Stephen King: A ragyogás

Ezúttal Stephen King egy kiemelkedően híres műve következett a sorban, amit egyszer már elkezdtem olvasni, de valamiért félbemaradt, a filmet láttam (a Jack Nicholson félét), és mivel egy kultikus művéről van szó, sokkal több gondot fordítottam az olvasására is.

Valamiért az emberek többségének A ragyogás jut eszébe, ha Stephen King neve felmerül. Mi jut eszébe először az embernek a műről? A szálloda, kellögem, és a film egy szintén kultikus jelenete az ikrekkel meg a véres lifttel. De miből is indult ez a kultikus alkotás?

Jack feleségével és fiával, Dannyvel egész télre egy eldugott szállodába költöznek, ahol Jack gondnoki munkát végez. A téli havazások teljesen elszigetelik a szállodát a külvilágtól. De vajon mi rejtőzhet egy régi, nagy tiszteletnek örvendő, híres szálloda falai között? A megannyi összejövetel, híresség, a szobákban és termekben megbújó titkok, viszonyok, gyilkosságok...

King ismét olyan személyiségeket elevenített meg a lapokon, akik emberiek, vétkesek, Jack ismét megtestesíti a hibákkal rendelkező középszerű embert, aki nagyra vágyik, de sose éri el saját gyarlósága miatt. A gyenge elméje, amely alkoholizmusra készteti, a dühkitöréseihez vezet ,végül addig süllyeszti a fertőben, hogy kirúgják, miután egy diákját bántalmazta, pár évvel azelőtt pedig egy dühroham folytán eltörte Danny karját.

Mindez egyenes ágon vezetett ahhoz a leépüléshez, amit a szálloda majd kivált belőle. King az emberi elme gyengeségét állítja szembe az erősségével, mintha csak a szálloda szellemei igazából életünk függőségeit, erkölcstelen tetteit, s rossz gondolatait képviselnék, mik a gyengébb elméken elhatalmasodnak, s az erősebbek ellenállnak nekik. Vagy megint túl mély hátteret képzelek egy King mű mögé...

Danny kiemelkedik, mint a történet gyermeki, ártatlan lelke, aki még efelett is különleges, ugyanis a hozzájuk hasonlóak elnevezésével: ragyog. Szellemeket lát. A képessége határai nem voltak teljes mértékben kifejtve, de érzékelésem szerint nemcsak szellemeket lát; érzéseket, hangulatokat, eseményeket érzékel, gondolatokban olvas, esetenként jövőt-múltat lát. A történet szerint nem egyedül van a világon ezzel a képességgel, de kiemelkedik a többiek közül.

Valahol sajnáltam, hogy ez csak a szállodára szűkült. Danny az eddigi legérdekesebb King karakter, akiről eddig olvastam. A képessége már önmagában elég ahhoz, hogy lekössön. Ezért is örülök, hogy megannyi év után King úgy döntött, megmutatja nekünk, mi is történt Dannyvel az eset óta az Álom doktorban.

King ért ahhoz, hogy nyomon kövesse és leírja egy elme teljes leépülését. Szinte ijesztő volt olvasni, szellemek ide vagy oda. A hangulat így is hátborzongató volt, főleg mikor elértük a teljes őrületet, bár azt mondanám, ezt sokkal hamarabb is elérhettük volna, a történet sok aspektusa felesleges szócséplésnek tűnt, de mint tudjuk, King a pontosság és részletesség híve.

Végül - bár a körülményekhez nem illően - de ez egy remek King mű, nem a legjobb, de nem is gyengébb. Szimplán erős, főleg Danny miatt, a maga fénykorában pedig azért lehetett oly sikeres, mert a horror műfaj akkor dívott igazán.

Stephen King: A ragyogás

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Danny

Sorozat: A ragyogás 1.) A ragyogás 2.) Álom doktor

Megjelent: 1977

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 500

Eredeti cím: The Shining

Műfaj: horror, pszicho-thriller, thriller

Tovább...

Rachel Hawkins: Kísértetsuli

Egy újabb befejezett sorozatot tudhatok magam mögött. A Hex Hall egy egyszerű, mégis könnyed és szórakoztató sorozat volt, szerethető szereplőkkel, mulattató párbeszédekkel, Harry Potter szintű varázsvilággal, fordulatos cselekményvezetéssel. Minden megvolt benne, ami kell.

S bár Sophie és Archer története lezárult, Rachel Hawkins valamiért úgy döntött, alkot egy mellékkötetet, amiben bár ők nem tűnnek fel, említve vannak. Helyettük Izzy került a középpontba, aki anyjával szörnyekre vadászik, s egy rosszul sikerült eset után, az anyja egy gimnáziumba küldi Izzyt egy egyszerű esethez - amiről később kiderül, mégse olyan egyszerű.

Valamiért olyan Supernatural érzetem volt ezzel a "szörnyekre vadászunk, nincs rendes életünk, sose jártam iskolába, nem tudom, milyenek a hétköznapi dolgok anya-lánya" felállással. Izzy nővére eltűnt egy szerencsétlen incidens során, azóta is őt keresik, de nem bukkannak a nyomára. Mintha az Odaát lenne kicsit átalakított, női változatában.

Izzy persze kétkedve bár, de beleveti magát a gimis életbe, ahol különcökkel ismerkedik meg, köztük a "talán mágus" Dexterrel, s nemsokára kiderül, hogy az egyszerű esetnek indult dolog mögött egy sokkalta bonyolultabb ügy húzódik meg. A felgöngyölítése közben Izzy azon veszi észre magát, hogy barátokra lelt, és talán nem is akarna ismét továbbállni...

Nagyon aranyos párbeszédek nevetettek meg, csak úgy siklottam az árral, tetszett Hawkins könnyedsége; egyszerű olvasni, szórakoztat, kikapcsol. Szeretem az ehhez hasonló varázsvilágokat, igazából ezekben a határ a csillagos ég.

Azonban nem teljesen értem a sorozat lezártságát. Ugyanis Izzy nővérének ügye továbbra is a háttérben lebegett, nem oldódott meg, ezt az elsimítatlan szálat pedig idegesítőnek érzem, főleg ha az írónő nem akarja lezárni. Na nehogy már ne tudjam meg! Szóval nem tudom, várom azt a folytatást, hátha elérkezik.

Rachel Hawkins: School Spirits – Kísértetsuli

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Izzy, Dexter

Sorozat: Hex Hall 1.) Hex Hall 2.) Demonglass – Démonüveg 3.) Spell Bound – Megbűvölve #School Spirits - Kísértetsuli

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 246

Eredeti cím: School Spirits

Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

R. Kelényi Angelika: A lánynevelde I.

Ismét el vagyok ájulva a borítótól, a sorozat egyszerűen az egyik kedvencem borítók terén, ahogy maga Az ártatlan sorozat is.

A Mennyei bűnök kétrészes történet után a Riva nővérek a A Lánynevelde kétrészes sztorival folytatódik, sajátos sorozatvezetéssel. Mintha két testesebb kötetet vágott volna félbe.

A már olyannyira megszeretett Marco és Blanca kettőse - reményeimnek megfelelően - visszatekintenek a lapokról. Évekkel később járunk, Blanca immár Christinaként az intézet élén, mint komoly igazgatónő áll, régi énjét maga mögött hagyva. Marco eközben magánnyomozóként tevékenykedik, ám hiányolja a régi napok kihívásait.

Nagyon jólesett továbbkísérni a már megszeretett karakterek sorsát. Ha másra nem, erre tökéletesek a folytatások. Szívet melengető volt Marcot és Christinát egy párként megismerni.

Tetszett Blanca/Christina jellemfejlődése. A kezdetben is erős, ámde sebezhető lánykából egy magabiztos, független, belevaló nő lett, aki mindent megtesz a gyengékért és gyermekekért. Sőt, arra tanítja őket, hogyan védjék meg önmagukat, menedéket szolgáltat számukra, szívén viseli a sorsukat. A két húgával való kapcsolata is érdekesen alakult, főleg a fiatalabbal kapcsolatos előző részben kiderült fordulat kibontakozása érdekelt. És úgy érzem, hogy ez majd csak a következő kötetben fog kiteljesedni.

Ismét egy nagyobb bonyodalom kezdett kibontakozni Marco nyomozása - egy úri hölgy kérte fel férje felkutatására, aki már napok óta eltűnt - és a Christina által befogadott bántalmazott gyermek esete között, ami megint csak felvezetést kapott A lánynevelde I.-ben, és csupán majd a második kötetben látszik megoldódni.

A kötet egy érdekes új karaktert is felvezetett, a csöndes, képzett Luisát, akinek sorsáról nagyon szívesen olvasnék akár egy külön kötet keretein belül is - ahogy Leonáról is felnőttként - lehetőségekben tehát nem szűkölködik a sztori - legalábbis részemről. Ki tudja ugyanis, mi következik A lányneveldét követően. Már nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam, ezúttal mivel is zárul ez a kaland.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

R. Kelényi Angelika: Lánynevelde I.

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Marco

Sorozat: Riva nővérek 1.) Mennyei bűnök I. 2.) Mennyei bűnök II. 3.) Lánynevelde I. 4.) Lánynevelde II. #Rizzo #Doria

Megjelent: 2019

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 360

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, romantikus, történelmi

Tovább...

Stephen King: Borzalmak városa

Nos, ez egy érdekes élmény volt. Stephen King második műve a Borzalmak városa, ezért bele is vetettem magamat. A Carrie után nem számítottam egy mai szintű összetett műre, ez mégis - valamilyen szinten - annak sikerült. 

Valahogy élesen elüt a Carrie egyszerűségétől, bár itt is felbukkantak a King írói karrierjének hajnalán ismert zárójeles gondolatok, mégis valamivel testesebb, összetettebb olvasmányról van most szó.

Valahogy nem gondoltam volna, hogy King a vámpírtémához fog nyúlni. Sokáig azt hittem, hogy az írón lesz a hangsúly, hogy amint megérkezett a városba, és pontosan az történik, amit elkezd leírni, valamiféle valóság-koncepció lesz ebből, de túlgondoltam a sztorit.

A végére egy igen egyszerű vámpírsztori kerekedett, ahol ismét az egyszerű emberek és a szörnyek között harc válik a történet középpontjává.

Tipikus King hangulat, a szereplők viszont közel sem felejthetetlenek, most nem sikerült olyan személyiségeket alkotni, akik sorsáért köröm rágva olvasom a sorokat, nem igazán érdekelt, ki él, ki hal. Ez a történet egy gyengesége volt számomra. A vámpírok tipikus Anne Rice szerűek voltak, a tipikus legendabeli elemekkel.

Úgy elvoltam a történettel, de nem King legjobb művéről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy vannak Kingnek nagyon erős alkotásai, vannak jó történetei, és számos pocsék sztorit is papírra vetett már. Nem vagyok teljesen elfogult vele kapcsolatban, erre is fel voltam készülve. Ez most egy gyengébb alkotása, ez még közel sem veszi el a kedvem a többi művétől.

Stephen King: Borzalmak városa

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1975

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 624

Eredeti cím: Salem's Lot

Műfaj: fantasy, horror, thriller

Tovább...

Stephen King: Carrie

Az elhatározás valósággá vált. Nemhogy eldöntöttem, hogy minden Stephen King regényt elolvasok, de úgy döntöttem, hogy ezt időrendben teszem. Tehát elkezdtem King legelső művével, a Carrie-vel.

Nagy kutatás eredményeképp sikerült  beszerezni, mert a kiadó mostanában nem tervezi újra kiadni a művet, ezért másodkézből került hozzám, így végre nekieshettem.

Egy kicsit megütköztem eleinte. A kívülálló után ez egy erős váltás volt számomra, majdnem 50 évet ugrottam vissza az időben, napjaink King-legendájának uralkodásáról az írói munkájának hajnalára.

Kezdetnek az tűnt fel, hogy Kinghez képest a Carrie igen rövid. Nagyon rövid. Tegyünk mellé egy Azt. A írásmód volt a második, ami szemet szúrt. Hozzászoktam King hosszú, szépen megírt, átgondolt mondataihoz, összetett történetvezetéséhez, ami olyan, akár egy kirakós.

A Carrie sokkal egyszerűbb, kezdetlegesebb, írásmódjában szedetlenebb írás. De ez mind nem azt jelenti, hogy rossz. Most valahogy nem kellett minden ízében rákoncentrálnom a műre, hogy összerakjam a kirakós darabkáit, csak úgy úsztam az árral.

Carrie története eleve ismert volt számomra. Láttam a legújabb filmet, ismertem a sztorit - ki ne ismerné? Így nem tartogatott túl nagy meglepetéseket. Maga a történetvezetés egyfajta riport-tanulmány jelleggel bírt. Egy interjú itt, egy szakirodalom a telekinézisről ott... Gyakori előrevetítés, mintha az író már úgy írná a művét, hogy "látod, úgyis ez fog történni, de lássuk, vajon miért ez történt?"

Mindent összevetve gyors olvasásra nem volt rossz, nyilván nem King legjobb művéről van szó, de egy hatalmas univerzum kezdete elevenedik meg a lapokon, ami utána számos vérfagyasztó történettel fog folytatódni.

Stephen King: Carrie

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1974

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 282

Eredeti cím: Carrie

Műfaj: fantasy, horror, thriller

Tovább...

Baráth Viktória: Az igazság ára

Ím, a trilógia végére értem. Emlékeztem ám, mivel zárult a második kötet, Baráth Viktória is ért a függővégekhez, amik őrületbe tudják kergetni az embert. Az igazság árnyékában is ehhez hasonló függővéggel ért véget.

A történet ezúttal - szerencsére - ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Nincs több hónapos kihagyás, amikor mi, olvasók, nem tudjuk, mi zajlott le. A színtiszta folytatást kapjuk.

A lezáró kötet tehát Jason ügyét fedi. Miután letartóztatják, Hannah mindent megtesz, hogy hazahozza a családjához, a lányához, de a körülmények valahogy gyanúsak. Jasont gyilkossággal gyanúsítják. És szinte minden bizonyíték ellene szól. Hannah egyszerre küzd a rendszerrel, aki rács mögé akarja dugni a férjét, és a belső hangjaival, amik azt suttogják, talán tényleg ő tette. De vajon miért? És ha nem ő, akkor ki?

Egyszerre ölt meg a kíváncsiság, hogy mégis mi történt igazából, és vertem volna jól pofon Jasont, amiért ennyire megnehezítette Hannah dolgát. A harmadik kötetre már nagyon szépen kirajzolódott Hannah és Jason kapcsolata. Egy nagyon sebezhető, emberi kapcsolatról van szó, ami tele van hibákkal, csalódásokkal, bántásokkal, mégis annyira erős a kapocs kettejük között, hogy mindig visszavándorolnak egymáshoz.

Bár az ügy körülményeivel nem voltam tisztában, valahogy végig volt egyfajta sejtésem a végkimenetelről, ami végül be is igazolódott. Nagyon meglepődtem volna, ha az írónő valamiféle negatív befejezést ad ennek a párosnak. Tudom, hogy egy írónak kitépné a szívét, ha rossz sorsot szánna a szívének kedves karaktereknek.

Ismét csak emelni tudom a kalapom az írónő előtt. Én magam jogot tanulok jelenleg, első évben. Természetesen még közel sem annyi a tudásom, mint szeretném. Nem tudom pontosan, hogy az írónő tanult-e jogot, dolgozott-e a joggal kapcsolatos munkakörben, esetleg szimplán csak remek érzéke van hozzá, de igenis szépen belefűzte a könyvbe a jogi dolgokat. Nem unalmasan, hanem érdekesen. Ezért is szerettem ezt a trilógiát annyira. A büntetőjog miatt. Főképp mert amerikai minta.

Még egy elismeréssel tartozom még. Baráth Viktória immár ténylegesen bemutatta, hogy a könyvei egy világban játszódnak, össze is kezdte fűzögetni őket. Az egy év Rómábant, a Igazság sorozatát, valamint A főnököt. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy mi is történt Ana és Oliver között, és bár A főnököt annyira nem szerettem, most kedvem támadt kideríteni, mi is történt Anával. Oliver pedig már-már saját sorozatért kiált. Egyszerűen imádom, ha egy író összefűzi a regényeit egy univerzummá.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Baráth Viktória: Az igazság ára

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jason

Sorozat: Igazság 1.) Az igazság nyomában 2.) Az igazság árnyékában 3.) Az igazság ára #A jófiú

Megjelent: 2019

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 344

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, romantikus

Tovább...

Sarah J. Maas: A tűz örököse

Lássuk, hogy folytatódik a történet!

A nagy hármas két részre oszlott. Celaena a királyságtól, Chaoltól és Doriantől távol igyekszik rájönni lénye nyitjára, képességeinek határaira, méghozzá Rowan segítségével. Eközben Dorian és Chaol nagyon veszélyes játszmába kezdenek az udvarban, ami könnyen az életükbe kerülhet. Dorian igyekszik eltitkolni továbbra is, hogy mágia birtokosa, ebben Sorscha, a gyógyító van segítségére. Chaol eközben igyekszik kijátszani mind a királyt, mind az apját. A hatalmas titokra ugyanis fény derült, Celaena kilétére. Hatalmas háború készül.

Megvallom, ez Maas első olyan regénye, amikor egy picit elgondolkodtam a regény közepénél, hogy jó lesz-e ez így? Chaol és Dorian messze. Celaena a démonaival küzd, képzi magát. Megfáradt a történet?

Majd rájöttem, hogy ó, ilyesmiről szó sincsen. A történet két újabb szerethető karakterben terjeszkedik. Az egyikük a gyógyító, Sorscha. A Doriannel való románccal Maas elérte, hogy szorítsak Dorian boldogságáért. Eddig nem voltam annyira oda érte.

A másik, számomra jelentősebb karakter, Rowan volt. Istenem, de megszerettem! A nyers, szigorú, de gondoskodó tündér, aki Celaena képzését vezette, tanította, vezette, rendre utasította, óvta és védelmezte a lányt. És mindeközben olyan szoros kötelék alakult ki közöttük, aminek eredményét szívesebben láttam volna szerelem formájában kiteljesedni, noha kiéreztem, hogy inkább nagyon szoros barátság ez, mint bármi több. Mégis sajnáltam. Rowan még Chaolt is túlszárnyalta a szememben. Rhyst persze nem, de na. Magas a léc.

Oldalakat tudnék zengeni erről az egyre csak terebélyesedő világról, ahogyan a készülő háború kitörni látszik. Szinte már-már bátran hasonlítanám a sztori bonyolultságát a Trónok harcához is, annyira szövevényes, fordulatos, részletes... Nem tudom, hogy milyen képességekkel megáldott írók képesek ilyen sztorikat írni, minden tiszteletem az övék.

A regény utolsó negyede olyan tömény, izgalmakkal, fordulatokkal teli volt, hogy képtelen voltam letenni. Amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet rosszabb a helyzet, ezt nem fogja meglépni az írónő, ugyan már. És mindig pofára esek, hogy de, igen. Maas kegyetlen, és kész.

És persze a sorozatnak még koránt sincs vége, de mostanra már biztosan tudom, hogy a történetben még rengeteg minden van, ha a dolog Maason múlik, és hát, mint tudjuk, rajta múlt, szóval csak még izgalmasabb és fordulatosabb kötetek következhetnek...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: A tűz örököse

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Celaena, Rowan, Chaol, Dorian

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 660

Eredeti cím: Heir of Fire

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat

Nem tudom, milyen indíttatásból most, vagy miért ezt, de gondoltam, akkor fejezzük be ezt a sorozatot is. Úgyse hosszú, szóval nem lesz gond. Nem volt gond. Már a könyv hosszúságával, a történettel viszont már voltak problémáim.

Travis és Abby párosa az egyik kedvencem, megszerettette velem Jamie McGuire műveit. Travist még mindig nagyon szeretem, és persze itt is feltűnik, de mint kiderült - olvasás közben - ez nem Travis és Abby novellája.

A történet az esküvő után folytatódik, csak épp ezúttal America és Shepley párosának sorsa derül ki az olvasó előtt. Egy merőben másfajta párosról van szó, és nem is a kedvenceim, főleg Mare, de nem lett ez volna annyira rossz.

Mégis az volt. Aranyos lehetett volna, egy utolsó búcsú ettől a sztoritól, egy majdnem Maddox-fiútól, ehelyett 170 oldalnyi rinyálás volt az egész. Vajon szeret még? Vajon harmadjára is megkéri a kezem? Vajon már nem tud elviselni engem? Mi történt kettőnk között? Szakítani akar? És ez így ment felváltva, mindkét féltől folyamatosan, én csak a fejemet fogtam, hogy jaj, ne már, kommunikálni kéne esetleg, és akkor tudnátok, mi folyik a másik fejében.

Jaj,de fájt. Ez most nagyon nem feküdt úgy, mint a többi, ezt igazán kár volt megírni. Még a tornádó is inkább egyfajta szürreális vonulatot adott a kínlódásuknak, még ha szép is lehetett volna ez az elkötelezettség a másik megmentése iránt. Akkor sem. Ez most nem. Sajnálom.

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Travis

Sorozat: Gyönyörű sorscsapás 1.) Gyönyörű sorscsapás 2.) Veszedelmes sorscsapás 3.) Majdnem gyönyörű #Gyönyörű esküvő #Gyönyörű pillanat

Megjelent: 2015

Kiadó: Maxim Kiadó

Oldalszám: 174

Eredeti cím: Something Beautiful

Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

Tovább...

Sarah J. Maas: Éjkorona

Sarah J. Maas az egyik kedvenc írónőmmé nőtte ki magát, valóban. A Tüskék és rózsák udvara után az Üvegtrón az a sorozat, amire ha ránézek, rögtön megnyugtat a tudat, hogy még ennyi általam olvasatlan műje van. Így hát belevetettem magam az Üvegtrón folytatásába.

Bár a karakterek még nem annyira a szívem csücskei, mint Maas másik sorozatában, azért Celaena, Chaol és Dorian kezdenek közelíteni a kedvenc szereplők titulushoz.

Szeretem Celaena erős, gyilkos, mégis erkölcsökkel rendelkező karakterét. Az ő, Chaol és Dorian hármasa létrehozott egy olyan szerelmi háromszöget, aminek nem láttam sok értelmét, persze szeretem mind Chaolt, mind Doriant, de valahogy egyik szerelmet sem érzem olyan elsöprőnek, mint bármelyik másikat a Tüskék és rózsák udvarából... És akkor megint kitűnik, hogy még mindig annak a sorozatnak vagyok a nagyobb rabja.

Ezúttal is maga a mesébe illő, mégis horrorisztikus sztori volt az, ami annyira magával ragadott. Maas egy igazi mesemondó, a véresebb, brutálisabb Grimm-szerű fajtából, aki folyton kitalál valamit, ami miatt a története változatosabb, még érdekesebb, még olvastatóbb lesz, mint azelőtt.

Őszintén szólva, elkezdve a második kötetet, nem voltam biztos benne, mit húzhat ezen a történeten Maas ennyi részen keresztül? Aztán, ahogy a harmadik kötetet, A tűz örökösét olvastam, rájöttem, hogy, ó, Maas igenis tudja, hogy mit csinál.

Mennyi intrika, mennyi sakkozás, mennyi mágia és természetfeletti harc húzódik meg a lapokon. Mennyi fordulat, ha már itt tartunk. Olyan fordulatok, amelyek egy teljesen új vágányra viszik a történetet, így sosem laposodik el igazán.

Lassan fel vélem fedezni a hasonlóságokat a Tüskék és rózsák udvarával, ami valahol nagyon is tetszik. Főleg a halvány gondolat, hogy a két sorozat akár egy világban játszódik... És a nemrég napvilágra került hírek szerint, ez nagyon is így van.

Továbbra is kíváncsian és imádással telve olvasom a sorozatot. Alig várom, hogy megtudjam, Maasnak mennyi minden van még a tarsolyában. Merthogy engem újra és újra meglep, az már egyszer biztos. Mikor azt hiszem, hogy ezt a történetet már nem lehet hová vinni, akkor úgy csűr egyet a sztorin, hogy egy teljesen új út nyílik meg a cselekmény számára... Zseniális.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: Éjkorona

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Celaena, Chaol, Dorian

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 494

Eredeti cím: Grown of Midnight

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...