Leigh Bardugo: Árnyék és csont

 

A sorozat érkezte meglengette a piros zászlót, miszerint ez a trilógia még mindig olvasatlanul hever a polcomon, ideje elővenni és kezdeni vele valamit.

Ígyhát a sorozat megnézése előtt kézbe vettem az Árnyék és csontot - mert film előtt a könyvet érdemes elolvasni, szól a mondás.

A könyv egy érdekes fantasy világot festett le, egy ügyetlen lánnyal a főszerepben, akiről kiderül, hogy ő lehet az egész világ megmentője (Harry Potter effektus). Amint kiderül, hogy fényhozó, kiszakítják az eddigi környezetétől, baráti köréből és előkelő helyet kap a grisák között. Megkezdődik a kiképzése az Éjúr oldalán.

Az első kötet elég kiforratlan. Alina karaktere gyermeteg, naiv, nem egy erős karaktert fest le előttünk, de karakterfejlődés szempontjából így több lehetőséget rejthet magában a későbbi kötetekben.

Az Éjúr karaktere érdekes lett (főleg a sorozatbeli nyerte el a tetszésem persze), de Mal elég lagymatag lett, és míg a könyvben annyira nem lett hangsúlyozva az Alinával való érzelmi kötődése, addig a sorozatban folyamatosan erőltették.

A fordulat után nem igazán tudom, hova akarják kivinni a sztorit, de biztosan tovább fogom olvasni, mert kellemes kikapcsolódás, ha nem is kiemelkedően jó fantasy, egy álmos délutánra tökéletes.

Leigh Bardugo: Árnyék és csont

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Éjúr

Sorozat: Grisa 1.) Árnyék és csont 2.) Ostrom és vihar 3.) Pusztulás és felemelkedés

Megjelent: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 376

Eredeti cím: Shadow and Bone

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó

 

Az első fejezetek alatt elmosódottak voltak a sorozatról alkotott emlékeim. Az viszont élénken élt bennem, mennyire szerettem, főleg a két főhős kettősét. Ezért mikor kézhez kaptam a folytatást, alig vártam, hogy ismét belevethessem magam a kalandba.

Ahogy peregtek a szemeim a lapokon, hamar visszatértek az emlékeim, nemsokára úgy süppedtem bele az ismerős történetbe, mintha én is a csapat tagja lennék.

A Bolygókeringő egy erős kezdés után fenn tudta tartani a színvonalát. Ha lehet, még eseménydúsabb, színesebb folytatást kaptam, amit szinte le se tudtam tenni, amint belekezdtem. A kalandokat bonyodalmak, azokat újabb menekülés, majd izgalmak követték. Végtelen fantáziavilág az egész történet, egy igazi színkavalkád - nem igazán tudok jobb szót rá.

És mindennek a közepébe az írónő egy olyan erős, szépen felépített kapcsolatot helyezett, ami eléri, hogy az olvasó minden pillanatban csak arra vágyjon, hogy Auróra és Lloyd közös jelenetei következzenek.

Nagyon a szívembe zártam ezt a párost. Sok idő óta az egyik kedvencem. Csak azt érzem, hogy még-még-még! És olyan szép íve van ennek a "románcnak". (Tiszta Ross és Rachel.) Amikor az olvasó már azt hinné, ott van a mézesmadzag előtte, akkor történik valami, ami ismét visszaveti a dolgot. Veszekedések, csipkelődések, védelmezés, majd újabb veszekedések követik egymást, akár egy hullámvasúton.

Csak azt sajnáltam, hogy Lloyd szemszögéből nagyon keveset kaptunk, többnyire Auróra volt a középpontban, pedig Lloyd gondolataira és vívódásaira is annyira kíváncsi lettem volna egyes helyzetekben.

A végéről már nem is mondok semmit. Nem tudom feldolgozni az újabb függővéget, ahogy azt sem, hogy még egy évet várhatok a zárókötetre, holott nem is igazán akarom elengedni a történetet... Annyira örülök, hogy az írónő bevezetett engem ebbe a történetbe, a második kötettel, ha lehet, még jobban megszerettette velem a világát.

Köszönöm szépen a könyv élményét, Aurora Lewis Turner!

Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Lloyd, Auróra

Sorozat: Bolygókeringő 1.) Névtelenek 2.) A hetedik bolygó 3.) Lepkeszárnyak #Lloyd, a belső szörnyeteg

Megjelent: 2021

Kiadó: Olvasni Menő

Oldalszám: 548

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy

Tovább...

C. S. Forester: Greyhound

 

Egy ideje már gyengéim az igaz történeten alapuló történelmi filmek, sorozatok és könyvek.

A Greyhoundra persze Tom Hanks miatt figyeltem fel, ha őt vegyítjük egy történelmi művel, abból rossz dolog nem sülhet ki.

A második világháború közepébe csöppenünk, egy George Krause nevezetű fragettkapitány viszontagságos küzdelmét élhetjük át, amint a jeges óceánon igyekszik helyt állni, s véghezvinni feladatát az ellenséges erők támadásai közepette. Minden döntés életekbe kerülhet. Minden ember az ő felelősségével dolgozik, minden perc számít, minden üzenet pontos figyelmet kíván.

Bár a filmet még nem láttam, meg fogom nézni, s valószínűleg ez jobban is fog működni a vásznon. A történet és a tálalás - a megtörtént eseményeken alapulva - nem hatásvadász, a film valószínűleg az lesz.

A könyv azonban önmagában tényszerű, a fragettkapitány szemszögében marad, nem tekint ki a gondolatai közül. Forester alkotása a tömény történelmen belül sikeresen megalkotott egy feszült atmoszférát és feszültséget, aminek persze mi, olvasók, csak egy töredékét élhettük át, mint amit akkoriban a legénység első kézből átélhetett. És ez ijesztő.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Partvonal Kiadónak!

C. S. Forester: Greyhound

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1955

Kiadó: Partvonal Kiadó

Oldalszám: 320

Eredeti cím: The Good Shepherd

Műfaj: történelmi

Tovább...

Gregus Gábor: Megjelöltek

 

Hát ez érdekes volt.

Gregus Gábor stílusa nem ismeretlen a számomra, de most egy másfajta művel készült, mint az Elmezavar.

Kezdjük egy kicsit a borító és cím nézegetésével. A jel előrevetít egy végtelen ciklust, egy szimbólumot, ami végigkíséri a sztorit, egy érdekes disztopikus atmoszférát vetít előre, ami felidézheti Az Éhezők Viadalát, a Beavatottat és társaikat - és ha eddig megyünk a tippelgetésben, nem tévedünk nagyot.

A cím is ezen a vonalon marad, de egy érdekes elkülönítéssel él. (Ki tudja, hogy szándékos-e, vagy sem.) A Megjelöltek ugyanúgy működik Meg-Jel-Öltek elosztásban is, és mint azt az olvasó tudja, a történetben központi szerepet játszik a jel és az ölés is. Szóval ez így tetszett.

Amit Gregus Gábor lefest előttünk az egy hétköznapi életbe beágyazódott "természetfeletti viadal", ami évente kerül megrendezésre és a kiválasztottak, miután kiválasztják saját fegyverüket, az éves eseményen kihívnak valakiket, majd aki nyer, az tovább él, mint egyébként, aki veszít, annak a maradványai egy ősi szerkezetbe kerülnek.

Röviden, tömören. Az alapsztori mindenképpen érdekesnek nevezhető. Megannyi kérdés felmerül az emberben, amint olvassa a sorokat. Miért ezek az emberek a kiválasztottak? Mióta működik ez az éves viadal? Hogy működik? Miért létezik? És maga a viadal részletei: mi alapján választanak fegyvert? Mi lesz azokkal, akik meghalnak? Hová tűnik a gépezet egyébként? Hogy kaphatnak hosszabb életet a nyertesek?

Megannyi, megannyi kérdés, ami természetes, hogy felmerül az olvasóban. Az érdekes része az, hogy maga a főhősünk is végigmegy egyfajta megkérdőjelező folyamaton. Míg a regény elején hamar elveti a kérdéseket és rálegyint, hogy mit számítanak a válaszok, úgyse kap soha egyet sem; addig ahogy haladunk a történetben egyre több és egyre kíváncsibb kérdés égeti az elméjét. Ez a fajta válaszkeresés központi tényező a történetben.

Ez a megkérdőjelezés kellemes sejtelmességet kölcsönzött az eseményeknek, ezért hagytam magam sodródni az árral. Megismerhettem az eleinte érzéketlen, majd szerelembe eső főhőst, a mellette kikötő főhősnőt, az érdekesen összeállított "főgonoszt", az imádnivalóan mackós legjobb barátot... S eközben jöttek az érdekesebbnél érdekesebb nevek: Szikra, Herceg, Behajtó, Plazma, Indigó... Kitalált nevek, mintha ezzel is elvonatkoztatnának a főhősök az eközben dúló hétköznapi világtól.

Előrehaladva kezdenek felsejleni dolgok: egy tudós, aki szintén a megszállottja a válaszok kutatásának, ahogy a főgonoszunk is egyre inkább keresi a nagy megoldást. Az olvasó pedig agyal. És az író előtörténete miatt - Elmezavar ugye - én akaratlanul is egy nagy csavart vártam, egy meta-fordulatot: esetleg egy virtuális valóságról van szó, amibe menekülnek az emberek a hétköznapi élettől? Magyarázatot adna a furcsa nevekre, a kihívásokra, egyfajta Mortal Kombat virtuális aréna keretein belül. Érdekes elgondolás. Tetszett is volna.

Mire pedig az olvasó a végére ér, kap egy nagy maflást. Félreértés ne essék, imádom az olyan műveket, amik agyalásra ösztönöznek, amik "elvárják" az olvasótól, hogy próbáljon rájönni, mi lehet a háttérben. A Megjelöltek tökéletesen ilyen alkotás. De ehhez társulnia kell egy végkifejletnek, egy (akár részleges) magyarázatnak. Mert az olyan művek is érdekesek, amelyek valamilyen szinten választási lehetőséget adnak az olvasónak egy befejezésre: gondold tovább, éljen az elmédben tovább a történet!

De jelen esetben nemigen kaptunk semmit. Ami pedig ötletem volt, az is hamar megbukott. Ilyenkor persze igyekszem rájönni, mi lehetett az üzenet. A folytonos megkérdőjelezése a dolgoknak esetleg utalhat a világ megválaszolatlan kérdéseire, a sors és véletlenek kérdéskörére, az univerzum nagy rejtélyeire, amiket mi, kis emberek, sose fogunk megtudni, bárhogy igyekszünk. Vagy az ember ne is keressen magyarázatot, mert egy egyszerű sci-fi vagy fantasy regénnyel volt dolgunk - de ezzel meg az a baj, hogy a Megjelöltek olyan nagy feneket kerített a kérdések feltevésének, hogy akaratlanul is ezt tűzi ki célul az olvasó maga elé.

Nem tudom. A sztori jó. A karakterek briliánsak. A felépített kártyavár érdekes, de az alapjait nem mutatták meg nekünk, ezért csak pár kártyát látunk egy lehetséges kártyarengetegben. Ha nem lesz folytatása - amit erősen kétlek - akkor csak azt tudom mondani, hogy ennek egy mögöttes üzenetet tulajdonított az író: ne keress válaszokat, mert úgysem kapsz sosem!

Köszönöm szépen a könyv élményét, Gregus Gábor!

Gregus Gábor: Megjelöltek

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2021

Kiadó: Mogul Kiadó

Oldalszám: 252

Eredeti cím: -

Műfaj: fantasy

Tovább...

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan, Maureen Johnson, Kelly Link, Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei

Megfogadtam, hogy minden egyes Árnyvadász univerzumos könyvet elolvasok. Pont.

A Végzet Ereklyéi és a Pokoli szerkezetek után Az árnypiac kísérteteihez nyúltam. Nem tudom, jó-e a sorrend, ugyanis még ott van a Gonosz fortélyok és a két novellasorozat is. De majd azokra is sor kerül.

Az árnypiac kísértetei, amint elkezdtem olvasni, kiderült, hogy egy novelláskötet. Ami azért érdekes, mert bár időben eltérnek az egyes novellák eseményei, mégis mind tudjuk, hogy egy univerzumban kapnak helyet, s mindezt egy karakter köti össze, Zakariás testvér, azaz Jem. Szóval valamiképp mégse teljesen egy novelláskötettel van dolgunk, valahol ez inkább a Pokoli szerkezetek utáni Jem története.

És ezt - lerágott csont ide-vagy-oda - mindig is szerettem Cassandra Clare világában. Hogy minden mindennel összefügg, minden karakter egy nagy univerzumban kap helyet, ami vagy két évszázadot felölel. Igazi történetisége van.

Ez a kötet meglepően érzelmes lett. Az ember végigkísérheti Jemet, Zakariás testvért a Pokoli szerkezetek utáni életén, míg végbemegy a Végzet Ereklyéi és tovább. Betekintést kapunk a jövőbe, majd Alec és Magnus jövőjébe, tömérdek mellékszereplő kerül rivaldafénybe...

Eleinte nehezen kapott be a sztori, de ahogy haladtunk a jelen felé egyre jobban lekötött. Mégis, azt kell, hogy mondjam, minden fejezet külön értékkel bírt.

Meglepően komoly és mély lett ez a kötet. Nem annyira a humor volt a lényeg. A második világháborús fejezet, Tessa és Jem közös jelenetei... és még sorolhatnám, olyan komolyak és érzelemdúsak lettek, lelket érintőek, hogy hol-hol megkönnyeztem.

Bár a vége felé rájöttem, hogy jelentős spoiler áradatot húztam a nyakamba, amiért a Gonosz fortélyok előtt olvastam, annyira nem zavart. Legalább ízelítőt kaptam abból a trilógiából is, nincs megállás.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan, Maureen Johnson, Kelly Link, Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jem

Megjelent: 2019

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 648

Eredeti cím: Ghosts of the Shadow Market

Műfaj: fantasy, ifjúsági, novella, urban fantasy

Tovább...

Walter Tevis: Vezércsel

 

Az egész a Netflix sorozattal kezdődött. Általában ezt csinálom. Meglátok egy filmet vagy sorozatot. Lebilincsel, majd kiderül, hogy könyv alapján készült, így jön a regény is.

A sorozatban lassan kirajzolódott egy atmoszféra, ami nem engedett. Ehhez hozzájött a remek színészi játék, a csodagyerek-sztori és persze, a sakk. Megvett kilóra.

Ezután jött a következő lépcsőfok: vettem egy versenysakk-készletet karácsonyra egy családtagnak. Mert a sorozat után meg akartam tanulni sakkozni - sose tudtam azelőtt.

Megtanultam sakkozni. Megvettem a könyvet. Azóta már rengeteg órát töltöttem sakkozással, amit - mondhatni - a Vezércselnek köszönhetek. Így ez egy csodaszép és érdekes hobbinak a kezdetét adta.

A sorozat és a könyv egész szoros kéz-a-kézben jár, s meglepő számomra, hogy 1983 után ma vették elő a sztorit a filmvászonra, pedig egy igen lebilincselő történetről van szó.

Szeretem a csodagyerekes sztorikat. Mindig is érdekelt milyen érzés lehet valamiben olyan fiatalon szinte tökéletesen teljesíteni. A spirituális énem felteszi a kérdést, hogy ennek vajon egy előző élet lehet-e az oka?

Beth Harmon kisgyerekként elárvul és egy árvaházba kerül. Ott az alagsorban a gondnoknál figyel fel egy igen érdekes játékra, amiről később kiderül, hogy sakknak hívják. Nemsokára kivívja, hogy a gondnok megtanítsa a sakk szabályainak alapjaira. Alig várja, hogy a szünetekben, a krétaporos alagsorban sakkot játszhasson.

Nem sok idő telik el és legyőzi a gondnokot. Tehetsége utána szárnyra kap. Ráveszik, hogy szimultán játsszon a szomszédos iskola sakkszakörével. Mindenkit legyőz. Amint azonban örökbe fogadják a sakk iránti szenvedélye süket fülekre talál. Nem sokáig. Örökbefogadó édesanyja hamar rájön, hogy Beth született sakktehetsége nem hobbi csupán. Onnantól kezdve pedig Beth lépcsőfokról-lépcsőfokra halad a ranglétrán, aminek vége az orosz nagymesterekkel való megmérettetés.

A sorozat egyenesen lebilincselő volt. A könyv - annak a beszippantó atmoszférának híján - sem volt rossz. Mostanában azt vettem észre magamon, hogy a filmfeldolgozások jobban lekötnek. Vagy úgy érzem, hogy többet adnak, mint a könyvek. Ami érdekes, mert mindig mindenki az ellenkezőjét állítja. Érdekesnek találtam viszont a sakk-kal kapcsolatos részleteket, amikből a könyvben nyilván többet kaphattam - bár a sorozatban még nem igazán figyeltem a sakk szabályaira.

Valahogy jobban vettem volna ki a dolgot, ha képeket is raknak bele az egyes sakkállásokról - gyengém a sakkhelyzetek elképzelése, sajnos előttem kell lennie ahhoz, hogy átláthassam a dolgot.

Mindent összevetve, tetszett a könyv is, a történet önmagában érdekes, és mivel a Vezércselnek köszönhetem a sakk iránti érdeklődésem és szeretetem, mindenképpen hálás vagyok Walter Tevisnek, hogy megalkotta Beth Harmont.

Walter Tevis: Vezércsel

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Beth Harmon, Benny

Megjelent: 1983

Kiadó: GABO Kiadó

Oldalszám: 384

Eredeti cím: The Queen's Gambit

Műfaj: dráma

Tovább...

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Ez egy igazi spirituális, lelki feltöltődés volt a számomra. 

Adva van egy színész. Akit eleinte számos romantikus limonádé filmben láthattam, akiből egy romcom színésznél nem igazán néztem ki többet.

Majd később jöttek a komolyabb művek, mint a True Detective, az Interstellar... És elkezdtem meglátni benne egy mélyebb, színészi tehetséget. Azt hiszem, a True Detective óta szeretem McConaughey munkásságát úgy igazán.

De mindemellett - lévén a színészek és hírességek magánélete sosem izgatott engem a bulvár berkein belül - sosem tudtam, hogy milyen személyt takarnak az adott szerepek. Egy tehetséges, Oscar-díjas művészt láttam az újabb filmjeiben, de ennyi is volt.

Eleinte nem akartam megvenni a könyvet. Nem tudtam, mire vélni. Önéletrajzi könyv? Persze, érdekel a filmek világa - Tarantino nemrégiben megjelent könyvét is megvettem, de a Zöldlámpát nem igazán tudtam mire vélni.

Aztán megláttam fizikai valójában is a kötetet a könyvesboltban. Leemeltem. Kinyitottam. Megláttam a kis anekdotákat, a fotókat, a naplószerű jegyzeteket, kézzel írott sorokat, gondolatokat, verseket, zöldlámpákat... És nem is tudom. Meg kellett vennem.

Mindig is imádtam a különleges könyveket, amiknek rendhagyó kinézete, formája van, amik nem csak betűk és fejezetek. Ezért kellett beszereznem az S.-t is. A naplók szintén a gyengéim. A Zöldlámpa egy egyedi kis memoárnak hatott, inkább naplószerű jegyzetfüzetnek, mint könyvnek. Tehát kellett.

De akkor még nem igazán tudtam, az életén kívül mit rejthet még ez a könyv. Aztán elkezdtem olvasni. És hamar rájöttem, hogy ez egyáltalán nem csak egy egyszerű memoár, pár életigazsággal és tapasztalattal.

Most tegyük félre azt, hogy ez mennyiben lehet csak McConaughey könyve - bár a könyv lapjairól visszatekintő személyiség kétlem, hogy hagyná, hogy egy PR-csapat írja meg a könyvét - és koncentráljunk annak tartalmára.

A lapokon szép lassan kirajzolódott egy pozitív, életigenlő, spirituális, hívő, karizmatikus, egocentrikus, filozofikus életművész - akit még megannyi jelzővel tudnék illetni. McConaughey nemcsak az életét akarta papírra vetni, hanem az életével járó tanulságokat, gondolatokat, tapasztalatokat akarta átadni az olvasóknak. Nemcsak azt taglalja, milyen sikeres romantikus színész volt, majd mennyire vágyott a dráma adta kihívásokra. Hogy mennyi kalandban volt része életében. Hanem hogy mindezek miért történtek vele, milyen volt az ezekhez vezető döcögős út és milyen életfilozófiával vívta ki magának azt, amije van - s elhiteti veled, hogy mindez veled is megtörténhetne, ha tennél érte és akarnád.

Útmutató az élethez? Talán. Egy spirituális lelki utazás. Ez volt számomra ez a könyv. És élveztem. Örülök, hogy az év első könyveként olvasgattam, a vizsgaidőszak kellős közepén, stresszel és frusztrációval telve. Számomra adott valamit. Nem tudom, hogy ez volna-e a célja a könyvnek, avagy sem. De valamiképp hatással volt rám, szóval köszönöm!

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 2020

Kiadó: XXI. Század Kiadó

Oldalszám: 298

Eredeti cím: Greenlights

Műfaj: önéletrajz

Tovább...

Sarah J. Maas: A hajnal tornya

 

Egy a többiektől eltérő kötetet foghattam a kezemben. Talán azért, mert érzékeltem, hogy a történet vége felé közeledünk, ezért egyfajta nagy végjáték előtti csend lepte be A hajnal tornya kötetet, vagy talán azért, mert ez a kötet most - a hosszának ellenére - két szereplőre szűkült be az eddig megszokott nagy csapat helyett.

Az eddig elhanyagolt Chaol ezúttal egy teljes kötetet kapott, amit részint nem bántam, mert mielőtt Rowan felbukkant, az ő karaktere volt a kedvencem. Maas késztetése pedig, miszerint minden egyes szereplőjének párt akar keríteni, nem hagyott alább. Így kerekedett ki egy lebénult katona és egy tapasztalt gyógyító kettőse.

Szerintem ez az egyik legszebb borító mind közül, egyértelmű, hogy főhősnőnk hiánya miatt nem kapott ő helyet a borítón.

Az elején azt mantráztam magamban, hogy nem fog zavarni, hogy a főszálat takarékra tettük. Hogy kibírom a várakozást, hogy csak később tudom meg, hogy folytatódik Aelin, Rowan és a többiek sorsa. De hamar rájöttem, hogy ez a majd 800 oldal nélkülük kicsit kiszakított a sorozat megszokott dinamizmusából.

Az eddigi részekben megszokott izgalmakat és a mozgalmas cselekmény helyét egyfajta slow burn műfaj vette át. Ehhez azonban egy nagy adag horror faktor is társult, ami érdekes egyveleget alkotott, érdekeset és hátborzongatót. Az atmoszférája egyértelműen ennek a kötetnek a legerősebb e tekintetben.

Hazudnék, ha azt mondanám, ez volt a kedvenc részem. Hiányzott Aelin, hiányzott Rowan, az előző kötet után tudni akartam, hogyan folytatódik a kalandjuk. Chaol karaktere emellett egy megcsömörlött, székhez kötött katona frusztrált jellemét adta vissza, habár Maas ismét szépen épített fel egy párost, ehhez nagyon ért.

Mindezek után nagyon kíváncsi vagyok a végjátékra, bár igazándiból nem akarom, hogy ez a kaland véget érjen...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: A hajnal tornya

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Chaol

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 786

Eredeti cím: Tower of Dawn

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...