

A múltban egy elhunyt gyermek, egy elhidegültebb, de jó feleség, egy ház, ahol sok-sok éve laknak… És a kormány, az állam, a modernizáció a pólus másik oldalán, aki az átlagpolgár ölébe dobja a pénzt, csak hogy eltakarítsa az útból. Az átlag amerikai segélykiáltása ez a kormánnyal szemben az 1980-as évek hajnalán. Egy elborult elme tollából.
És hogy ki az a George és Fred? Hm.

Stephen King: Az átkozott út

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1981

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 390

Eredeti cím: Roadwork

Műfaj: horror, pszicho-thriller, thriller

Tovább...

Bernard Cornwell: A pogány hadúr

Tovább evezek Cornwell oldalán. A negyedik évadot újranézve következik A pogány hadúr, amiben is Uhtred végre-valahára haza veszi az irányt Bebbanburgbe, de a sorozat által már rég tudtam, hogy ezúttal sajnos kudarcot vall.

Mindeközben Cnut serege komoly kihívást jelent Edward királynak abban, hogy végre-valahára egyesíthesse Angliát.

Még mindig élvezem ezt a párhuzamos olvasást és sorozatnézést. Érdekes felfedezni a különbségeket és az egyező pontokat. Hogy a sorozat mennyivel nagyobb hangsúlyt adott egyes karaktereknek, majd a haláluknak, például Ragnar… Aki Cornwell regényében szimplán a jólétben hunyt el. Vagy Beocca, aki öregségben halt meg, s erről csupán egy bekezdés erejéig kapunk felvilágosítást, míg a sorozatban áldozatot hozva esik el Bebbanburg ostrománál…

A sorozatban viszont mindig is furcsának tartottam az öregedés kérdését. Természetesen nem lenne helyénvaló a folyamatos színészváltás, de Uhtred végigkíséri 3 teljes generációnyi király felemelkedését, majd bukását… És eközben majdhogynem ugyanúgy néz ki.

A könyvben ez sokkal realisztikusabbra sikerült, Uhtred ebben a kötetben már igencsak benne jár a korban, s mint kiderült, már Aethelflaed is jócskán negyven éves. Innentől kezdve kezdek egy kicsit aggódni. Ugyanis Cornwell egyre inkább előtérbe helyezi az ifjabb Uhtredet… Nagy reményeim szerint, nem arra fog kimenni a játék, hogy míg a sorozatban az idősebbik Uhtred viszi végig a történetet, addig a regényekben lesz egy apa-fia váltás… Kérlek, Cornwell, ne!

Bernard Cornwell: A pogány hadúr

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Uhtred, Finan, Aethelflaed

Sorozat: Angolszász históriák 1.) Az utolsó királyság 2.) A fakó lovas 3.) Észak urai 4.) Csatadal 5.) Felperzselt vidék 6.) Királyok alkonya 7.) A pogány hadúr 8.) Az üres trón 9.) A vihar harcosai 10.) Flame Bearer 11.) War of the Wolf 12.) Sword of Kings 13.) War Lord

Megjelent: 2013

Kiadó: Alexandra Kiadó

Oldalszám: 312

Eredeti cím: The Pagan Lord

Műfaj: történelmi

Tovább...

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan, Maureen Johnson: Bane-krónikák

Mindig is el akartam olvasni ezt a novella-rengeteget, és jó ötletnek tartottam, hogy egy teljes könyvben kiadták az egészet. Magnus karaktere szerethető, egyedi, humoros, különleges.

A 10 novellának ez pedig olykor vicces, groteszk lágyságot adott, amibe néha mégis bekúszott az Árnyvadász univerzum sötétsége, így egy jól harmonizált egyveleget kaptunk, ahol egy vicces novella egy komolyabbat követ.

Az illusztrációk remekek voltak benne, hozzá is adtak a novellásgyűjteményhez, meg nem is, de akkor nézzük pár szóban mind a 10 novellát:

Mi történt Peruban? – A novelláskötet egy humoros, bohókás történettel kezd, ami nem kötött le annyira, és végül még csak meg sem válaszolja maga a történet a saját címét…

A szökevény királyné – Egy érdekes történelmi adalékkal átszőtt történetecske, egy fokkal jobban tetszett, mint az előző. Legalább ennek volt eleje és vége, valamint némi értelme is.

Vámpírok, pogácsák, és Edmund Herondale – Tetszett. A kezdeti komolytalanság átcsapott egy mélyebb, kevésbé humoros, fontosabb üzenetekkel átszőtt komoly sztoriba.

Az éjféli örökös – Egyre erősebbek a sztorik. Az Árnyvadász univerzumon belül a Pokoli szerkezetek az abszolút kedvenc számomra, ezért mindig felemelő a karaktereiről olvasni. Ezúttal Will és Tessa fia, James került a középpontba, aki kísértetiesen hasonlít Willre és Magnusra is egyszerre. Nosztalgia.

A Dumort Hotel tündöklése – A közepére egy kicsit kezdtünk ellaposodni, ez a vámpíros sztori nem igazán kötött le.

Raphael Santiago megmentése – Raphael karaktere önmagában érdekes, és ez a magánnyomozás se volt unalmas, mindazonáltal így visszagondolna, nem hagyott bennem mély nyomot ez a novella sem.

A Dumort Hotel bukása – Egyetlen érdekes motívum marad meg ezzel a történettel kapcsolatban, hogy Clare megemlíti Sam fiát, aki akkor garázdálkodott, mikor a cselekmény játszódik. Crime junkie vagyok, sorry.

Mit vegyünk egy árnyvadásznak... -  Végre kezdi visszahozni magát a novellagyűjtemény. Alec és Magnus kettőse eddig nem kötött le annyira, de most kezdtem megszeretni őket, a megidézett démonról már ne is beszéljünk… Válogatáskazi…

A New York-i Intézet csatája – Egy sokkal sötétebb sztori következett, a Kör felemelkedése Valentine által. S bár nem teljes mértékben értettem, hogy Clare milyen megfontolásból helyezte ezt a novellát ide, hisz felbontotta a kronologikus rendet, mégis érdekes olvasmány volt. Külön kiemelendő, hogy megtudtuk, hogyan fordult Clary anyja Magnushoz, és azt is, hogy ekkor Tessa is jelen volt.

Igaz szerelem és egy első randi – Nem izgalmas, nem mély, nem komoly novella. Mégis a legjobb mind közül. Könnyesre röhögtem a szememet. Egy börleszk volt.

Így a vége pozitív felhanggal zárult. Jót szórakoztam. Ezek után könnyebb szívvel veszek elő olyan árnyvadászos könyvet, ahol Magnusé a főszerep.

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan, Maureen Johnson: Bane-krónikák

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: Magnus

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 648

Eredeti cím: The Bane Chronicles

Műfaj: fantasy, ifjúsági, novella, urban fantasy

Tovább...

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Igyekszem befejezni azokat a sorozatokat, amikből már csak egy kötet van, így került a kezembe ez a tégla is. Az egyik legelső általam olvasott Könyvmolyképzős trilógiáról van szó. Szerettem régen, de nem sok minden maradt meg a fő sztoriból. Az 1900-as évek elején járunk, valamilyen lányintézetben vagyunk és a főhősnőnek van valamilyen képessége, és ott van Kartik. Ennyi maradt meg, de hát nem ma volt, hogy olvastam az első 2 kötetet.

Elővéve, végtelenül hálás voltam, hogy az elején kaptunk egy olyan fejezetet, amiben az írónő valamennyire átvette, mik is történtek eddig. Így egy kicsit újra képbe kerülhettem.

800 oldal. Ekkora mennyiségnél már hajlamos vagyok azt mondani, hogy valami túlírt. Igen. Még maga az írónő is megmondta az utolsó lapokon, hogy lehetséges, hogy ezt 2 kötetben kellett volna kiadni – bár nem értem, végül miért nem lehetett, a szerződések módosíthatók, de mindegy…

Azonban ha ezt két kötetben adták volna ki, úgy a harmadik igencsak lapos lett volna, mert körülbelül a 600-700. oldalig sok minden nem történik… A hölgyeket tanítják, hogy végül bemutathassák a társaságnak… De jó! Több főgonoszt, több izgalmat, több Másik oldalt…

Arra jó volt, hogy kipipáltam a trilógiát, mert ez mindenképp jó érzés, de nem egy felejthetetlen sorozatot tudok magam mögött, valahol mégis egy picit egyedi volt. Nem bánom, hogy egyszer elolvastam, de valószínűleg többet nem is fogok gondolni a történetre és a szereplőkre…

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Gemma Doyle 1.) Rettentő gyönyörűség 2.) Lázadó angyalok 3.) Az az édes, távoli harang

Megjelent: 2007

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 840

Eredeti cím: The Sweet Far Thing

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus, történelmi

Tovább...