A Netflix-sorozat és az első kötet varázsa után kíváncsi voltam a folytatásra. És a második kötet elolvasása után sem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez a trilógia most akkor a kedvencem, vagy csak úgy elvagyok vele. Egyelőre, ahol most tartok, azt mondanám, hogy úgy elvagyok vele.
A felépített világ jó, az erősítők és a zóna kellemesen üdítő újszerűséget kölcsönöznek a trilógiának, a fordulat után azonban vannak fenntartásaim. Pontosabban a Mal-Alina-Éjúr hármasra gondolok, amit továbbra sem értek teljesen.
A problémám elsősorban az, hogy Leigh Bardugo világosan érezteti az olvasóval, hogy Alina és Mal kettőse lesz a nyerő, bár ez a sorozatból jobban érezhető.
Mal karaktere viszont számomra közel sem befutó. Bardugo egy olyasfajta kisugárzást és karizmát adott az Éjúrnak, hogy nem tudok nem eljátszani a gondolattal... Hogy ez most a sorozat miatt van-e, vagy sem, azt nehéz megmondani. A kettő részint összefolyik számomra. És hiába lett szilárdan felépítve az Éjúr gonoszsága, képtelen vagyok elhinni. Kell, hogy legyen mögötte valami mélyebb motiváció.
A harmadik kötet előtt állva, és visszaemlékezve a sok méltatlankodásra a befejező résszel kapcsolatban, tényleg kíváncsi vagyok, mi lehetett a nagy hőbörgés hátterében. Hová akar kilyukadni Bardugo? Meglátjuk.
Leigh Bardugo: Ostrom és vihar |
Értékelésem: Tetszett |
Borító: 5/5* |
Kedvenc szereplő: Éjúr |
Sorozat: Grisa 1.) Árnyék és csont 2.) Ostrom és vihar |
Megjelent: 2013 |
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó |
Oldalszám: 416 |
Eredeti cím: Siege and Storm |
Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus |
0 comments:
Megjegyzés küldése