Jennifer L. Armentrout: Árnyék a parázsban

A születésnapom körül vágtam bele, mert új kedvencet akartam avatni, fantasyre vágytam, meg izgalmakra. Majdnem elérte azt a bizonyos kedvenc szintet, de valamiért úgy érzem, mintha valami apróság hiányozna a sztoriból.

Armentrout több új sorozatával is szemezek már egy ideje, és mivel ennek van a legjobb csillagozása a Molyon, ezért végül erre esett a választásom.

Seraphenát születésétől fogva odaígérték a Halál Ősi Lényének egy régi alku miatt, ám célja és neveltetése csak egy dologról szólt: hogy amint eljön az idő, végezzen az istenséggel, hogy jólétet hozhasson a birodalomba.

Miután a nász balszerencsésen végződik, évekkel később Sera gyilkosságnak lesz a szemtanúja, majd megismerkedik Ash-sel, az ismeretlen istenséggel, akivel később folyamatosan összehozza az sors…

A világ várható módon összetett, kidolgozott, valahol tömegfantasys, valahol mégis egyedi. Egy kicsit talán az Üvegtrónra hajaz, a két főhősnő hasonlít egymásra, csak tündérek helyett itt istenségek járnak az emberek közt. Összességében high fantasy, de még nem annyira, hogy ne élvezzem – sajnálom, nekem az igazán high fantasy műfaj nem a zsánerem.

A sztori fordulattal kezdődik, majd kiszámíthatóvá válik. Igazán kiszámíthatóvá. Főként a két főszereplő kapcsolatára gondolok, amikor a fordulatot úgy állítja be, mintha fordulat lenne, pedig első perctől kezdve tudjuk. Mindegy.

Kellemes olvasmány volt, nem mondanám, hogy rögtön hatalmas kedvenc lett, de kiemelkedő a fantasyk között, és kíváncsian várom majd a folytatásokat.

Jennifer L. Armentrout: Árnyék a parázsban

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: Hús és tűz 1.) Árnyék a parázsban 2.) Fény a lángban 3.) Tűz a húsban

Megjelent: 2021

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 656

Eredeti cím: A Shadow in the Ember

Műfaj: erotikus, fantasy, high fantasy, new adult, romantikus

Tovább...

Diana Hunt: Ragadozók háza

 

El nem tudom mondani, mennyire boldog voltam, hogy ennek végül folytatása lett. A mai napig nem értem, hogy miért szippantott be engem ilyen fokon ez a sztori, mert lássuk be, a főszereplőnő nem a legérdekesebb karakter, néhol kiszámítható is a történet (bár engem meg tudott/tud lepni), meg úgy összességében nem egy újkeletű koncepcióról van szó, amolyan Veronica Marsos az egész.

De lehetséges, hogy pont ezért szippantott be ennyire. És az első kötet lezárása után ez egy második kötetért kiáltott. Amit végül meg is kaptunk. És jaj, de szerettem ezt is…

Elvarázsol a különleges stílusa az oldalaknak, szeretem a mellékszereplőket, az ikerpárt, és ebben a kötetben valahogy még jobb a két főszereplő dinamikája – holott nagyon örültem volna, ha sokkal több Black szemszöget kapunk, de talán még így is több volt, mint az előző kötetben.

A sötét titkok és összeesküvések sokkal mélyebbre nyúlnak, és még a főszereplőkben sem feltétlenül bízhatunk… De akkor kiben? Szeretem, ahogy csűri-csavarja a sztorit, miközben minden lehetőséget kiaknáz arra, hogy összeeressze a két főszereplőt… Működik. Szeretem. Minél több részt akarok ebből. Ritka, hogy valami ilyen hatással van rám mostanában, de minden hibájával szeretem és kész.

Diana Hunt: Ragadozók háza

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: William, Theo, Aurora

Sorozat: Prédák háza 1.) Prédák háza 2.) Ragadozók háza

Megjelent: 2025

Kiadó: Magánkiadás

Oldalszám: 532

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, pszichothriller, romantikus, thriller

Tovább...